A pénteki utazás fárasztó és megterhelő volt, mint mindig. Az órás autózás után jött az első (személy) vonatozás a Keletibe. Mióta nem emelhetetlenül nehéz csomagjaim vannak, a két vonat mindig közel áll egymáshoz, így a korábbi koffervonszolás mára kis megerőltetéssé alakult. 

A jegyem termes kocsiba szólt, és 14,5 órára nem az ablak mellé, ettől kivert a víz, mikor megláttam, mert aludni az ablakra tapasztott kispárnán szoktam. Kell az ablak az alváshoz!!! Felszálltam, kikerestem mettől meddig vannak lefoglalva a helyek körülöttem. Szerencsére mind a három Pozsony és Prága közé szólt, így egy darabig birtokolhattam az ablak melletti helyet, és erőltettem az alvást, most vagy soha alapon. Éjszaka 4 órát aludtam, és már 3/4 1-kor csörgött az ébresztőm, így nem esett nehezemre elszenderedni a méhecskés kispárnámon. Ezzel persze megalapoztam a mai napig tartó nyakfájdalmaimat.

Prága után összejött még egy kis pihenés, de az így szerzett kevés erőt is sikerült viszonylag gyorsan elveszíteni miután kb. másfél órával a cél előtt egyszerűen leállt a vonat. Pontosan nem derült ki, miért töltöttünk 40-45 percet ott, ebből negyed órát teljes sötétben egyébként, és mivel már alapból 20 perc körüli késésben voltunk, még másfél órát húztam rá az addigi 18-ra.. :(((

Este fél 6-kor ettem utoljára, mert még azt is rosszul mértem fel, mennyi ennivalót vigyek magammal, a gyomrom majd kilyukadt már negyed 10-re.. de valaki(!!) Currywurst-Pommes kompozícióval várt a pályaudvaron, amit úgy habzsoltam be mintha egy egész napja nem ettem volna..

A macskák csak pislogtak, h ez meg ki, és miért fekszik egyáltalán a helyünkre.. Nem kicsit esett rosszul, hogy nyúlkálok feléjük, ők meg néznek rám az Ő öléből, és eszük ágában sincs odajönni.. 

Bár éjszaka eszükbe juthatott valami, mert a szokásos utazás utáni hosszú kómás alvás helyett ketten együtt legalább ötször keltettek fel, dorombolással, karmolgatással, orrnyomkodással szinte minden tudásukat felvonultatták. :)))