Mi jobbat is tehetnék..

... ma éjszaka tanulás helyett, mint hogy borboleta régi blogjában keresem, hogy kérték meg a kezét. Az esküvőre azonnal ráhibáztam, szerencsére oldalt a számláló pörög, és segített. Nagyjából kiszámoltam,  a hónapra meg elsőre ráhibáztam. :) A lánykérést viszont nem találom.

Soha nem érdekelt a házasság meg ehhez hasonló hívságok, de most úgy szeretném, ha megkérné a kezem. Olyan nagyon hiányzik, és mivel tanulnom kell, amitől ideges leszek, teleszalad a szívem-lelkem mindenféle rossz érzéssel, vágyok valami kedvesre, valami nagyszerűre. Vagy nem is tudom. Kivitelezhetetlen. Osztrák fiú, magyar lány, a legtávolabbi német nagyváros, ahol majd élünk (ő már biztos, én meg majd talán..), az én szüleim nem utaznak, mert falusiak, nagyon, és ők nem utaznak, na. Nem és kész, mert "mi azt nem" / "nekünk azt nem lehet" (A két leggyakoribb mondat, amit kiskoromban hallottam, sőt azóta is. Bár versenyben van még a "Nekünk az drága" és a kedvencem, azóta is kísért,  a"Mit szólnak!?")

Szándékot már nyilvánított, h meg akarja kérni a kezem. Majd. De a gyakorlatban nem megoldható. Két nyelvű esküvő, hogy mindenki értse, mert nálunk ugye senki nem beszél semmilyen nyelven, ők meg értelemszerűen nem tudnak magyarul. Poén: az egész családja vegetáriánus rajta kívül, ami külön vicces, mert egyik nagymamám erre így reagált: "De akkor mit esznek? Csak zöldséget?" :D A pénzre meg gondolni sem merek.

Ellennék esküvő nélkül is, de ha véletlen(!!) gyerekünk lenne, csak akkor kaphatná az apja vezetéknevét, ha házasok vagyok. Ez egy orbitális baromság, nálunk legalább van apai elismerő nyilatkozat. Az milyen már, h van gyerekem, akivel egy a nevünk, meg van mellettem egy pasi akinek meg más, ja, hogy ő az apuka? Azt meg ki tudja? Lehet ő már a 12. a gyerek apja óta, hisz más a neve... Vagy nem mindenki gondolkodik úgy, mint egy faluban? :P Mindegy, ez nekem fontos lenne, bár még azt sem tudom, akarok-e gyereket, az is kérdéses lehet-e, ezt nem csak úgy kitaláltam, vannak problémák. 

Megint írtam mindenről, ami csak eszembe jutott. Igen, tanulnom kell, és félek, félek, félek. 

1 hét múlva...