Most jutott csak eszembe, hogy múlt csütörtökön, mikor a vércukorterhelésen voltam, már bennem volt az undi lötty, és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy bent is maradjon, ezért elvonultam az ortopédia elé, ahol csak 2 ember ült, nem 200, és reménykedtem, hogy kihúzok ott 2 órát, hányás, hasmenés, ájulás, és egyéb mellékhatások nélkül. Ez persze nem jött össze, mert sétálnom kellett, h össze ne essek, annyira szédültem, ami külön vicces, mert akkor elvileg le kellene ülni, nem?
De a lényeg, amiért ebbe belekezdtem, az az, hogy az ortopédiára megérkezett egy kis család pár hónapos babával, és 3 év körül vékonyka, kedves kislánnyal, mikor kijött az asszisztens nő, aki mérhetetlenül bunkó volt. Velem általában rendesek az egészségügyben, de ő igazi tapló volt, gyanítom semmi köze nem volt a munkájához, szívből jött.. :/
A nőn a szokásos fehér póló, fehér rövid szoknya volt egy nem is tudom oliva vagy libafos színű zöld harisnyával. A kislány elkezdte tágra nyílt szemekkel bámulni a harisnyát, miközben a kedves néni elküldte a szüleit, szerintem kifejezetten bunkó módon, a fenébe.
A párbeszéd épp befejeződött, mikor a kislány megszólalt:
"Neked tényleg zöld a lábad???"
Az időközben megtelt váróban pedig jobbra-balra dőltek az emberek a nevetéstől. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése