Azt hiszem egy blognak az érdekesség, és a személyesség mellett rendszeresnek is kellene lennie. Ezt én csak akkor tudom biztosítani, ha itthon vagyok, és egyedül. Vagyis ha nem történik semmi. Mikor zajlik az élet, arról sosem tudok frissen beszámolni, mert egyrészt épp zajlik az élet, másrészt ez nálam csak gyors telefonon internetezést jelent, és egy-egy bejegyzéshez mindig időre van szükségem. 

Most kicsit el is gondolkodtam azon, van-e értelme tovább írnom. Csak erőltetem-e, vagy tényleg rendben van-e így, ahogy van.

Ma érkezik tesóm, épp rendet rakok, ja nem blogot írok, hogy legalább a nappaliba be tudjon lépni, esetleg aludni is. Minden tele van még mindig az esküvőre kapott dolgokkal, vagy otthonról hozottakkal, és a lustaságom mellett a helyhiány a legfőbb gond. Egyszerűen nincs hova pakolnom.

Szombaton pedig indulunk nászútra. A melleim tegnap bedurrantak, de egy szavam se lehet, mert az esküvőket szépen kibírta, valamikor meg már tényleg meg is kéne jönnie. A ciklus hosszát már ki se számolom, minek. Ami a legjobban aggaszt, az az időjárás. Az egyheti ott tartózkodásunk minden napjára esőt ír. Egy francia időjárás-előrejelző oldalban persze jobban bíznék, mint a miénkben, de nem tudok franciául. Újabb para, mi van, ha egy szót se tudunk váltani senkivel? Ha szóba se állnak velünk?

Egy 23 kilós bőröndbe pakolok kettőnknek, eddig eléggé bizakodó voltam, de most mit csomagoljak, vastagot, vékonyat? 

A lényeg, hogy most megint eltűnök egy időre de nézzétek el nekem, nászúton leszek esőben és vérben. Jaj, de várom már. :)