Csak az ún. nagy nap gyakorlati lebonyolításán idegeltem magam egészen addig, míg a kis visszaszámlálón kettőről egyre fordult a hónapok száma. Itt villámcsapásként ért a sokk: nincs idő, nincs idő, nincs idő semmire, és kövéren megyek férjhez. A le KELL fogyni nálam egyszerűen nem működik. Korábban, ha nagyon összeszedtem magam, valami formát csak sikerült varázsolni, persze nem kimegyek a strandra, és bikinire vetkőzöm típusút, de olyan van kedvem cserélgetni a ruhát, és nem mindig ugyanazt a két pulcsit hordom jellegűt kell elképzelni.

Ma meg azt látom: 1 hónap, 1 hét. Jajj nekem, nekünk.

Húsvét környékén minden nap rémálmodtam valamit:

Pl.1.: Templomi esküvő napján délután 3-kor fel-alá rohangálok a ruhában, a fényképész nem jött, nem tudunk bemenni a városba a kreatív fotózásra (egy múzeumban tervezzük), felhívom, és ő, bocsi nem értem oda, majd nemsokára indulok, így a fotózás már elmarad, de azért ellő még párat a vacsora alatt. A telefonnal a kezemben cipő nélkül állok, mert azt se találom, és görcsös sírásba kezdek; nem zárnám ki, hogy álmomban is megtörtént. 

Pl.2.: A hiányzó cipőt később egy rózsaszín, szőrös házipapuccsal pótoltam, úgy álltam az anyakönyvvezető előtt, aki meglepő módon magyarul beszélt, és a polgáriról később ki is derült, hogy nem is érvényes, mert nem mondtunk igent.

Pl.3.: Valaki nem ért oda, valami nem volt, nem találtam, elszakadt, eltört, bármi amit el lehet képzelni, végeredményként mindig verejtékben úszva ébredtem.

Hetek óta fáj a hátam, derekam, gerincem, és ez új: a baloldali csípőm is.  Tele vagyok görcsökkel, csomókkal, pedig még tornázgatok is, mégis mintha örökre elaludtam volna mindenemet. 

A boldog, készülődő menyasszony kalandjai.

***

Pár éve kezdett fájni a jobb térdem, időjárás-változáskor lüktet ezerrel; tudom, tudom menjek orvoshoz, készülök is, de már nem otthon, ki tudja mit csinálnak vele, és eléggé műtétgyanús, doki gondolom lebasznaszidna, hogy kövér vagyok, összevagdalnak, és mozdulni se tudok vagy egy hónapig, vagy tovább.  És ki az a szerencsétlen, aki a jegyesoktatásra tartva, az atyára várva leesett a parókia lépcsőjén? Bizony én. :( Két térdre, fél tenyérre, és mivel teljesen jobb oldalas vagyok, naná oda zuhantam a súlyom legalább 75%-val, arra a térdemre, ami már akkor se volt a legjobb, de azóta új dimenziók nyíltak a fájdalmak tekintetében. Torna közben térden végzett fenékgyakorlatok azóta teljesen kizárva, pedig azok a legjobbak. De nem az esküvők előtt fogok orvoshoz rohangálni ezzel. Nyilván rosszul teszem, de most nincs jó döntés, azt hiszem.

***

Ruha.

Mindenhol ezt olvasni, hallani: a ruha a legfontosabb, azt kell legelőször megvenni, be kell járni 40 boltot, anyával , 8 barátnővel, nagymamával, már előtte fél évvel. Na igen. Ehhez képest vagyok én, aki 3-4 hét alatt is, ha megfelelő az idegességfaktor, képes vagyok 5 kilót is eltüntetni, persze nem tudatosan, úgy nem megy, lásd.fent. Gondoltam 2 hónappal előtte majd megrendelem, addig várom a csodát, hogy fogyjak.  

Az esküvői ruha kereső karavánt el se tudtam képzelni, nem nekem való. Kinéztem egy oldalról egy ruhát, azt akarom, úgy néz ki ami nekem kell: nem fehér, csipke, egyenes vonalú, minimum dekoltázzsal, váll- és hátrésszel, abroncs és fűző nélküli. Ahogy telt az idő, és nem fogytam, úgy húztam későbbre a határt, már április végénél tartottam, de nem tudtam mást elképzelni, csak az online rendelést.

Nem számoltam azonban a sok okossal, aki semmi mást nem fog kérdezni, és csak a "megvan-e már a ruha" lemezt forgatja újra meg újra. Ekkor készítettem ezt: 

Németeseknek is van ám, mert ők se voltak különbek.

(M ezen annyira röhögött, már neki is elege volt az ilyen irányú munkahelyi zaklatásból.)

Beszállt M anyja is, nem jó a rendelés, legalább nézzem meg egy szalonban, milyen áll jól, vagy egyáltalán hogy nézek ki (mondjuk kivételesen volt valami igaza is) a különböző fazonokban; M meg nem mondom, hogy megtiltotta  a rendelést, de elhatárolódott, szerinte túl olcsó, megérkezik, és valami vacak lesz, csalódni fogok, és ott állok esküvői ruha nélkül. Mondhatnám azt is, mivel ő fizet, ő dönt, és a belém nevelt elvek alapján el is fogadom valahol, bár a bennem élő feminista maradvány (kinek a nyakán taposok már évek óta) tiltakozott ezerrel, majd a bizonytalan személyiségem mégis legyőzött, otthon bejelentkeztem egy "menyabótba", és elvittem Tesómat, aki fiú. 

A bótos néni nem mondom, h csodálkozott, inkább csak nem jutott szóhoz, senki se viszi magával az öccsét. :D Előadtam mit akarok, na olyan nincs. Pár pillanatig nagy megnyugodva azt hittem végeztünk is, de azt mondta, ha gondolom, nézzem meg ami van nem fehérben, én meg megnéztem. Eredmény: láttam valakit a tükörben, aki nem én voltam, de mégsem festett undorítóan, és a bennem élő soha teret nem kapott hercegnő előbújt, és most van egy ruhám, vállrész nélkül, abronccsal, fűzővel (!!!), nem csipke, de legalább egyenesvonalú és ekrü. Tesóm majdnem elbőgte magát a meghatottságtól, de ezt csak annyit jelent, farmeren kívül még sose látott másban. 

Aznap még örültem, másnap már bántam, nem tartottam ki az elhatározásom mellett, olyat választottam, mint mindenki más; olyat választottam, amit mindenki elvárt, mert "úgy köll kinézni" egy menyasszonynak. Szerencsére a csodálatos vállamat, és karjaimat elrejthetem egy boleróval, de addig is minden nap emelgetem a súlyzókat szigorúan a plötyi karrészeimre, ha esetleg mégis arra kerülne a sor, és levetkezek.

De jön a praktikus félelem is, emiatt akartam olyan ruhát, ami az eredeti terv volt, hogy ne kelljen a mosdóban senki segítségére szorulnom, erre most: hogy fogok én pisilni? Hogyan kell egyáltalán? (Hozzáteszem, hogy én nagyon szemérmes vagyok, nincs pisilés senki előtt, puki meg már felségsértés kategória nálam.) 

Mit hittem?

///Mindennél jobban rettegek attól, hogy épp akkor jön meg. Eltelt fél év normális ciklus nélkül, erre gondol egyet, és beáll? Erőlködök évek óra gyógyszerekkel, tornával, diétával, és erre most? Most? Minden jel erre mutat, ha előre kiszámolom, napra pontosan akkor érkezne, ha ez megtörténik, én egyszerűen megszököm; esküvő abroncsban, menstruálva, mikor legutóbb is úgy görcsöltem, hogy fél napig magzatpózban feküdtem? Kétségbeesetten figyelem a jeleket, e hónap végére megérkezik-e, mert ha igen, indulhat a final countdown... ///

M szerencsére nem várja el, hogy a polgárira dirndl-t vegyek fel, ő egy fura uniformisra hajazó speciális, az egyetemi végzettségéhez kötődő öltönyt (?) fog viselni, van hozzáillő dirndl is, anyja már persze azt hitte, de nem, ez nem az a lány. :D Itt megengedte M nagy nehezen, de nem túl lelkesen, és rendeltem valami rövidet, ez legalább csipke, most készül, remélem nem lesz igaza, és nem kapok valami rettenetest. Az utóbbi időben jönnek szembe ilyen összeállítások, mint az "Ezért ne rendeld netről az esküvői ruhádat!", és botrányosnál botrányosabb képeket lehet látni. Ha választani lehet, inkább jöjjön egy vacak ruha, mint menstruáljak a másik esküvőn...

Én mondtam, ezt a sok agymenést nem akarjátok hallani. :D