A vállam alakul már, másfél hét után már ideje is van. M a hétvégét azzal töltötte, hogy próbálta kimasszírozni a görcseimet, és kenegette a céges sanitól a térdére kapott krémmel a fél hátamat. Kicsit lesokkolódott szombaton, amikor szó szerint ő húzott ki az ágyból, nem volt itt és nem látta mit össze nem szenvedek vele. A vállamból kiindulva lezúzott a rossz csigolyáimig, ott is begörcsölt, biztos, ami biztos, és a hátam negyedére át is terjedt. Nem tudom a kis butaságom jele-e, de nagyjából szombatra lett világos, hogy ezek egyáltalán görcsök. Becsípődött, vagy mit tudom én. Kínai masszírozós fiú szerint megfázott, bár ezt még szerdán mondta, mielőtt csütörtökön csak komoly ordítások, és egy felfordult bogár mozgásával tudtam nagy sokára kikeveredni az ágyból, egyszóval megduplázódott minden.

Tegnap M kitartó nyomkodása és kenegetése hatására visszaköltözött az egész a vállamba, de egész nap nem engedett ki. Úgy tartottam magam, mint Quasimodo kb., felhúzott vállakkal. :( Reggelre meg eljutottam odáig, hogy nem ordítottam fel az ágyból kászálódásnál, szerintem javulok. Barátnőm szerint idegi alapon van majdnem az egész, ő nem látott, csak ismer. Mindenféléket fogadkoztam, ha elmúlik, szabadon számon kérhető: tornázok rendszeresen, amivel levezetem a stresszes agyalásomat, és nem hagyom idáig fajulni még egyszer. Nem mondom, hogy halálfélelmem volt, inkább csak a mi van, ha nem tudok holnap felkelni már érzés, de azért beijedtem ezen is. Van szerdán még egy masszázsom, amikor M Franciaországba utazik két és fél napra, szerinte ez már az utolsó utak egyike, én még nem hiszem, esetleg egy hónap múlva.

Kérdés: Aki járt pszichóhoz, van jelentősége a doki nemének, illetve kinek mi a jobb; és egy tizes per óra mennyire reális? A tanácsotokra körbenéztem skype terápia ügyében, mert nem zárkózom el, ma este fel is vetem a férjemnek (még mindig szoktatom magam a szóhoz), ha egyszer végre hazaér.