2013. január 31., csütörtök

Archív03 - 2012


2012. január

2012. jan. 25.

#151

Konstans el akarok menni Németországba, pontosabban Hamburgba...

2012. jan. 19.

#150

"Úgy nézel rám, mint Szörnyella de Frász a kiskutyákra!!!" - :)

2012. jan. 19.

#149

Hogy csinálják mások, hogy terveznek, aztán egy idő után végeznek (az egyetemmel is..), és nem lesz az elképzelésük egy kipukkant lufi?
Ha én tervezek, jön valami magasabb hatalom, és az "végez" helyettem, néha már-már velem .. Nem hinném, hogy nálam az 'ember tervez, isten végez' kategória figyelne.. Isten nem foglalkozik ilyesmivel... :)
A németem meghívott Hamburgba. Egy 'normális'lány, aki nem én vagyok, mit csinálna ilyenkor? Nincs pénzem elmenni, de akarok, közben meg parázok az egésztől, mert mi van, ha égnek áll tőle a hajam úgy ahogy van. De mivel nem tudok túl jól németül, ez lehet fel se tűnne. A beszéddel meg mindig is nagy bajban voltam, sokat segítene. Még soha nem beszéltem igazi, két lábon járó némettel, olyannal sem, aki ült. Hogy jussak ki?

2012. jan. 15.

Irodalmi nyelven szólva ...

"- Hogy tetszik Bali a pénzéhes, kurva anyádnak?
 - Gyanítja, hogy alkoholista, impotens apád dugja a szobalányt!"

Persze nem csak ennyi maradt meg a filmből.. :)

2012. jan. 4.

Sellő a pecsétgyűrűn – A könyv

Berkesi András regénye 1964-ben jelent meg először.
A könyv két részből áll, az első 1939-ben kezdődik és a német megszállás (1944. március 19.) másfél hónapját követően ér véget. Megismerjük Borsy Kálmánt, a félig angol, félig magyar meggyőződéses humanista, és antifasiszta (de nem kommunista!) fiút, akinek minden vágya, hogy részt vegyen a magyar ellenállás munkájában. Álnéven kiképzi az angol titkosszolgálat, és visszadobják Magyarországra, ahol felettese a nagybátyja lesz. Kitör a háború, Kálmán is megkapja behívóját, a kiképzésre laktanyába vonul, s csak akkor cselekszik, míg már csak napok választják el a frontra vonulástól.
Az események felgyorsulnak: szökés, álnéven új állás, szerelem. Beleszeret Marianba, a jómódú, kommunista lányba. Tovább bonyolódnak a szálak: mozgalom, elhárítás, Gestapo, kémek mindenhol, beszervezés, halál, szökés.
A második rész húsz évvel később folytatódik, Kálmán már 43 éves, az esküvőjére készül, s azt hiszi múltját is maga mögött hagyta, hiszen a vészterhes ötvenes éveket, és ’56-ot is sikerült börtön nélkül megúsznia, kém múltjáról senki nem tud, kivéve Salgót, az elhárítás egykori vezetőjét, de ő hallgat.
A regény egyik kulcsmondata szerint: „Csak annak nehéz a ma és a holnap, aki nem mer szembenézni a múltjával”. Kálmánnak is szembe kell néznie saját múltjával, közben árulások szegélyezik útját. Az író boldog véget szánt történetének, ennek megfelelően alakul hát Kálmán küzdelme az elvekkel, nagyhatalmakkal.
Nem érdekelt sem a regény politikai hovatartozása, sem az író fórumokon felemlegetett szerepvállalása, izgalmas volt és lebilincselő. Csak ajánlani tudom, de kizárólag azoknak, akik képesek elvonatkoztatni a jelentől…

2012. február

2012. febr. 28.

#164

Csöppet elment a kedvem mindentől, vissza kell szereznem az életkedvem, a hitem, a bizalmat. Most hogy hetekig élvezhettem milyen jó is, ha ezek mind megvannak bennem, nélkülük most még rosszabb lett. Tele vagyok rossz érzésekkel, a tornához sincs kedvem... De most megyek és összekaparom magam. Hajrá!!!

2012. febr. 28.

#163

"Nem marad más, csak egy halk-fura szívdobogás.."

2012. febr. 28.

#162

".. vigyétek hozzá a szívem. Mivelhogy szív nélkül nincs élet mégsem, hozzátok el az ő szívét cserébe. "

2012. febr. 26.

#160

Tegnap este Anya alaposan kikelt a hamburgi utazási terveim ellen. És különben is mit akarok, elmenni egy idegenhez, egy idegen városba... és ő miket látott a híradóban és a többi és a többi.. én meg ismételten hülyének éreztem magam, aki teljesen képtelen kiismerni egy embert, aki arra született, hogy átverjék, nem pedig arra, hogy átélje élete kalandját. Hihetetlen mennyire rosszul esett, pedig még azt sem mondhatom, hogy gonosz volt, vagy rosszindulatú, csak olyan, amilyenek itt "mi" vagyunk, teljességgel pesszimista és bizalmatlan. :/ Hát így nevelődöm én.. már lassan 30 éve... Hálás vagyok nekik, és sosem tudom visszaadni, azt amivel tartozom, de amit átadtak nekem, már évek óta hiába próbálom levetkőzni...
Olyan jól esett, hogy mellettem áll a tornával, meg az étkezésem megváltoztatásával, hozza nekem a natúrjoghurtokat, mindig megkérdezi, ezt vagy azt megeszem-e, ha igen mikor, és valamiért az hittem, hogy akkor minden gondolatomat kiteregethetem... Úgy döntöttem a júniusi terveimről egy ideig nem beszélek, hátha elül a vihar. De az sem kizárt, hogy az ellenkezőjét érem el, ha nem mondok semmit, azt hihetik lemondtam az egészről, és csak még nagyobb lesz a felháborodás, ha mondjuk egy hónap múlva újra előhozom... Évek óta először tervezek dolgokat, bár nálunk erre azt szokták mondani, hogy "mit tudom én még, mi lesz egy hónap múlva" vagy "ha megérjük.." és hasonló lélekemelő szlogeneket. :/
Várok tovább..
És közben kezd visszatérni az életkedvem, és a mosolyom. Szerencsére csak pár órára tűnt el!

A hétre 7 nap-7 torna volt a terv, este ki is pipálhatom, ma már vasárnap van! :)
Jövő hét... rengeteg németezés és oh, igen, a szóbeli nyelvvizsga első fejezete, a labor szombaton... huh.. Nem kicsit félek...

2012. febr. 24.

#159

Úgy érzem magam egész nap,mint aki non-stop be van rúgva. De ez a részegség az a fajta, amikor végigpörgöd az egész estét, iszonyat nagyot bulizol, hihetetlen sokat iszol, mégis csak a fáradtság marad másnapra, semmi egyéb következménye nem lesz. És az emléke még évek múlva is megmarad, "emlékeztek, az mekkora éjszaka volt" stb.

Na hát így érzem én magam már lassan egy teljes hete. A torna csodákat tesz, na meg az a fiú Hamburgban, aki már második hónapja fontos része az életemnek, és évek óta az első, aki érdekel. Elég rémisztő, hogy nem kicsit komolyan. De hát volt már ilyen, és különben is, mennyit képes egy férfi várni egy nőre...
(Remélem pont eleget.. :) )

2012. febr. 20.

#158

Nem hittem volna, hogy még valaha érdekelni fog bárki is. És mégis. De ő most 1270 km-re van tőlem, és júniusig még biztosan nem látom. Már ha júniusban egyáltalán még aktuális lesz a dolog.. Na meg a féltékenység már most bujkál bennem, még ha csak bujkálna, de elő is tör. Ezt annyira utáltam magamban mindig is. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy én érdekelhetek valakit, és emiatt jönnek a rossz érzések kezdetben, az átcsap féltékenységbe, időnként haragba. Szeretnem kell(ene) magamat,hogy más is megpróbálhassa, és én el is higgyem azt. Annyi embert szeretnek a világon, akár "lehetek én is az az egy..." valakinek, annak a "másik" egynek.
A nagy házasság- és kapcsolattagadó olyan dolgokra vágyom, amit azelőtt el sem tudtam képzelni, de még csak meg sem fordult a fejemben. Csak ez a fránya féltékenység ne lenne. Mindig előjön. Még csak nem is láttam, de már azon agyalok, hogy átvágja a fejemet, és van belőlem még 2-3 ugyanilyen... Mert amit közben a világban/ból látok, az egyáltalán nem ezt mutatja, hogy ilyen történetek előfordulnak.. Nemhogy  még én legyen a főszereplő!
Igen, tudom, pesszimista vagyok, mindig is az voltam. Mint ahogy beszólok, a nőiesség csekélyebb jeleit is csak nagy-nagy ritkán mutatom, a hagyományos női szereptől a hideg kiráz, a férfiakról úgy nagy általánosságban rossz véleménnyel vagyok, a nők bizonyos tipusáról úgyszintén, nem vagyok kedves stb stb. Sorolhatnám még a rossz tulajdonságaimat, minek, talán vannak jók is.
De nem tudok nem arra gondolni, hogy "lehetek én is..?"

2012. febr. 15.

#157

Próbáltam elterelni a gondolataimat, ezért tesómmal gyorsan ledaráltuk a Hulla-házat (Dead set). Nem tudom egyedül vagyok-e vele, de nekem egy akkora mondanivaló jött át, amit lehet nem is szántak bele..
Eddig sem néztem valóság showkat, és kaptam is egy jó adag önigazolást ezzel kapcsolatban.
Közben sokkal nem lett jobb, a fejemben még mindig olyan dolgok kavarognak, amiknek a legkevésbé sincs ott a helyük. Megnézem még elalvás előtt a Házibulit, végigtekergetem a legjobb részekhez. Vic és 13 évének minden problámája hátha segít. :)

2012. febr. 14.

#156

Sok ez így nekem egyszerre. Németet tanulok, már államvizsgára is tanulok, vagy legalábbis elkezdtem kihúzni, kiegészíteni stb. Fogyókúra megy ezerrel, és ügyelek az étkezésemre is, nem is kis megszorításokkal. Minden nap németezek, nézem a német csatornákat, tegnap elkezdtem az első államvizsga anyagát is, ahogy előírtam magamnak...
DE!
Ma teljesen kiakadtam a torna elején. Sokkal jobban fáj minden, mint a kezdetekkor, pedig már elég sok alkalmon túl vagyok, és nemhogy egyre jobban érezném magam tőle, hanem ma komplett dührohamot kaptam. :( Az a legnagyobb bajom, hogy egyáltalán nem érzek semmi hatást a laposabb hasamon kívül. És biztos vagyok benne, hogy 3 hét alatt egy grammot sem fogytam, pedig kb. 20 kilót kellene...
Azt hiszem ezt a napot kihagyom most már, hátha holnapra visszatérnek a "normális vágyaim" az izomláz iránt. Az étkezést minden nap betartom, nem bűnöztem, nem ettem semmit, amiben cukor vagy finomliszt van.
Lehet, ennyire megrémülök a lehetőségtől, hogy "csak" ennyi kell ahhoz, hogy minden sikerüljön, az elhatározás?
Csak attól félek, ha egy nap is kimarad, már elveszett minden, pedig ez biztosan nem így van.
Nyugalom, szépen lassan megcsinálok mindent, nyelvvizsgát, államvizsgákat, és utána csakazértis elmegyek Hamburgba.. ;)

2012. febr. 6.

#155

'Ahány nyelv, annyi ember.'
Ha németül próbálok beszélni(?!), úgy érzem, mintha nem lennék önmagam. Azt hiszem a fenti mondás nem erről szól... :(

2012. febr. 6.

#154

Ülök az íróasztalnál, németet tanulok, közben megy az Álmodtam egy világot az Eddától. Kibámulok az ablakon, a hó továbbra is szakad szüntelenül. Mégis szép.

"Álmodom a világot veled..." - és még szerelmes sem vagyok. :)

2012. febr. 4.

#153

Igazán bájos, amikor ezek a "nagyon anyák" teccikelik egymás gyerekét facebookon, miközben egyértelmű, mennyire csúnyának, butának, formátlannak (stb. stb. stb...) tartják a sajátjukhoz képest :/
Ez egy óriási verseny, mert ha már csak kettő egy szobába keveredik, megindul az adok-kapok: enyém ezt tudja, az enyém már azt tudja, így nevet, úgy pakol, miközben a két kölyök boldogan játszik együtt, nem is tudván mekkora mókuskerék készülődik neki.

2012. febr. 4.

#152

Ez a rengeteg hó, ami már leesett, - és egyre csak szakad, és szakad -, gyermeki érzéseket és emlékeket kelt bennem. Régi idők nagy havai, amikor kint játszottunk, szánkóztunk, hógolyóztunk, egyáltalán nem rémlik, hogy fáztam volna.
Reggel csendben ballagtam a fodrászomhoz (az időpontot még jóval a hóhelyzet előtt lebeszéltem!), a hó már a bokám felett ér,  állig beöltözve bukdácsoltam, de mégis úgy éreztem magam, mint régen kisgyerekként. Esik a hóóóó! :) Azután fázni kezdtem, és máris tudtam, mégis felnőtt vagyok...

2012. március

2012. márc. 27.

Imádom...

.. Csigusznak azt a spleenes fejét, maaoooo!!! :D

2012. márc. 27.

#170

Kedden bekapott a cápa... Bár inkább én tettem a szájába a fejemet, sőt még az állkapcsát is én nyomtam össze helyette, ez a megfelelő leírása annak, amit én vizsga címén lefolytattam... Szóval még mindig megvan az összes vizsga... Ha a többit nem rontom el, megismételhetem ezt az egyet...
Számomra a mai nap csodája: sikerült a nyelvvizsgám. 13 pontom lett a laboron, én már a 8al is ugyanilyen boldog lettem volna, az a bizonyos súrolta a lécet dolog is nagyon bevált volna... nem mondhatja rám senki, hogy maximalista lennék.. :D De így, 13? még jobb, mintha tudnék is valamit..
Drága németem (aki nem is az), még nem reagált, valami konferencián van, vagy mittudomén pontosan min is, de messze van, és repülnie kellett hozzá, bár ha kilométerben számoljuk, akkor most közelebb vagyunk egymáshoz,mint eddig, mármint földrajzilag... a hangját csütörtök óta nem hallottam különböző okok miatt, hiányzik, és valóban nyálas vagyok.. :D Ő mondogatta mindig nekem, hogy biztos sikerül, mert ilyen kis optimista a lelkem... Furcsa, ilyen emberek is vannak.. :)

2012. márc. 18.

#169

Nem mintha előtte olyan nagy lett volna, de minden olvasottságom eltűnt... Minden bejegyzésem mellett egy nulla van, tegnap óta. Egyik bejelentkezésnél még ott van, a másiknál meg sehol semmi.. :(

És közben a cápa zenéjét hallom a fejemben... közeleg, közeleg, közeleg... a kedd 11 óra, vagy a még korábbi időpont, ha az emberek tételt visszadobálva menekülnek ki az őrült bácsitól a teremből... vagy már eleve el sem jönnek, mert mindenki szerzett egy igazolást, hogy másik bizottságba kerülhessen, és ne kelljen szembenéznie VELE...
Csak én vagyok ilyen balfék, hogy nem intéztem el magamnak, bár azt sem tudom, hogy álljak neki... nem megy nekem ez a hazudozás...
Őszinte ember vagyok: ordítok és toporzékolok.. :D

2012. márc. 17.

#168

Kész vagyok. Rettegek ezerrel. Egyszerűen nem tudom elképzelni, ahogy az a szörnyű ember kettest ad nekem kedden... És ahogy kimondja a nevem után az elégségest, amikor a végén össznépi felolvasás van...
Torna közben, - ha ütés-rúgás van -  napok óta az ő fejét képzelem magam elé. Talán segít.
Nyelvvizsgáról még semmi eredmény, még mindig semmi, h b.. meg!!! Valami pozitív megerősítés kell.. a napi 2-3 darab dojcs sms egy másik érzést segít.. :)
Valahogy így... De ekkor még bátor vagyok ...
Ha már kevésbé, akkor meg így:

2012. márc. 14.

#167

Reggel megméreckedtem. -5kg. Nekem tetszik, január 25 óta. Ebben a tempóban júniusra egész kellemes testem lesz. :)

2012. márc. 13.

#166

És igen, megkaptam a papírt, hogy egy hét múlva ilyenkor menni kéne államvizsgázni, ha esetleg ráérek..
Ritka vacak beosztásom van. az első és a második vizsga között 26 nap van, a második és a harmadik között 7... Ezért külön köszönet..
Támadt egy ötletem, és felhívtam a T.O.-t sikerült kikapnom kérdezőnek a legszemetebb embert a tanszéken, de talán az egész karon, és nem túlzok...
Nesze neked pozitív gondolkodás... Életemben ennyire jó pontszámot még nem kaptam, mint pénteken a szóbeli nyelvvizsgámra.. Annyi pontom van, amitől már kellene kapjak egy bizonyítványt is.. DE!!!  Ezek bevezették a labor minimumpontot... most arra várhatok...

2012. márc. 8.

#165

Holnap nyelvvizsga második fejezet, tegnap nőgyógyász csupa-csupa rossz hírrel, mondjuk az is elhangzott, hoy nyugodjon meg, meggyógyul, csak hosszú idő kell hozzá.. :/
De akkor is! Nem vagyok életkedvem csúcsán, semmiképp sem. Tegnap kihagytam a tornát, amit már 9 napja (?) folyamatosan csináltam, és megnéztem Tesómmal a Sikoly 2.-t, már ki tudja hányadszor.. Közben persze németeztem, mert ha valamit már sokszor láttál, megvan az az előnye, hogy nem is kell igazán odafigyelned, mert a fejedben van az egész.
Ma szerintem este tornázok, addig meg megy a német ezerrel, csak meg tudjak szólalni holnap, másnak ez alap, de nekem az írás a mindenem, és mindig is így volt. A németem volt az első élő német anyanyelvű ember, akivel szót váltottam ... vele is mi lesz? Hogyan kellene összespórolni a jegyemet a semmiből, hogy június elsején elindulhassak hozzá, számomra a nagyvilágba, pedig csak egy német város, ami kicsit messzebb van, mint a szomszéd falu, na...
Még jó, hogy nem csapongok, valami hasonló lehet a fejemben.. azt hiszem egy kissé szomorú is vagyok a tegnap hallottaktól, nem igazán pörgök, azt be kell valljam. Fázok, ráz a hideg. Most ideges vagyok, vagy beteg?
Államvizsgákról még semmi, de semmi papírt nem kaptam.. Remélem nem egy héttel előtte küldik, hogy ja, jövő héten ilyenkor menni kéne..
A tavaszi terveim, már itt vannak a nyakamon, és a megvalósításra várnak, ez az orvosi vonal egyáltalán nem volt betervezve, egyáltalán nem... elront nekem mindent... De nem hagyom!!! Nem fekszek vissza a padlóra, ahol már bérelt helyem volt az elmúlt években ,az utóbbi kettőben pedig még a fejemet se emeltem fel, egészen január végéig... Nem, nem adom fel!!!! Akarom a vizsgákat, az egészségemet, a fogyást, és végül a német utamat... Ez mind kell nekem!!!!!!

2012. május

2012. máj. 8.

Múltban turkálós..

Annyi minden történt. Megkaptam a nyelvvizsga-bizonyítványomat, ami még mindig hihetetlen számomra, az is, h egyáltalán, a 78%-os eredmény meg aztán pláne, elballagott a Tesóm, a napokban érettségizik, egyre csak jönnek az emlékek,mintha ma lett volna az enyém is, pedig már 11 év eltelt.
Nem tudom van-e még rajtam kívül olyan okos, aki otthon hagyta a számológépét a matekérettségi napján. Az egészben a legszebb, h még az sem igaz, h itthon hagytam volna, mert még csak eszembe sem jutott, azt is vinnem kellene.. :D Cseppet furcsán néztek rám, amikor elkezdtem körbekérdezgetni az embereket, van-e valakinél még egy .. aha valószínű.. a régi földrajz tanárnőmtől szereztem végül egyet, ami folyton kikapcsolt, mert az elem már a végét járta... De az én kis gépem ma végre átesett a tűzkeresztségen, mert elmehetett Tesómmal. :)
A ballagási vacsin szombaton nagyon jól éreztem magam, mert Zita is itt volt, és régi időket idézve nevettünk rengeteget, ittunk is, persze már nem annyit mint egykor. És unokatesóim kisgyerekei is nálunk voltak, és az egyik baba, egy kislány, teljesen elvarázsolt, nemrég kezdett járni, 1 éves és kb 1.5 hónapos,gyönyörűséges, okos, kis tündér. Sétáltunk, "játszottunk". Ha valaki garantálná nekem, hogy lehetne egy ilyenem, mint ő, és a szülés megoldható minimális fájdalommal, és császármetszéssel, akkor talán, ismétlen talán vállalnám...

Sikeredett valahogy egy államvizsga is, de ebben a félévben már nem kapom meg a diplomámat.. :/ Hétfőn megint megyek, de kifogtam kérdezőmnek az öreg professzort... ő már mindent tud, már akkor tanított, amikor a szüleim is csak gyerekek voltak, mit is mondhatnék neki, ráadásul a jóindulat sem az erőssége.. :/ Úgy érzem semmi esélyem nála, pont mint az első vizsgánál, ott meg annak a tárgynak a főgonoszához kerültem... :/ Ez a mostani besoztás nem kedvez nekem,és a hozzáállásomon sem tudok változtatni, hiába is próbálok...

Újabb 3.5 kg mínuszom van, ez nem olyan rossz, és ha minden igaz épülnek is valamicskét az izmaim, mert most olyan ruhák jönnek rám, amiket korábban az 5 kilóval kevesebb testem hordott. Mégis csak van valami ebben a mozgásban. Lassan 3 és fél havi munkám van a testemben. Ahhoz képest nem vagyok elégedett, de a lényeg, hogy csinálni kell, csinálni, csinálni. Valami mindenképp történni fog.. :)

Már nincs kerek egy hónapom, és indulok Németországba.. Az is külön para.. Családom nem minden tagja van beavatva.. Apuval is beszélenem kell. Több irányból is segítségre szorulok... Rengeteg dolgot kell még elintéznem, és a találkozástól meg mit is mondjak, rettegek. Már olyan nagyon régen nem volt közöm senkihez semmilyen téren.. és most talán lesz...vagy nem.. ki tudja.

Holnap meg orvostól orvosig rohangálok, levágják egy anyajegyemet, ráadásul az arcomon van... kíváncsi leszek a módszerre, pláne, hogy tébés a rendelés.. Lehet egy hatalmas vágással/forradással az arcomon utazok majd... oh, milyen vonzó lehetőség.. Egy idő után csak befehéredik, gondolom én. És már elég sok forradás van a testemen alapból is, azok sem zavarnak, és egy részüket ráadásul én csináltam.. :( Mindegy, rég volt..

Megyek tornázni, annak legalább látom az eredményét, ha másét nem is

2012. június

2012. jún. 29.

:(

Szegény német srácok, én azért még szeretlek Titeket, bár mérhetetlenül szomorú vagyok a tegnap este miatt még mindig...

Jogis Jungs!!! :* :* :*

2012. jún. 28.

Deutsches Herz




2012. július

2012. júl. 28.

#185

Olvastam Berkesitől több mint fél éve a Sellő a pecsétgyűrűnt, tegnap pedig megnéztem a belőle készült filmet. Ugyanolyan élvezetes volt, mint a könyv. Ráadásul Borsy Kálmán szerepében Latinovits Zoltán. Kell ennél több? Tetszett.
Nem tartom valószínűnek, hogy ez a film a közeljövőben látható lesz a tévében... Vajon miért...

2012. júl. 28.

#184

Csodálatos volt ez az olimpiai megnyitó tegnap éjszaka, nincs rá jobb szavam, csodálatos. A magyar csapat ruhájához annyit fűznék hozzá, hogy szerintem a fiúkat pincérnek, a lányokat pedig stewardessnek öltöztették, de azért HAJRÁ MAGYARORSZÁG!!!! :)

2012. júl. 23.

#183

Müller Péter Örömkönyvének elején találtam ezt:
"Az én ...-mnak sok szeretettel! Nagyon boldog névnapot kívánok! Nagyon szeretlek! Eszter, 2011."
És most ne legyek meghatva... :)

2012. júl. 23.

láv

"Nagyon szeretlek! Ich vermisse dich :* :* :*" - pár órája kaptam, és azóta csak kb. 5-ször néztem meg az smst. Beleborzongok, ha magyarul mondja..

Itt a vég.. Szerelmes leszek, vagy mi? :)

2012. júl. 23.

utóirat

Ez alaposan mellément, fiúcska öregebb nálam 6 évvel. Oké, hogy nem tudok életkort megítélni, de hogy ennyire???

2012. júl. 23.

:)

Mielőtt a Neo Fm agyonkoptatja (ami sajnálatosan már több egészen jó számmal is megesett), gondoltam még gyorsan belinkelem ide ezt a dalt, mert tetszik, és a fiúcska is süß. De ha jól sejtem kb. 22-23 lehet...


2012. júl. 23.

#179

Okmányiroda, új személyi berendelve. Ügyintézési határidő 30 nap, tehát az ügyintéző hölgy saját - egyébként kedves - szavaival élve előfordulhat, h már egy hét múlva megkapom az újat, de az is, hogy csak a 29. napon érkezik meg...

Hogy rendeljek így jegyet augusztus 13-ára???

Most komolyan minden de minden összeesküszik itt ellenem szépen sorban. És se ultrahangon, se az endodokinál nem is voltam még..

Az lesz a vége, hogy egyáltalán nem tudok elmenni??? f..ck :/

2012. júl. 22.

#178

Ezen a héten már a harmadik Agatha Christie könyvet olvasom. Kellene már valami más is. Nem hittem volna korábban, h el fogom felejteni nemcsak azt ki volt a gyilkos, de még az egész történetet is. Harminchárom A.C. könyvem van, összesen kb. 45-48-at olvastam, mondhatni kezdhetem elölről, amit 12 éves korom óta űzök. :)
Félbe hagyott könyvek is várnak rám:
- Nemeskürthy István: Rekviem egy hadseregért
- Müller Péter: Örömkönyv
- Szilvási Lajos: Szökőév
- Mihail Solohov: Csendes Don 2. kötet
- Alice Schwarzer: Romy Schneider (németül)
Melyikkel folytassam? Nem vágyom szomorú történetekre..

2012. júl. 21.

#177

Egy hete 30 vagyok.. Olyan élesen emlékszem rá milyen volt 20-nak lenni, mintha ma lett volna. Talán ma is volt. Semmim sincs, amit emberek azok közé a dolgok közé sorolnak, aminek ennyi idős korára meg kellene lennie egy ember életében..

22 nap múlva indulok. Hozzá. Egy másik országba, egy másik városba, hogy szeressek, hogy szeressenek, hogy éljek egy teljesen más életet, mint eddig, hogy egy teljesen más nyelvet használjak, hogy egy egészen más ember legyek, mint aki itt lehetek..

Jövő héten megyek ultrahangra, emiatt nem utazhatok még. Pajzsmirigy. Csak remélhetem, h nem találnak semmit. Begyűjtöm a többi vizsgálat eredményét is, és ezután mehetek velük vissza az endokrinológushoz. Vajon ő mit mond? Mit mutat a vérem, mi változott március óta? Csak remélni merem, h nem küld el újabb és újabb vizsgálatokra, mert akkor annyi az utamnak..

Szeptember végén így is vissza kell jönnöm vizsgázni. Látni fogom e még ennek értelmét akkor, ki tudja? Vagy visszamenekülök, mint ahogy eddig mindig? Mert a testem nem engedelmeskedik, és nem tudok más lenni, hiába akarok, és bárhol leszek, az önmagamban rejlő boldogtalanság újra előjön, és tönkretesz mindent. Tönkreteszek mindent.. Mi van, ha én vagyok a saját magam ellensége, ha én vagyok képtelen egy egyszerű boldogság megélésére is?

Magyarul mondta, hogy szeretlek.. Ha eszembe jut, a szívem hatalmasat dobban, azóta is.. de 3 nap intenzív boldogság után a testem ma már figyelmeztetett, hogy ki is vagyok, és mi van, vagy inkább mi nincs nekem.. Kezdődik elölről, és a gyógyszerek nem segítettek, mert újra és újra visszatér; hogy lehet így együtt lenni valakivel minden tekintetben..? Csak normális akarok lenni, de megint érzem a felhőket, és borul fel a lelkem egyensúlya már el is illan az a végtelen öröm, és boldogság, ami a héten 3 napon keresztül körülvett.. úgy éreztem bármi sikerülhet, és sikerülni is fog, de a testem jelez..

De legalább egy dologban engedelmeskedik nekem. Szerdán 73.5 kilót mutatott a mérleg. Január vége óta 13,5 kg. Jó. Még 8.5 vár rám erre az évre. Szerintem menni fog, legalább ez.

2012. júl. 7.

#176

Egy édes-bús, életen gondolkodós, szomorú-vidám, boldog vég nélküli francia filmet néznék szívesen, hogy úgy meséljenek a szerelemről, szeretetről, ahogy senki más nem tud...

Heti filmélmény A nyugtalanság kora 2011-ből, és meglepő, de Gus Van Saanttól.. Nem vagyok egy sírós, de kb. a film felénél már potyogtak a könnyeim. Nem francia, de mindenképp emlékezetes.

Csütörtök délutáni kis felüdülés volt a LOL - Zűrös kamaszok. Szándékosan keltették a Házibuli-hatást, ami nálam abszolút be is jött. A fiúk rettenetes-tépett haja az egyetlen, amitől hányni tudtam volna, de ott volt Sophie Marceau, és még a Reality és megszólalt egy jelenetben.. Jó volt, na.. :)

Hunde, wollt ihr ewig leben? Vagyis Kutyák, örökké akartok élni?  A katonáit lovaglóostorral a halálba kergetni szándékozó Nagy Frigyes szájából hangzott el ez a mondat, de ezúttal a helyszín Sztálingrád, német szemszög. 1959-ben készült, tehát csak a háborúban csalódott, annak értelmetlenségétől megcsömörlött katonák sorát látjuk.Az ötvenes évek grízpapijainak (menekülve a náci múlttól, visszanyúltak a korábbi történelmi eseményekhez, személyekhez; lásd. Sissi 1-2-3. stb., valamint a boldog véget borítékolható, szigorúan erkölcsös, tanulságos történetek) teljességgel ellentmondó alkotás.. Számomra külön öröm, hogy eredeti nyelven néztem.
Ezek után gondolom teljesen érthetően "alig" szenvedtem végig azt a másfél órát, amit Anyu az Álmomban már láttalak című rettenetnek a megnézésével töltött a szobámban. Egyébként is elképzelhetetlen, h Ralph Fiennes bármit is akarjon Jennifer Lopeztől.. valaha is... hamarabb egy stewardesstől egy repülőn... :D

2012. augusztus

2012. aug. 6.

#188

Mennyi öröm így egymás után: Berki aranya, Módos bronza, majd egy újabb Krisztián újabb aranya tegnap, ma nyertek a kézis fiúk, minden kenus a döntőben, éremért boxol Harcsa Zoltán, ha nyernek a vízilabdások még szebb lesz. A postás megédesíthette volna még jobban számomra ezt a hihetetlenül forró napot, de csak számlákat hozott, a személyim sehol.. :/
Kijutok még egyáltalán augusztusban? Szeptemberben meg már minek.. jöhetek is vissza! :/

2012. aug. 3.

#187

El kellene feledkeznem a személyimről. Amint nem gondolok rá, egyből megérkezik, ebben biztos vagyok... 11 napja kértem.. Sehol semmi..

Múltidéző: nem tudom elhagyni az országot, mert nincs útlevelem (személyim)! És az állam nem ad.. Ez milyen már? :(

2012. aug. 2.

#186

Szerintem az amerikaiak kifejlesztettek egy olyan teljesítmény-növelő szert, amit nem lehet kimutatni se vérből, se vizeletből... Más magyarázat nincs.. Hát hogy lehet így úszni? És ott mindenki? Ezt nem hiszem el. Phelps átveszi az aranyát, mindenki rá vár, hogy elkezdhessék a következő elődöntőt, amit szintén megnyer.. Erre nincsenek szavak.. És nem ő az egyetlen, az egész amerikai úszócsapat ilyen... Ő volt akin kifejlesztették, tökéletesítették, de most már terjesztik is...

2012. szeptember

2012. szept. 28.

Haza

Holnap reggel indulok.. :/ A vonat 8.14-kor startol, cél Budapest, elméletileg az út 14 ó 21 perc... ebből lehet összejön a 15 óra is, majd meglátjuk. Az osztrák vonatok a legpontosabbak, kár, h mi még csak át sem megyünk Ausztrián. Ma még úgy van, h lesz holnap, aki hazavisz Pestről, és nem kell megint egy kis éjszakai "fedezd-fel-országodat" vonatozást is megejtenem, mint mikor jöttem. Az csak másoknál általános, h ilyenkor valaki felviszi a vonathoz, na hát nálam ez szóba sem jöhet.. Nem olyan a rendszer.. Remélem összejön, mert igazán jó lenne 1 körül ágyat érni... El ne felejtsek tanulni út közben ha már a jegyem köztes helyre szól.. az alvásra az egyetlen lehetőségem eddig az ablak volt, amire felkenődtem mint egy kis állatka.. Most vagy egy mellettem ülővel teszem ezt, vagy sehogy..

2012. szept. 27.

A tetovált lány

Nem kezdenék hosszabb elemzésbe ezzel a filmmel kapcsolatban, ma két hete néztem, és valami hihetetlen módon megrázott. Nyers, erőszakos. Erőszak alatt nem verekedést értek. Az ilyen típusú erőszaktól mindig kiborulok, bármelyik nem esetében. Még mindig kísért. Ettől eltekintve "jó" filmnek tartom, a könyvet nem olvastam, de úgy érzem, nem is fogom. A második részt is elkezdtem, valamikor még folytatom is... tanulni kéne..

2012. szept. 27.

A mérleg és ami mögötte van

Tegnap rájöttem a fürdőszoba érdekes dolgokat produkál a mérlegen. 5 különböző értéket mutatott, ebből kiválasztottam a legnagyobbat: 70,8 kg. Nekem tetszik. Volt 70,1 is, de úgy éreztem, ez nem reális, maradjunk az előzőnél. Mindenképp jó. :)

Csak egy kis segítség az összehasonlításhoz: január 25-én 87 kg voltam.

Ha sikerélményt keresek ebben az évben, ez mindenképp az első 3-ban benne van. Erre kellene gondolnom, amikor arra gondolok, nekem semmi nem sikerül. Menni fog a vizsga is, csak kezdjek már el tanulni rendesen. Lefogytam, szerelmes vagyok, nyelvvizsgám lett... innen már csak a diplomát szereztem hiányzik.
Hajrá!

2012. szept. 26.

#190

Szerelmes vagyok, itt kell hagynom 41 napra, h hazamenjek vizsgázni, 3-szor... államvizsgák persze. Én meg évek óta először végre tényleg szeretek valakit, és megint nélküle kell lennem. De ne őrüljek meg, mert tanulnom kell, és ez most tényleg az utolsó utáni esély ... nem adok többet magamnak .. most kell... most kell. MOST!

2012. szept. 12.

#189

Ez annyira csodás, a freeblog tök sokáig egyáltalán nem engedett be, sőt neten is azt írta, ez az oldal nem is létezik, erre dühömben csináltam egy másik oldalt, hogy oda majd jól blogolok rendszeresen is(!!!), erre mire elkészültem vele, ez újra jó lett..

Most kettő van.. jee. Vajon egyik helyre még írni is fogok?

2012. október

2012. okt. 22.

#201

Akik rendszeresen írnak, minden bejegyzésük érdekes, szinte már várom, nos ők elérhetetlenek a freeblog sűrűjében.. Erre én, akit senki nem olvas, nem is izgi... Hát mit is mondhatnék, a freeblog észre sem vesz, még annyira sem, h eltüntessen.. :D

2012. okt. 7.

Az ideális kétszázadik

Tesóm: 

"Ezek az új szőnyegek tök veszélyesek, ha majd megint (!!!) kergetőzünk (!) el fogunk esni!" - :D :D :D

2012. okt. 6.

#199

Húzzak már vissza az állampolgárság tételhez...!!!

2012. okt. 6.

#197

Elhalasztattam.. Most azt hiszem, a következő menni fog. Mennie kell. Időm van, érdekes, Képes vagyok rá. Menni fog.
Hihetetlen mennyire tudok rettegni a vizsgáktól. Még soha életemben nem volt 100/56 a vérnyomásom. Soha életemben nem zuhant még le ennyire. A testem végtelen ötletkompozíciókkal tudatja velem, - ha esetleg nem lenne egyértelmű-, hogy baj van a fejemben, nem is kicsi. :(
Egy normális ember leül, és tanul. És sikerül neki. Én meg? Leülök, nem tudok nyugton maradni, elolvasom, nem emlékszem, nem tudom visszamondani, félek, elmegyek, egyest kapok, bamm! Elég! Hülyének hiszem saját magam a tanulás miatt.. Shit!


2012. okt. 4.

Per pillanat

Egész éjjel a holnapi vizsgával rémálmodoztam.. Egyszerűen csak nem hagytak bemenni a terembe.. és ha nem megyek be, nem tudok megjelenni, és ezzel a többi vizsgára sem mehetek el, ha jól értelmeztem a szabályzatot, vagy ugyanabból csak utóvizsgára mehetek, fene se érti már, de ha nem jelenek meg azt mindenképpen igazolnom kell valahogy.. Fogalmam sincs kinél vizsgázok, nincs is jelentősége, úgyis visszaadom, mert szinte semmit sem tanultam, a görcs megint szépen belém állt, és egyszerűen nem voltam képes (I can't) tanulni.. Nem tudom mit tegyek magammal, h menjen, h merjem... Mindenkinek megvan a maga gyengéje... nekem ez: a tanulás. Egyszerűen nem megy. Tudom, tudom minél többször mondom ki, annál jobban magamba vésem... Úgy érzem megőrülök..

Vele is gonosz vagyok, szerencsére csak magamban, neki  még nem mondtam durva dolgokat... még vissza tudom magam fogni. Tudom ő nem tehet róla, de mindig van valami, amin feldühödök, és miatta hülyének érzem magam, h egész nap arra várok, h este beszéljünk, és akkor emiatt egy balek vagyok... stb. stb. Van még ember rajtam kívül, aki hülyének érzi magát, mert szerelmes?

Még 36 nap..

Tesóm hozott 2 macskát, aranyosak, meg cukik meg minden, de ez egyik egész nap sír, és ma már falnak tudnék menni tőle.. most itt ül mellettem az ágyon, és meglepő, de kussol. A másik kint ül az udvaron egy bokor alatt, teljes csendben. Bár szegényke beteg, náthás, és nem tudom mit kellene csinálni az édes, kis buta fejével, meg a kis taknyával, h jobban legyen... Lényeg, h nagyon idegesítenek. Ha a macskasírástól hülyét kapok, mit reagálnék egy gyerekre? Több oka is van annak, h miért nem akarok...

Megyek megnézem mit csinál a másik macska...

2012. okt. 1.

#195

Ma vásároltam egy csomó dolgot. Egy része teljesen felesleges volt. Úgy mint körömlakk, fülbevalók.. Hiányzik, azt hiszem így csillapítom. Legalábbis próbálom.. még sok nap .. november 9-én utazhatok vissza Hozzá..


2012. okt. 1.

Otthon

Szombat éjszaka, vagy inkább már vasárnap 1-kor sikerült hazaérkezni kicsiny falumba.. És még mindig fáradt vagyok.. Egy másodpercet sem aludtam, valamennyit tanultam is, de az út nagy részét meredt bambulással töltöttem.
Tanulnom kellene veszettül .. Ehelyett csak rá gondolok egész nap, és hiányzik.. Igazából nélküle se ment a tanulás, szóval nem az ő hibája, és nem a szerelemé. Alig vagyok nyálas.. :)

2012. november

2012. nov. 15.

#202

Unom, unom, unom az egészet, úgy, ahogy van. De miért? Jó lenne tudni. Azt hittem, vagy legalábbis úgy emlékeztem, hogy szerelmesnek lenni jó dolog. Vagy mégsem? a szeretlek smst is teljesen unottan veszem tudomásul. Mi van velem?

Sokszor mondják emberek, akik szeretik másokhoz képest különlegesnek hinni magukat, h "hát igen, én fordítva vagyok bekötve" (affektáló hangot is kell hozzáképzelni, úgy az igazi..). Na akkor nálam meg semmi sincs bekötve? Vagy mi van már, tényleg?

Hihetetlen értelmes újabb írást szültem.. tádááám!

2012. december

2012. dec. 18.

#204

Holnap délelőtt nőgyógyász, délután fogorvos. Nem tudom, lehetne-e még ennél is kellemesebb a nap. :)

Fogorvos befejezi a múlt héten elkezdett fogamat, amit már ki is fizettem, szóval olyan nagy baj már nem lehet.
De! Nőgyógyász mondhatja, hogy
a.) terhes vagyok
b.) beteg vagyok
c.) mi a fasznak akarok tőle egyáltalán bármit is, amikor megmondta, ne menjek hozzá, amíg az endokrinológus azt nem mondta, h minden eredményem rendben van, és már gyógyítható vagyok a kis gyulladásaimmal együtt is, talán sikerrel.
Rákszűrést, csak azt akarom. Meg azt is, h amikor ott fekszem, és mindenféle kis szerszámokkal matat bennem, ne mondja azt hogy: "Ön terhes!"
És más rosszat se mondjon. Karácsony van/lesz!
Más:
Egyszerűen nem tudom, mi lehet az ajándékom a ...-mtól; nem vagyok hozzászokva ahhoz h van valaki akivel kölcsönös az Érzés. M - nevezzük így. Nem tudok másra gondolni, csak a gyűrűre, fogalmam sincs miért.. és ebből akkora pofára esés lesz.

Mi lehet az a valami, amit mind a ketten használhatunk, de nem egyszerre, beszéltem róla, hogy szeretném, elbírja egy kézzel,interneten rendelte, és még ehhez hasonló értékes adalékok. Ez tegnapi információ: "Annyira biztos vagyok benne, hogy örülni fogsz, mint amennyire a szerelmemben irántad. " - Ha jól fordított az agyam! :) Vagy nem szeret..
Még 8 nap, és újra együtt leszünk, illetve nem mellesleg, kiderül mi is az ajándék. Ehhez képest én egy pulóvert vettem neki, amiben már nem is vagyok 100%-ig biztos, h egyáltalán jó lesz neki.. :/ Kínos, ha nem..
Most meg epilálnom kéne.. teljeskörűen.. :/ hogy szép legyek holnap a dokinak! ;)

2012. dec. 17.

Csortos

Csortos Gyula aranyköpései a Maga lesz a férjem című 1937-es filmből:

1.
- Szégyelljék magukat!
- Kérem szépen, meg fogjuk próbálni! (Csortos)
2.
- Mondja a maga gazdájának nincs káráktere (írtam ahogy mondták..)?
- De van kérem, csak vidéken tartjuk, kicsi a lakás! (Csortos)
Mint a Hippolyt, a lakájban, itt is egy inast alakít.

:)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése