2010. június
2010. jún. 30.
Foci VB! Imádom! Újra!
Döbbenet! Megint eltelt 4 év! Észre sem vettem! Május végén szembesültem vele, hogy újra eljött az a pillanat, amit férfiak milliói várnak az egész világon. Dél-Afrika 2010!
Egy régi közhely szerint a nők utálják a focit. Ezt meg ki mondta? De tényleg! Én imádom! Kislányabb (!) koromban minden meccset megnéztem a tévében, Apával rendszeresen kijártam mérkőzésekre. Azután kiesett pár év.
Azért okozott némi meglepetést, amikor rájöttem, hogy pár év kihagyás alatt kicserélődött a futballvilág! Akiket még én néztem, azok jobb esetben a kispadon ülnek, a rosszabb eseteknek még nem néztem utána …
Nyolcaddöntők előtt levezettem az általam tippelt végeredményt… eddig egyetlen egy tévedésem volt: 8 meccsből 7-szer eltaláltam a továbbjutót (vállveregetés magamnak…)
Június 11. óta ez az első nap foci nélkül … mi lesz velem péntek délutánig? Valaki mondja meg!
MTv – Bánfi János imádnivaló egy pasi! Ehhez jön még nálam Egri Viktor énekhangja!
Már majdnem rajongok, hajszájnyi választ már csak el… vajon ennyire nincs életem?
Úgy tűnik!
2010. július
2010. aug. 1.
help me
Valaki ajánlhatna egy jó sorozatot, amire rákattanhatok! Teljesen kifogytam. :(
2010. aug. 1.
a szombat estém
Ha tévében akarok filmet nézni, soha nem találok semmit. Erre ma este egy óvatlan kapcsolgatás és már elő is bukkant a tv2-n: Kegyetlen játékok. Nagyon szeretem ezt a filmet és már régen nem láttam. Pár perccel később kiderült, hogy a Dunán(?) meg az Egy gésa emlékiratai megy. Választanom kellett. A Kegyetlen játékok nyert. Imádom a mozgólépcsős jelenetet. Közben szól Counting Crowstól a Colorblind. Tudom, hogy egy kicsit nyálas meg minden, de mégis annyira jó. Buffy barnán iszonyat jól nyomja a gonoszt, velejéig romlott egy dög. Reese Whitherspoon azt játssza, aminek látszik (látszott), de azt nagyon jól. Játék az emberekkel. Sebastiennek bűnhődnie kell, de előtte még egyszer igazán szerethet. Catherine-nek a megvetés lesz a büntetése: titkai és igazi énje napvilágra kerül. Tini-filmnek készült, de a remek színészi játékkal ezt teljesen elfeledtetik (legalábbis velem). A végén pedig a Bitter sweet symphony: Anett végső diadala. A katarzis mindig megvan. 11 éves film, de még mindig magával ragad, nem számít, hányadszor látom.
Most egy barátom 25. születésnapi buliján kellene lennem Szegeden, de egyszerűen nem ment. (Mondhatnám, mint Berger Carrienek azon a bizonyos cetlin: „Nem megy. Ne gyűlölj!”) hepi börszdéj vit láv, drága!
2010. júl. 31.
jóságok az életemben
Szeretem:
- tejjel inni a kávét
- Zita törvénytelen kacaját
- a hajamat mosás után
- egyedül aludni
- a sorozatokat
- filmet nézni egyedül hajnalig
- az életrajzokat (filmen és könyvben)
- tesóm kinőtt ruháit
- temetőben a sírokat nézegetni
- a kék szemeket.
- az ezüst karkötőmet, amit a Tesómtól kaptam.
- a lila színt, és ezzel együtt a lila lepedőmet
- sportcipőket.
- a 100 éves fényképeket.
- a családfákat.
- szobából nézni az esőt.
- vért adni.
- Szilvásit olvasni, és közben elhinni, hogy én is tudok írni
- a francia dalokat
- Romy Schneidert
- Edith Piafot
- a vámpíros filmeket/sorozatokat
Meg még annyi minden bolondságot, amik most nem jutnak eszembe.
2010. júl. 30.
"költői" hasonlat
Olyan vagyok, mint a rozsdás ajtó: próbálod feszegetni, de látod hogy nem nyílik, és inkább ott hagyod a picsába.
Erre ezt küldi nekem Ő:
Nem születtem varázslónak,
csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted,
a jótündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted,
hogy elűzzem a bánatod,
Hogy a lelked mélyén megtörjem
a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted,
hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!
Nincsen varázspálcám,
mellyel bármit eltüntethetek,
És annyi minden van jelen,
amit megszüntetni nem lehet.
De ha eltűnne az arcodról
ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted...
Nincsen hétmérföldes csizmám,
nincsen varázsköpenyem,
S hogy holnap is még veled leszek
sajnos nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Hát mit tehetnék érted...
2010. júl. 30.
csütörtök
A mai családfa infóáradat-reményeim elszálltak.. Beelőztek. De nem fogom elfelejteni arra mérget vehet. Helyette kárpótlásként Tesómmal böngésztünk egy sírkövet: ujjal tapogattuk ki a betűket és a számokat, mert már kissé le voltak kopva(?). Megérte: megvan az ükszüleim évszámai, és a hab a tortán (nekem ilyenek a tortáim, mit tehetnék..), hogy mellettük megtaláltam az az ük-ükszüleimet is. Mosoly és elégedettség. oké, ennyi! Magányos vagyok. Akkor mindig családfákat csinálok. Ez van.
Eszter felhívott ma, de csak azért, hogy nem jön hozzám hétvégén. Kár. Telefonba azt mondta, h nyugodjak meg, mert Zita nem haragszik rám. Még jó. Neki miért is kellene? Nemrég lőtt egy smst, h Zita beteg, otthon van, és holnap megy kórházba a szívével. Persze csak vizsgálat, nem marad ott, legalábbis remélem, de akkor is rosszul van. Ez nem ér, most lelkifurkám lett (á lá Ádi..). Nem lehet vele a szívem, ha nem is látom többet az életben. Nem számít 3 tali egy évben. Azzal nem tudok mit kezdeni, eltávolodom. Ha nincsenek napi közös élményeink, nem érzem a szeretetét, vagy bármit belőle, akkor eltűnik a lelkemből. Vagyis nem tűnik el, de nincs ott olyan mélyen, nem érzem őt igazán. Ezért nem hiszek a távkapcsolatokban. Sőt úgy tűnik a távbarátságban sem. De azért holnap felhívom, amint tudom.
Ennek a napnak összességében megint nem volt semmi értelme. Az életem értelmetlen dolgok sokasága, vagyis: nincs. Lassan megszűnök létezni. Minden nap messzebb kerülök attól, hogy életem legyen, és valódi dolgok történjenek velem, mint a normális emberekkel. Mintha kivonultam volna a társadalomból, csak egy ici-pici maradt meg: szűk család, ehhez pluszként a rokonság. És mindez egy faluban materializálódik. Leírva még szörnyűbbnek tűnik.
Szegedet akarom. Életet akarok.
2010. júl. 28.
szösz
A napok elkezdtek durván rohanni. Megint szerda van, pedig tegnap még péntek volt. Azon kapom magam egyszer csak megint, hogy szeptember van és produkálnom kellene valamit az utóvizsgáimon. Ha megint nem sikerülnek, abba fogom hagyni az egészet, így döntöttem. Sikerülnie kell. Ha nem, befejezem. Szavamat adom, magamnak.
Szegedre akarok menni.
---
Ha minden igaz, holnap újabb adatokhoz jutok a családfámmal kapcsolatban. Apró kis buborékok szállnak a lelkemben a gondolattól. Holnapra elmúlik?
Tegnap éjszaka kivégeztem a Grace Klinika 6. évadát is. Meg kell mondjam, nagyon ütős volt. Nagyon jól összehozták. Amikor már azt hittem vége az újabb és újabb meglepetésnek, megint beütött valami. Huh! Édes, és kesernyés, jó nézni, de mégis fájdalmas.
---
Holnapra készülve újraírtam a családfámat az eddigi adatokkal, hogy minél érthetőbb legyen annak is, aki nem ezt rajzolgatja még álmában is 11-12 éves kora óta. Imádom, és nem csak a sajátomat.
2010. júl. 27.
kérdés 2.0
Miért van az, hogy nem létezik igazából olyan szabású ruha, ami a "nem vékonyaknak" áll jól? Miért? Miért?
2010. júl. 27.
a semmi ágán
Érzem már magamon, hogy a szombat délutáni "igazi" sírás utáni jóérzés kezd kifogyni belőlem. A helyzet nem változott. A problémáimat nem oldottam meg. Egy helyben topogok, mint évek óta. Néha olyan jó lenne valakivel lenni. Valakivel "úgy" lenni. Tudom, nem nekem való a kapcsolatos játék, de egyedül érzem magam, és jó lenne, ha én is lehetnék úgy mint mások, a normális emberek, akiknek családjuk lehet. Egyszerűen csak normális dolgokra vágyom magam körül. De reggel megint az ismerős érzéssel keltem. Szorítás a gyomromban, örömtelen arc. Mindig ugyanúgy.
Grace Klinika maraton van nálam megint. Már csak 4 rész van a 6.évadból. Mi lesz, ha ez is véget ér? Egy újabb világot kell keresnem, amibe beleélhetem magam, és elfeledkezem az enyémről. Jöhet egy másik sorozat... Már csak választani kell.
2010. júl. 26.
She's a maniac
Képes voltam letölteni egy filmet németül, csak azért, mert Romy Schneiderről szól. Lényeges infó lehet, hogy nem tudok németül. Az életét viszont oda-vissza ismerem. Elegendőek lesznek a képek. Napok óta csak tartogatom magamnak a nagy pillanatra: megnézem. Éjszaka, csend, nyugalom, Romy és én. Egy hatalmas katarzist várok, remélem nem ér csalódás.
A másik már csak félőrültség az előzőhöz képest: francia filmet töltöttem angol felirattal. Gainsbourg - Vie Heriqoue. Franciául az égvilágon semmit sem tudok. Angolul is simán eladnának, de legalább értek ezt-azt. Ez a film is a nagy pillanatra vár velem.
2010. júl. 25.
Hétköznapok - hétvégén
2010. 07. 24. szombat
A szemem majd leragad! Felkeltem/tünk reggel 5.40 – kor, és krumplit szedtünk. Csodás. Az biztos, hogy hihetetlen dimenziók nyílnak meg előttem, ha korán kelek (bár később be is zárulnak!), de már kész vagyok. Valószínű ennek köze lehet ahhoz is, hogy hajnal 2 körül borultam a párnámra. Grace klinikát kellett néznem, mert nem sírtam még eleget az utóbbi pár napban.
Korai reggeli után ágynemű csere, mosás, szellőztetés, majd varrás. Délután döglés újabb Grace klinikával, de itt már nem volt időm sírni, mert feliratos volt, olvasnom kellett.
Este újabb krumpli szedés, illetve csak folyt.köv., de legalább befejeztük. Nincs több. Valójában csak ott nincs. Másik Mamámnál és nálunk még vár rám. L
Még egy temetői látogatás volt hátra arra a napra: Anyával vittünk ki egy nagy halom virágot. Este elnyúltam a kádban a Csendes Don-nal, majd kivételesen azon a napon aludtam el, amelyiken felébredtem.
2010.07.25. vasárnap
11 teljes órát sikerült aludnom. L Nem megy ez nekem. Ha véletlen úgy ébredek, mint egy „normális” ember, másnap pótolom, kétszeresen is. Esik az eső, eddig egész nap. Élvezem. Nem kell mennem sehová, jó a levegő, fázom, zoknit kellett felvennem. Szeretem a zoknit. Anyának segédkeztem kicsit a konyhában. Eszter felhívott, Romániába akar vinni, de erre nem a válaszom kizárólag. Nem utazok, nem akarok. Talán eljön jövő hétvégén. Nekem is megfordult a fejemben, hogy el kellene mennem Szegedre, de fáj, a gondolat is, mert utána el kell jönnöm, és már nem tartozom oda. Azt mondja, Zita is vár nagyon, de ezt kétlem. Ezek szerint fogalma sincs mit okozott bennem, hogy mit érzek? A tegnapi sírástól kicsit nyugodtabb ma a lelkem. Átmeneti segítség.
2010. júl. 23.
ma! eddig ...
Majdnem sikerült időben felkelnem. Időben alatt azt értem, hogy nem 9 óra után. Mai napi (egész heti?) jó cselekedetem: vért adtam. Fáj. Még mindig. A vérnyomásom az egekbe szökött, nem tudom mi a baja. Utána meg leesett hússzal. Remélem mennek valamire a "népvéremmel" (AB+, gyakori), ha már ennyire fáj. Jó érzés volt, de azért megnyugtató, hogy nem ma kell fát hasogatnom. (Fejsze, sok-sok fa, én mérgesen = kész horror)
Zita pólója volt rajtam, levetettem, mert belesajdult a szívem, és már eltűnt belőlem fél liter vér, ha még a szívem is sajog, félő nehogy ne maradjon pumpálnivalója...
Olvasok. Mihail Solohov: Csendes Don. Legalább 15 éve porosodik a polcomon, még nagybátyámé volt valamikor (egy napon születtünk :) ). A huszadik század Háború és békéjének nevezik. Valóban nem véletlenül: 4 kötetes. Remek orosz nevekkel teletömve..
Tegnap éjszaka szétbőgtem a szemeimet: Zita és Grace Klinika.
Baba, hiányzol nagyon!
2010. júl. 22.
Búcsúlevél talán.
Oly sokáig szerettelek, olyan mélyen és „igazin”. „Fájsz, és nagyon égetsz.” Nem tudom, hogyan éljem az életem nélküled. Eddig sem tudtam igazán élni, valahogy nem ment. De Te benne voltál. Most pedig elveszítelek. A távolság, a meg nem értett mondatok. Ki sem kellett mondanom, amit akartam, Te már hangosan válaszoltál is a fel sem tett kérdésre. Ez hová tűnt? Elszállt a világba? Ezeknek az egykori léte fáj csak igazán. Már nem lesz több igazi barátom. Utánad már nem jöhet más. Mit is kezdenék egy „csak félig igazi” baráttal, ha Te már nem vagy nekem?
Mert ezt a lányt szerettem igazán. 3 év. Veled.
2010. júl. 22.
" ... de a pokol mélyén kék volt az ég." - és mégsem ...
Kitette. Elolvasva még szörnyűbb volt. Iwiw, facebook. Hirdetés. Pótol engem. Pótol, mert ez nem nehéz. Ilyenek jutnak eszembe az állapotom leírásához, mint az "úgy éreztem megnyílik alattam a föld", "azt hittem, a szívem szakad meg" és ehhez hasonló jó dolgok. Ennyi. Neki csak ennyi. Megoldja. Nélkülem.
Ma délután sírva fakadtam. A fogkefémet néztem, és arra gondoltam, Szegeden is van egy. De azt már többé nem fogom használni, mert nem leszek ott Vele. Tudtam, hogy ennek egyszer vége lesz, és úgy fog fájni mint egy szakítás. És úgy fáj. Talán még jobban.
És megteszi ezt velem, egyszerűen csak megteszi. Egyike azon keveseknek, akik igazán ismernek, és ennek ellenére megteszi.
Valaki vegye ki belőlem ezt az érzést, mert nem bírom vinni tovább ... mar... fáj és mar!
2010. júl. 22.
kérdés
Aki az életben folyamatosan hazudik - vagy ha nem is folyamatosan, de már nem veszed a fáradtságot, hogy elgondolkodj rajta igaz-e vagy sem, amiről épp beszél -, a blogjában, ahol névtelen maradhat, ott vajon igazat ír?
2010. júl. 21.
egy újabb boldog(talan) nap
Ma megint olyan volt. Feszít valami a bensőmben, és vagy a szívem szorul el és kicsordul a könnyem, vagy dühös leszek, ami azzal jár h legszívesebben szétvernék valamit (még csak tárgyakra gondolok...) és üvöltenék bele a világba, sikítanám, hogy "nagyon fáj" (J. Attila után szabadon). Az agyam egyre csak kattog és kattog, nincs szünet.
Nem mehetek vissza többet Szegedre. Zita levelében semmi más iránt nem érdeklődött, csak az volt a lényeg, hogy akkor most mi lesz? mi lesz? Válaszoltam, h szeptemberben szándékomban áll visszamenni. A lakásba. A LAKÁSba. De erre nem fogta fel, és még egy levél, hogy akkor de hogy mégis hogy... Nem voltam világos? Úgy tűnik nem. Vagy mindenáron pótolni akar? Akkor legyen! Még egy levél: megyek. Eszter két nap múlva újra előhozza: mi lesz az albival? Hát ennyire nem voltam világos? És kérdez és kérdez. Én egyre dühösebb vagyok, és odavágom dacosan, sértetten, hogy akkor keressen csak mást, két kurva napot nem lehet várni? Ma telt le a két nap. Eszter már nyomta is szkájpon: Zita várt két napot. Akkor ennyi. A dac és a düh fájdalmas sértettséggel remek triumvirátusban válaszol helyettem: keressen mást, vagy menjen el onnan. Ahogy akarja. És közben szorít. Egyszerre csak szűk lett a torkom. Szemeim sarkából lepereg egy-egy könnycsepp. Akkor hát vége? Nem mehetek vissza oda, ahol vele voltam és igazán vele. Ott csak vele lehetek és máshol is csak vele lehetnék, számomra nem lehet már más, csak ő. Ő az egyetlen, akivel élni tudtam. De én pótolható vagyok. Igen, Eszter, sértett vagyok, és igen, dühös vagyok, jól mondtad. De ennyi év ismeretség után elvárhatnék annyit, hogy tudjátok, mennyire sarokba szorítotok ezekkel a kérdésekkel, és mint egy megsebesített vadállat vicsorgok csak körbe, ahelyett, hogy megnyugodnék, és talán még a sebeimet is ellátná valaki. De nem.
Itthon is szólnom kellene a lakásról vagy legalábbis a helyzetről. Próbálom elképzelni a párbeszédet: Anya, Apa! Kifizetitek helyettem az albérletet szeptembertől újra? Ezt hogy kérdezi meg az emberlánya? És a szívem tovább fáj.
Most pedig lefekszem és belefeledkezem az épp aktuális sorozatomba. Egy elképzelt világ, nincsenek saját gondolataim. Elfelejtem, hogy közel állok ahhoz hogy soha többé ne találkozzam azzal a lánnyal, akit az utóbbi években mindenkinél jobban szerettem, akibe "hetero" létemre szerelmes voltam. És a másik, aki mindig törődött velem, mert ő egyszerűen ilyen, kicsit anyus, de hihetetlenül jó ember. És készen állok (?) arra, hogy eltemessem magam a szülőfalumban, elfelejtsem a szegedi életemet, az összes embert, akiket ott ismertem meg. Tudom, ha itt maradok, nincs tovább élet. Nincs már semmi. Ide nem ér el a világ. Élve eltemetve. Ez lesz a sorsom erre a pár évre, ami még hátravan?
Úgy érzem ezt érdemlem, nekem nem járhat más. Ha visszamegyek, élősködő leszek újra,és azt már nem akarom többé. Nem bírom már a lelkifurdalást. De itt meg fogok őrülni. Érzem, ahogy a szellemem egyre csak igénytelenedik. És szégyellem magam, amiért ilyeneket gondolok. Mókuskerék. Vagy hörcsöglabda.
Mit tegyek? Nem tudok beszélni róla ...
2010. júl. 19.
elééééééééééég!
Nem akarok több kérdést! Nem akarok, nem akarok! Nem tudom a válaszokat! Nem tudom, mi a helyes döntés! Bárhogy döntök, rosszul döntök. Teljesen minden mit határozok el, utóbb beigazolódik, hogy a másik volt a helyes.
Egy sarokba szorulva, fejemre szorított kezekkel ordítok, hogy ne! Ne kérdezzetek többet, nem tudom a választ! Aludni akarok! Csendet akarok, nyugalmat! A saját világomat: egyedül! Egyedül.
2010. júl. 16.
Lesz még rosszabb ...
28 éves lettem. Nem ma, már majdnem egy hete. Rémisztő. Már a tudat is. Nincs semmim, amire vágytam, és azt hittem ekkorra már meglesz. Diploma, nyelvvizsga, munka, lakás, biztonság (csak egy kicsi) és gyerek (ezen én lepődtem meg a legjobban, amikor rájöttem, h kellene, de nem vagyok biztos benne, h nem azért akarom-e mert másoknak is van, és ez is ugyanolyan elérhetetlen számomra mint az összes többi).
Úgy érzem ezek nem lesznek meg sosem, mert nem lehetnek. Mert nem vagyok olyan, mint a többi ember. Egyszerűen képtelen a normalitásra. És ez rossz. Egész eddigi életemben csak azt akartam, hogy olyan lehessek, mint mások. És a legdühítőbb az egészben az h a különösségem (különcségem) nem is látszik, nem nyilvánvaló.. nincs bennem semmi különleges. Mások csak annyit látnak vagy láthatnak - én így képzelem -, hogy van ez a lány, aki sosem volt olyan mint a többiek. De csak ennyi. Valamiért más. Ettől én szenvedek, mert nem megy máshogy. Pedig akarom, vagy csak szeretném, már nem is tudom.
Az akarom azt jelenti, teszek érte, hogy elérjem. A szeretném meg azt, hogy kaparok egy helyben a saját kis gödrömben, tehetetlenül és bénultan és vágyom a másra, de lehetetlennek is érzem közben, mert ezek a dolgok számomra elérhetetlenek!
Az életem nem sikerült. Alakulhatott volna másképpen is, de nem tudtam irányítani. Egyszerűen nem tudtam, mit kell tennem. Mert nem tudtam olyan lenni, mint mások. Most pedig már késő. Elkéstem, lekéstem. Vége.
2010. júl. 2.
ez komoly?
A braziljaimnak annyi. És az eltervezett döntőmnek is. Ez az én formám. Évek hosszú során a "én-csak-azért-sem-fogom-azt-a-csapatot-szeretni-amiért-mindenki-odavan" válogatottat egyszercsak megkedvelem, szurkolok nekik, és erre kiesnek! :( Új elmélet: holland-argentín döntő lesz! Ez most már tuti. Más lehetőség nincs.
Folyamatos unaloműzési kísérleteim egyike-másika úgy tűnik beválik. A Szilvási-könyv tényleg nagyon jó, bár évek választanak el a szereplőktől és már nehezen érzek visszafelé az időben, de mégis kezd belém szállni a történet. Egymás szemében. Szép. Már a címe is.
Egy film jut róla eszembe. Makk Károly rendezte és a születésem körül készült. Azt hiszem. Egymásra nézve, ez az, igen. Két újságírónő szerelméről szól, és a korról, amikor nem lehetett csak úgy élni, írni, érezni, vagy szeretni. 1958-ban játszódik, ha jól emlékszem. Persze tele van tragédiákkal, hemzseg a tőlük az egész film. Csak úgy magyarosan.
2010. júl. 1.
present
"Élni. Annál többet nem tudok tenni. És bevárom a halált, ha addig nem döntök máshogyan. De nem dönthetek máshogyan. Bevárom, mert nem halhatok meg csupán a saját elhatározásomból. Csak valamilyen külső körülmény áldozata lehetek, és jelenleg úgy érzem, hogy ezen a rohadt világon nincs egyetlen fűszál sem, aminek a megmozdítására alkalmas lennék, létezésemnek nincs oka, célja, jövője vagy múltja, lélegzet vagyok a nagy semmi közepén, és nincs, ami megmentsen, sőt úgy érzem, nem is lenne tisztességes, ha kinyújtanám a kezemet. Mindenben a rosszat látom, és ettől olyan fájdalom emészt, ami szétdúlja az életemet."
Marci megmondta helyettem a frankót. Nagyon is megmondta.
Az én kislánykori szexideálom. 7 évesen azért elég jó ízlésem volt szerintem. Mostanság sem az ízlésemmel van a gond.
2010. augusztus
2010. aug. 16.
50.
Anyukám régiségeket gyűjt, és most beszerzett még egy, ezúttal működő kakukkos órát. Kicsit szerelgettem kellett, de most már tényleg jól is működik. Anya gyermeki örömét jó volt látni. Az óra minden fél és egész órában jelez. Ma elneveztük Tesómmal Gézának a kakukkot. Géza kicsit összezavarodott, mert ugyan jelez, de nem annyit, mint ahány óra van. Ha 3 óra van, Géza pl. 6ot kakukkol. De egye fene, Anya boldog tőle, én meg majd csak megszokom, hogy a szobám ajtaja mellett éjszaka Géza óránként(kétszer!) beleordít az álmaimba.
2010. aug. 16.
Kapcsolgatok...
... tovább és mit látok? Joaquin Phoenix ágyban, párnák közt bekötözött sebekkel... hmmm, de imádtam őt is. Most meg elment rappernek? De miért? Miért? Elkapta a gépszíj, lehet, ő így áll ellen? Kár érte. Hát igen: Burn, Burn, Burn, The ring of Fire, The ring of Fire. (Johhny Cash)
2010. aug. 16.
Ez kell ...
... nekem. Karate kölyök trilógia a tv2-n. Három rész is van???? Újabb kislánykori élmény, ami visszanézve már nem olyan, mint akkor. Leromboljak egy újabb régi emléket?
A vetítésnek gondolom nincs köze ahhoz, hogy most mutatták be / be fogják mutatni a remaket? Karate kölyök - will smith fia + jackie chan. Miért csinálják ezt?
Még jó, ha a Házibulit(1980) nem helyezik át 2010-es magyar környezetbe... brrr! Vagy ne adjak ötleteket?
2010. aug. 16.
fura - akarok ilyet
Szól a tévé a hátam mögött, fogalmam sincs milyen film megy, erre figyelek fel:
Nő:
- Tudja, hogy kedvemre való a mosolya?
Férfi (láthatóan zavarban, majd elereszti azt a mosolyt):
- Nekem meg tetszik, ahogy jár.
Nekem is kell ilyen... Naaa. Nem mosolygok, és hülyén járok, fáj a lábam, meg egyébként is, mint egy pasi. De akkor is... Akarok egy ilyen szöveget, meg hajnalt, meg félrészeg "féktelen éjeket" a Városban, mint régen.
2010. aug. 15.
aranyköpés Tesómtól
én:
- Az én vércsoportom AB+, Anyáé B+, Tesóm már csak a tiédet kellene megtudnunk!
Tesóm:
- Miért? Kéne a vesém?
(nem. MÉG nem!)
2010. aug. 13.
herman's hermit's
Az csak nekem vicces, h a Being Human 2.évad valamelyik részében Mitchell, a vámpír épp a 60-as években rosszalkodott: vagyis felszedtek csajokat, alaposan szét is kajálták őket mindezt persze totál betépve, majd reggel kijózanodva meglátja a szobát, ami szó szerint úszik a vérben, és elkezd takarítani a Herman's Hermit's I'm into something good c. számára ?
Tudja valaki miről beszélek egyáltalán? Most már mindig ez a jelenet fog eszembe jutni erről a számról. Eddig ha megszólalt a Csupasz pisztoly villant be... ;)
2010. aug. 13.
Fáj..
.. a karom. Az éjszaka azzal telt, hogy gerincem lüktetését figyeltem. A teljes jobb oldalam el volt zsibbadva és lüktetett. A legjobban persze a főkolompos jobb könyök. :( (jajjjajjjajjjajjjajjjajjj) Gyulladásra gyanakszom, bár ehhez nem kell sok ész. Remélem csak egy kis porcleválás vagy hasonló. Őszintén szólva fogalmam sincs azt hogyan orvosolják, de talán nem extra durván! Bal kézzel gépelni baromi szar! Ráad a jobb kezem nem bírja nézni a bal szerencsétlenkedését és odanyúlkál... Mintha nem is én irányítanám.
Bal kéz tanulj meg jobb kéz lenni, mert így nagy bajban vagyok/leszek.
Hétfő reggel irány az orvos. Klassz kis beutaló röntgenre. ? Nem tudom. Ennyit a Szegedemről. :(
2010. aug. 13.
érzés
Látni akarom a kisbabát, aki átölelte a nyakam és hozzám bújt. Kell nekem az az érzés újra és újra. Az illata, a kicsi puha keze. Az okos kis szemei, ahogy rám néz. Látom az arcán: nem azt nyújtom, amit megszokott, semmi gügyögés, csak beszélek neki hétköznapi hangnemben, semmi extra dolgokról. Néz a szemembe és érti amit mondok. Ért engem. Megért és elfogad. Úgy, ahogy vagyok. Elfogadja azt, amit én tudok neki adni. Elég annyi, amit nyújtani tudok. Viszontszeretett. Akkor és ott. Engem. Egy kisbaba. :)
2010. aug. 12.
damage
"Azóta csak egyszer láttam őt. Akkor is véletlenül. A repülőtéren, míg a csatlakozást vártam. Ő nem vett észre (...) Egy gyerek kezét fogta. Olyan volt, mint akárki más."
Nem akarom, hogy olyan legyek, mint akárki más. Ha egy reggel ezzel a tudattal ébredek, nem akarok felébredni többé.
2010. aug. 12.
41.
Kevés alvás után Kecskemét és munkaügy vagy aszf? mindegy mi a neve. regisztrált vagyok. ja tök izgi. kifosztottam a gyógyszertárat, persze nem nekem. Falu per pillanat még gyógyszertárral sem rendelkezik. folyamatos beszerzés a városból. semmi extra, túléltem.
itthon már-már a jókedv határait súroltam, talán 3 órán át is tartott. de a karom nem bírt magával: lüktet a könyököm, nem úszom meg a tavaly októberi ütést következmények nélkül, egyre inkább úgy tűnik. már az egész karom el van zsibbadva. be van gyulladva azt hiszem. porcleválás? folyadék gyülemlett fel? ilyen ötleteim lennének. az írás is nehezemre esik, az ujjaim is zsibbadtak és merevek. már kezdek félni kicsit. mi lehet vele? írásbeli vizsgáim lesznek pár hét múlva. kell a kezem. a jobb az természetesen, a bal alig használható valamire.
balkezesnek kellett volna születnem...
kéz! gyógyulj!
Kiló tűnj el!
tudás szállj meg!
na mára ennyi a woodoo!! :D
Haláli hullák - tényleg haláli. kár, h csak 2 évad készült. Tesómmal megbambultunk két részt este. Hónapok óta nem néztem filmet. Egyet sem. Ez gáz. Csak sorozatok. Mi lett velem?
Csendes Don II.kötet nyitva hever az ágyam tetején. Szegény Grigorij hogy jut el így a szovjet-orosz polgárháború végéig?
megszállt az az érzés, h An csalódni fog a pasijában. Nagyon szerelmes. Teljesen odavan a srácért. És ha valakit ennyire akarsz ... abból tudjuk mi lesz. Az egyik fél mindig jobban szereti a másikat. Aki jobban szeret, nagyobbat szív. Feladja önmagát, megcsalják, kihasználják, bántják (fizikailag is). És / vagy. Ha nagyjából megvan az egyensúly, akkor abból értelmes dolog születhet. De még ez sem holtbiztos.
Veszélyes játék ez a szerelem. Kiszálltam a játékból, már nagyon régen. Naponta egy-egy percre mégis jó lenne újra szerelmesnek lenni. Minden nap egyetlen perc és körülvesz az érzés. Tiszta és őrült eufória. Tovább nem is kell. Csak egyetlen percből nem lehet baj. A második perc már elveheti a lelked, örökre.
2010. aug. 12.
jut eszembe
Erősen vonzódom a balkezesekhez. Zita is az. meg még jó sokan a régi életemből. mármint az életemből, ami volt. egyszer volt. jajjj. Egyszer volt, hol nem volt ... az élet. bár az a rajzfilm az emberi testről szólt, nem rólam és a múltamról.
a lényeg: balkezesek. na meg a kékszeműek.
2010. aug. 12.
:)
Ezt most láttam a tévében. A Viasat nyári pasimustra (ezt meg ki találta ki??? baromság!) győztese:
Hát nem gyönyörű? Kár a sorozatért. Kezdett végre érdekes lenni, erre abbahagyták. Egy csókolózó pár már nem befejezés. Szokjanak már le róla. Nem mellesleg: Moonlight, Alex O'Loughlin. :)
2010. aug. 12.
harminchét
Délutáni jutalompillanatok: egyedül a lakásban, langyos vízben a fürdőkádban. Wellness. Értsd: epilálás, kedvenc testápoló (vaníliás), hajmosás, szárítás utáni öröm az új színnek (lilának szánt sötétbordó, maradék feketével a végén). Menekülés komoly beszélgetési szándékkal Anhoz. An egyébként uncsitesó időnként macerás pasival ellátva. Macerás alatt szülőknek nem tetszőt értek. Ami itt nem tetszik, az pedig kis híján az inkvizicóval ér fel. Rám számíthat. Ha átveri a srác, ráérek akkor is utálkozni rajta. Addig nem, ráad nincs is vele bajom. Remélem összejön nekik.
Az itthon töltött másfél hónapban most beszéltem a legtöbbet magamról és a dolgaimról. 1-2 mondatot azért itthon is kidobhatnék a placcra. Vagy majd észreveszik, hogy nem megyek vissza Szegedre? Szólni kellene azért. Majd.
Ma is megvolt a tökéletes ebéd. Javulok. Hetente többször is sikerül.
An jóarc volt, meg csini is. Gondolhatnék rá, amikor a fogynivalómat nézegetem (pocak!).
Hajrá A.(én)! Tűzz ki egy célt! Dobd a kilóidat a kukába! :) Először legyen ez!
2010. aug. 11.
gondolatok
Rá vagyok kattanva az egyik blogra. 2005-ben indult, de még mindig ennél az évnél tartok, bár már három napja olvasom. A csaj eszméletlen. Az életét akarom, vagy olyat mint az övé, ha nem megy, legalább írhatnék olyan eredeti stílusban, mint ő. Irigykedem. Fekete a haja, nekem is. Szeretem a fekete hajat. Meg a kék szemeket. oh.
- - - - -
Holnap be kellene mennem a városba. Bizonyítványostul. Munkaügyi. Nem poén, h közben a munka vizsgára készülgetek, vagy mifene. Nem akarok felöltözni és a melegben izzadni, vékony lányok között flangálni. Múlt héten ügyes voltam és bátor. Ki mertem menni az utcára, buszon utaztam. Nem idegesített, hogy néznek az emberek. Na ez a múlt héten volt. Kezdhetem elölről az egészet.
- - - - -
Hétfőn meg Szeged. Ennyi a jóból. Látom Zitát. Hiányzik. Borzasztóan. Pénteken már szinte fájt. Elszúrtam. Nem mertem eltérni az átlagtól, pedig a hajlam, az érzés, az ehhez megfelelő ember mind megvolt, és még szeret(t)em is. Komolyan megértem magamat. Paradox agymenés a javából. Nem akarok olyan lenni, mint mások, de közben olyan dolgokra vágyom, ami a többségnek van. Élhettem volna úgy, ahogy csak kevesen. Olyan kapcsolatban, amiben csak a kivételesek. Művészfilmbe illően. Nem mertem bevállalni mégsem. Nem mertem magamon egy újabb támadási felületet nyitni. Van már elég. Sajnálom, Baba!
2010. aug. 10.
Margó királyné
Imádom ezt a fimet. Véres, kegyetlen, történelmi, kosztümös, francia. Isabelle Adjani egy istennő. Minimum. A film pedig csodálatos. Képhez a film sem kell. Süt róla a szenvedély, a halál, az élet. Minden. Nekem örök.
2010. aug. 10.
próba 2.0
Képet akarok betenni ide, hátha jobban megy, mint először. Gondolkodom kire nyálazok mostanság, és nem jut eszembe senki. Már azon is gondolkodnom kell, milyen képet keressek. Vegetálok.Kétségtelen. Mindenféle külső behatás nélkül létezem. Azt nem számítom ide, hogy családi élet címén naponta száguldanak 220 (felett) km-es sebességgel az arcomba olyan dolgok, amik eszembe se jutnának, ha nem kellene itt lennem. Lényeg, hogy most képet kell keresnem arról, amit szeretek.
2010. aug. 10.
És akkor mi van?
Annunciata olvasatlan :( Láttam egy csajszinál, hogy besértődött, mert nem olvassák a blogját. De csak szerinte nem olvassák. A legelső bejegyzését 14en látták, nem tudom, akkor meg mi a baja? Azt írta átmenetileg szünetelteti a "működését" az érdektelenség miatt. :) Ez csak szerintem vicces? Nekem jól esik az írás, és még csak most kezdek belejönni. Eszem ágában sincs abbahagyni! Go on!
2010. aug. 10.
:(
Aki tudja csinálja, aki nem, az meg elbassza. Ha értenék a szgéphez, de jó is lenne...!
2010. aug. 10.
:)
Az én kislánykori szexideálom. 7 évesen azért elég jó ízlésem volt szerintem. Mostanság sem az ízlésemmel van a gond.2010. aug. 10.
- - -
"Szuverén, önálló maradt, soha nem engedett a maga legbenső magányához és titkához hozzányúlni. Mindig igyekezett bátran és szabadon élni. És amikor ez nem ment már tovább, volt elegendő bátorsága ahhoz, hogy egy önmaga által előre meghatározott időpontban egy olyanfajta megváltoztathatatlan és végső szabadságot válasszon, amibe senki nem szólhat bele."
2010. aug. 9.
Jégszív
Hideg vagyok, mint a jég. Nem ölelek, nem simogatok, nem érintek, nem bújok. Egy 1 éves kisbaba átfogta a nyakamat és hozzám bújt. A kis puha kezét és a jó illatát még mindig érzem, nem megy ki a fejemből. Varázsos miniember, csodát hordoz és osztogatja. Napok óta rá gondolok.
"Jégből vagyok, talán fel sem olvadok." A barátaimat nem tudom megölelni, a családban eleve kizárt ez a mozdulat. Ha valakim megölel, csak állok a karjában mereven és szeretnék kijönni. Nem mihez kezdeni ezzel, de egy ilyen kisember fel tudná olvasztani bennem ezt a nagy jéghegyet. Nagyobb embertől hiába is várnám, nem ismerek olyat, aki erre időt szánna.
Nem akarok ilyen maradni. Üres, és (ön)kifejezésre képtelen.
2010. aug. 9.
A szavak eltalálnak
A Nóta TV-t miért nevezik így? Hiszen zenék vannak rajta. Nem holmi buzigyerek énekel borzalmas hangon, rózsaszín lakkruhában a háttérben hellokittis macskanőjelmezben ugrabugráló cicalányokkal az alátolt tucc-tuccra kiherélt magyar nótákat. Rémisztő volt. Már ez utóbbi élmény. A nótatévés bezzeg: Bery Ari és Gombóc duettje hajnali 3 óra 15kor. A szavak eltalálnak. Kötelező darab. Mint a film is (Szerelem első vérig). Tudom, Berencsi Attila (alias Bery Ari) megbánta a szereplést, és úgy érzi az ezzel jött népszerűség elrontotta az életét, de mai szemmel is nagy hatással van rám a film. Nem tudom persze egy mostani korcsnemzedékbelinek milyen mondanivalót közvetíthetne, de nekem még mindig sokat. A dalszöveg is remek. "Szerelmeim ugyanolyanok minden héten, Veled az élen". Great!
Lényeg, megint a valóságban élek! hát persze! (hát-tal nem kezdünk mondatot!) A valóság? Szar. Olyan helyeken és olyanokkal kell lennem, ahol és akikkel nem akarok. És ez a családom, így kimondva valóban szarul hangzik. Hova meneküljek? Hétfőn megyek Szegedre. Nem érek el vele semmit. Két nap múlva vissza kell jönnöm, nem maradhatok. Két nap az élet. Még a vonatozás is vonzónak tűnik most. De csak Szeged felé. Vissza már ...
Kijött egy hatalmas áramszámla. Ki a hibás? Tesóm meg én, no és persze az internet. Hogyan kellene egy faluban elmagyarázni az internet és a számítógép szükségességét? Help me, please.
"Ne higgy nekem, én rosszat akarok!"
2010. aug. 9.
zoli
Eszembe jutott az Angyalbőrben c. sorozat. Annyira imádtam. Voltam vagy 7 éves, de teljesen odavoltam Urbánért. Urbán András pontosan, a focista. Mészáros Zoltán személyesítette meg. Gondoltam egyet és utánanéztem. Kiderült: elhúzott Németországba, és ír meg rendez meg minden. És egy kép: aúúú. Már 46 éves, de annyira jó pasi. Nem gerjedek az "öreg" pasikra, de némelyiknek annyira jól tud állni, ha már elmúlt 40. Neki is. :) (A képen nem szerepelt mikor készült. Ha mégis 35 éves kora körül, akkor még nem sérültek az elveim...)
2010. aug. 9.
Szegény (már nem) kisgyermek panaszai
Olvastam, hogy sokkal nagyobb az esélye annak, hogy jó dolgok történjenek velünk, ha ezeket rendszeresen elképzeljük magunknak, vagy magunkat abban az élethelyzetben, amire vágyunk. Nem tudom ez kinek jön be, de amiket én képzelek magamnak, mind álomnak minősül. Tehát, ha valamit elképzelek, holtbiztos, hogy nem következik be. Ha akarok valamit, kizárólag úgy kaphatom meg, ha el sem tudom képzelni, miként történhetne meg velem, vagy ha eszembe se jut. A rossz dolgokat csak úgy tudom elkerülni, ha minden eshetőséget A végiggondolok. És ami eszembe se jutott, na az fog bekövetkezni. :(
A sorsot meg kábé öt csavarral lehetne kijátszani.
Ma például eszembe se jutott, hogy a Nagyanyám ujjal fog rám mutogatni, miután kiderült, hogy még egy unokatesómnak lesz gyereke. Egynek már van, most meg egyszerre kettőnek. Sok ez nekem. Azt sem döntöttem el, akarnék-e egyáltalán, nemhogy még ilyen újabb elvárásnak kelljen megfelelnem. Fel tudnék sorolni legalább 10 olyan dolgot, amin már túl kellene lennem, hagyjanak engem békén még kettővel. Legyen gyerekem, mert már három unokatesómnak van, vagy éppen lesz, de akkor legyen férjem is, elvégre faluhelyen (!) ez így szokás, és még mindig az 50es években élünk, csak már nem kell félni a nagy fekete autótól, ami megáll a ház előtt és 2 évig vissza sem jön az, akit beültetnek.
Anyán láttam, hogy sírni is tudna. Saját bevallása szerint irigy a tesójára, mert ő már nagymama. Erre most a másik tesója egyszerre két unokát is kap. Kibaszás. Anyával. Szegényt nagymamának teremtették. Meglepő: egy újabb olyan dolog, amiben csalódást okozok a szüleimnek. Remek.
Már legalább 3, de lehet 4 napja is, hogy jól éreztem magam, vagyis jobban. Túloznék, ha azt mondanám felálltam a padlóról, de már nem feküdtem. Újra kiütöttek. Helló padló, rég találkoztunk. Annyira rosszul érzem magam ettől az új hírtől, és nem tudom eldönteni, azért, mert tényleg szeretnék gyereket vagy azért, mert ez is egy olyan dolog, ami velem nem történhet meg, mint a normális (az én értelmezésemben hagyományos?) emberekkel, és vágyom rá, mert másnak is van.
28 év telt el azzal, hogy vágytam dolgokra, ami másoknak megvolt, de nekem nem lehetett. Ezt az életet már nem akarom, kérek egy másikat. Vagy csere is érdekel(ne).
2010. aug. 5.
memory
"Te mindig Mon Cheri maradsz!" - Lehet, hogy kár érted. Igazán. De "nem tehettem róla, nem tehettem róla". Mondanám, hogy bánom, de ez így ebben a formában nem igaz. Talán lehetett volna valami, ami jó. Nem ment. Nem tudok kiszállni magamból.
2010. aug. 3.
most már ez lesz?
Sophie kitette a kapcsolatban szót. Azt a hőn áhított kis szócskát. Ami mögött annyi megalázkodás és kiborulás rejlik. Kifordult önmagából az ő (sokadik) öreg dokijáért, és végre - úgy tűnik - megkapta, amire vágyott. Pasi, család, gyerek, boldogság, doktornéság. A nő eltűnt, ő átvette a helyét, teherbeesésre készen bármelyik pillanatban. Én pedig nem tudok róla semmit, mert eltűnt az akkori bánatával együtt. Állítja, én vagyok a legjobb. Én ezt már nem érzem.
Azt kívánom, légy boldog! Tudom teljesen más a világunk, és nem érthetem a tiédet. A válaszodat már előre tudom, mégis annyi érdekelne csak: megéri?
2010. aug. 3.
kérdés 3.0
Én vagyok az egyetlen, aki nem tudta, hogy a „munkanélkülibe” regisztráláshoz kellenek a bizonyítványaim is? Gáz, tudom. De mit tegyek, ha még életemben nem kellett odamennem? Eddig ...
2010. aug. 3.
mégis
Mivel senki nem ajánlott nekem új nézendő sorozatot, magamnak kellett keresnem,és találtam is: Haláli hullák. Imádni való, és morbid meg minden. Hol bujkált ez eddig előlem?
Rájöttem, hogy senki nem olvassa, amit írok... :(
2010. szeptember
2010. szept. 2.
tőlem nekem
egyedül ülök temérdek bajon
ki értheti velem vajon
a gyengeség házát, mit
jól belaktam már
az utca végén semmi
nem vár.
senki-arcú figura:én?
Sokan vagyunk így e föld
tengerén
messze-messze tűnt kéj
elmúlt sok végtelen éj
segítségre jogtalan vársz
rajtad múlt, ne hibázz
késő lett, sem hit, sem vagyon
nincs más hátra, magamat
is magamra hagyom
2010. október
2010. okt. 16.
55.
Nem hagyhatom el magam újra. Minden percben arra kell gondolnom: akarom. Akarom. Akarom. Államvizsgázni fogok tavasszal. De mi van ha nem sikerül? Ahogy eddig mindig. Elterveztem, kitartottam. Egy ideig. És amikor eljött a pillanat, amikor tényleg teljesíteni kellett (volna), nem ment. Vagy csak 1-2 vizsga, pedig még hátra volt 4. Mindig azzal magyaráztam meg magamnak, hogy félek. Rettegek. Mindig volt magyarázat: szakítás, fogfájás egy hétig, önbizalomhiány stb. stb. Most nem engedhetem. Hinnem kell, h nem számít, ki vagyok, nem számít hány kiló, hány éves, honnan származom. Nem számít semmi más, csak én és egyszerű a recept: csak csináld! I can do it. Mint a régi 2. világháborús plakáton az amcsi csaj.
Ha lenne két életem... Piramis ugyebár. Én már egynek is örülnék. Nem mondom, h ugyanazt akarnám visszakapni, mint amilyen régen volt, de legalább valami értelmeset. Olvasni akarok, eljárni helyekre, néha szórakozni, filmezni, dolgozni egy olyan helyen, amit nem kell szégyellnem magam és mások előtt sem. Életet akarok. Kell hozzá az a papír. Az én kis diplomám. :) Most úgy érzem fényévek választanak el tőle. Nem kezdhetek el újra ennyire félni és hitetlenkedni. Mire eljön a december, megint tehetetlen lennék, és ezt nem hagyhatom többé. Elég volt ebből a szerepből. Nem leszek én az, akinek természetes a bukás, aki nem beszél semmilyen nyelven, aki okos, de erről a barátain kívül senki sem tud, mert még önmagának sem tudja bizonyítani, vagy megmutatni, ha arra kerül a sor, h cselekedjen.
Megint kezd elővenni minden szokásos érzésem: düh, harag, keserűség, irigység. Nem akarok ilyen lenni. Felemészt és elnyel. Nem engedhetem. Kell az életem. Kell egy élet.
2010. okt. 9.
all out of love
Air Supply csodálatos All out of love-ját már a sokadik filmben hallom ... ami most eszembe jut csak 3 kapásból... Meleg helyzet (sokszor lerágott csont: hogyan szerezz igaz szerelmet az egyetemen úgy h melegnek adod ki magad az imádott nő örökre fogadott pasigyűlölete miatt), Lagzi randi (rémisztő cím, Debra Messing még mindig csak Grace, bebaszcsizott lányok a lánybúcsún, megspékelve egy Air Supply plakáttal a szekrényajtón) és végül az általam ismert legnagyobb klasszikus: Stan szerelmi bánatának kísérőzenéje, hiszen Wendy 8 év után szakított vele (South Park 8.évad, Mazsolák c. epizód)
és tovább?
2010. okt. 8.
itt vagyok végre..
... a Városban. Eszter ágyán fetrengek. Ő már alszik mellettem, én laptopon netezek. Erre vágyom otthon is. Ez majd' mindenkinek természetes, csak nekem nem. :( Egyszerű dolgokra vágyom. Normális dolgokra. Most a Városban vagyok, és a lányoknál alszom felváltva. Két nap és mehetek vissza a Faluba. Annyira, de annyira nem illek oda. Jövő héten legalább suli. Falu-melletti-Város a közelében sincs (A) Városnak, de még mindig jobb, mint egyfolytában otthon lenni. Holnap reggel átrohanok Zitához, talán a délutánt és az estét is együtt tölthetjük, ha nem lép bele senki a vágyaimba. Ennyi. Miután nagy sokára sikerül előhozni ugyanazt az érzést, mint ami volt, eltelik az éjszaka, a vasárnap és a hazautazásom napja megérkezik. Újra csak otthonról vágyakozhatom az itteni eltűnt életem után. Ki kell tartanom, kell az a darab papír, amit diplomának neveznek. A magam ura leszek(újra!!!), és visszatérek. Vissza kell ide jönnöm, nem lehet másként.
2010. okt. 7.
újra
kevés ennyi. vagy túl bonyolult az út... ha kinyújtom a kezem, és az ujjaimba kulcsolódó ujjakat várom, hogy megszorítsa. éreztesse, ért engem. áram kell, internet, számítógép, egyedüllét, erő a sajgó karomban az íráshoz. nincs más. az egyetlen módja, hogy beszéljek azzal, aki megért engem. hiányzik. egyedül vagyok nélküle. nélkülük. kell a lelke, amit csak én értek igazán, és az enyémet is csak ő érti igazán. de már nincs velem. az egyetlen, aki megerősíti bennem a lelkem rendjét. leveleket várok, leveleket írok. Tőle, Neki. az én világom másik teremtője. egymás bolygói voltunk.
hogyan forogjak tovább nélküle?
2010. november
2010. nov. 29.
ez ment a múlt héten
Régi szokásomhoz híven visszatértem a filmekhez. Már kezdtem totál sorozatfüggő lenni. Az új típusú sorozatok olyannyira filmszerűek, hogy már-már helyettesítik is őket. De még időben visszatértem a helyes útra (is).
Bár ez nem akadályozott meg abban, hogy 2 nagyobb részletben végigdaráljam a Gleet. Édesek, jók a dalok, bár sokszor nem tudom eldönteni mit is nézek paródiát vagy musicalt. A szereplők olyan buta karakterek, hogy az már kész vicc. Érzem én a mondanivalót: nem számít ki vagy, milyen a bőröd színe, vagy a nemi hovatartozásod; egy a lényeg: a zene szabaddá tesz, és összetartó csapattá kovácsol a szükséges és cselekményt építő ellentétekkel együtt is. A problémák néha erőltetettnek hatnak, a megoldás pedig olyan primitív, mint maga a bonyodalom volt. Összességében ha mindezektől eltekintünk, mégis van benne valami báj, ami mosolyt csal az arcomra, egy-egy romantikus pillanatot kap el a lelkemben, esetleg csal könnyet a szemembe az esetenként valóban megható jelenetekkel. Pl. a süketek kórusa és az Imagine vagy ahogy Kurt elénekli a Beatlestől az I wanna hold your hand-et.
Azt kell mondjam itt egy újabb sorozat, amivel odáig jutottam, hogy várom az újabb és újabb USA-ban leadott részeket hétről hétre.
2010. nov. 29.
unom
... a nőt, aki nem harap csak karmol...(quimby)
Na jó, nem is. Unom már a Showder Klubot viszont. Mennyire meg voltunk őrülve érte Zitával. Komplett monológokat mondtunk fel egymásnak, letöltve, kiírva, újra és újranézve stb. Most meg, se Zita, se Showder Klub.
Doktor House is teljesen érdektelen már. Pedig egyik nagy tévés szerelmem volt, avagy, ha megjelent a képernyőn máris szerelmes lettem. Elmúlt. Egy hétig tart egy szerelem a lá Bródy János. Ez jelen esetben 5 évadig tartott, a 6.ból egy másodpercet sem láttam. Más (tév?)úton járok.
2010. nov. 29.
és az olaj a tűzre...
Tegnap este, mit este, éjszaka paplanba bugyolálva mi mást nézhettem volna, mint a Vasembert. :) Épp rajongok. Jó a szöveg, kellően képregényes. Na persze a lényeg R.D.jr.
Még Gwyneth Paltrow is tetszett, ez nem gyakran fordul elő. Nem szeretem azt a nőt, ki tudja miért. Akkora szépségnek van kikiáltva, szerintem meg egyszerűen ronda. Friss élmény a Glee 2(?)-vel ezelőtti részében. Ott sem tetszett, bár arról fogalmam sem volt, hogy énekelni is tud, ha jól sejtem a saját hangja kellett, hogy legyen, mert a Glee nem kifejezetten a kamuhangokra specializálódott.
Cate Blanchett ezerszer helyette.
Vissza Downey-hoz. Még mindig, és ugyanúgy. :) Nem kimondottan ő jutna eszembe, ha megfilmesített képregényhez keresnék főszereplőt. De nagyon bejött Jon Favreau-nak, és nekem is. Jók a beszólások, bár ez egy képregényhőshöz illik is, lásd. Batman, Pókember (futtyfutty). Már a Chaplinben is nagyon tetszett. Kellenek a mániák, de az Ally McBealt végignézni csak azért, mert Robert szerepel a 4. évadban, kissé soknak tűnik még nekem is.
A héten még sorra kerítem a Vasember 2-t és vagy a Terhes társaságot. Mit is tehetnék, ha 3 tárgyból kellene egyszerre tanulnom, és még egy 4.-et is tervezek decemberre... + szakdolgozat. A januárra még gondolni sem merek. Nem is tudom sírjak vagy nevessek ...
Most Eszternél A Városban. Papírjaim rendben. Holnap go home, hacsak Zita közben elő nem kerül, és maradok nála még egy napot. Falu-melletti-Városban le kell adni papírok fénymásolatait (szakdoga). Utána vissza oda, ahonnan jöttem.. :(
Össze kell szednem magam, ha akarok valamit még kezdeni valaha az életemmel.
1. a tanulás 2. Robert Downey jr. és a filmek :D
2010. nov. 29.
hétfőn a szombatról
Szombat este egyedül voltam otthon, végre. Szülők báloztak, tesómat sikerült elküldenem mamánkhoz aludni. Kiélveztem minden percét, olyannyira, hogy még ébren voltam, mikor már meg is szakadt. Nem értem magam, hogy utálhatok ennyire a saját családommal lakni. Nem zavarnának, ha nem kellene folyton egy helyiségben is lennem velük, illetve, ha lenne egyáltalán esélyem arra, hogy huzamosabb időt (értsd. 3-4 órát) egyedül töltsek. Esélytelen. Jönnek-mennek. A csukott ajtó semmit sem jelent. Mások a szobámnak hívják, én mindenki más nappalijának. Mindössze ott az ágy, amin alszom, és a legtöbb cucc az enyém, de nem az én szobám, nem az én ágyam. És egyedül sem lehetek. Soha. Állandóan jön valaki. Ennyit a falusi nyugalomról, és a családi ház nyújtotta pozitív lehetőségekről. A negyedik emeleten éreztem magam eddig a legjobban. Tudom, hogy teljesen antiszociális vagyok, sosem tagadtam, de egyszerűen már irtózom az emberektől. Már attól is iszonyodom, ha közelebb jönnek. Nagyon úgy tűnik: gyűlölöm a világot és minden tartozékát.
És mi volt a lényeg a szombatban? Megtapasztaltam, hogy amire most a leginkább vágyom, hogy egyedül legyek, megvalósult. De olyan villámgyorsan illant el a pillanat, hogy épp csak érezni kezdtem jótékony hatását, már újra dühös is lehettem, amiért elmúlt.
Olvastam valahol, talán nem is pont így, de számomra ebben a formában maradt meg: A magány bizonyos emberekkel együtt születik, ez van számukra megírva. S míg mások sajnálják őket magányosságuk miatt, ők így boldogok.
(És valóban sokszor felordítanék, hogy mit képzelsz magadról, te másik ember, milyen jogon kéred tőlem számon a te ábrándjaidat. Amit te teszel, ne várd el tőlem is!)
2010. nov. 26.
helyreigazítás
durr, durr és csók csak 6 éve készült. de legalább 7 évvel ezelőtt nézett ki így, mert ki tudja mikor forgatták, tehát majdnem nem is tévedtem. :)
2010. nov. 26.
Go-Go
Wake me up before you go go.
Ezek után miért volt szüksége George Michaelnek még egy külön bejelentésre is ?
2010. nov. 26.
Durr, durr és csók
Ezt a filmet néztem ma este, és tévében ráadásul. Tegye fel a kezét, aki ilyet még rendszeresen csinál. Nem arra gondolok, amikor csak úgy szól és megy közben valami értelmetlen, hanem kiválaszt egyet, mert érdekli, leül és megnézi. Nemsoká ott tartunk, hogy már ez is ún. retrónak fog számítani. Na ez volt nekem ma. :)
Durr, durr és csók. Már régóta meg akartam nézni, mert mégis csak Robert Downey jr, és egy meleg Val Kilmer (legalább egy filmben rájött végre :-I). A film maga totál pörgős, sokszor csak a fejemet kapkodtam, olyan gyorsan változtak a dolgok. Rengeteg váratlan, itt-ott abszurd (számomra) poénnal pl. levágott hüvelykujj, amit visszavarrás után újra letépnek és végül egy kutya lenyeli. Tényleg.
Idevágó: "Leszakítottad az ujjam, baszod! Most varrattam vissza, cseszd meg!" :D
A Val Kilmer - R. Downey csók is csak poén. Egyértelmű: ha R. D. jr. pasival smárol, akkor inkább Jude Law, nem? Sajnos nem érzem reálisnak az a képet, amint dr. Watson lekapja a 10 körméről Sherlock Holmest, bár ki tudja Guy Ritchie mit tartogat nekünk a 2. részben.
Lényeg: a film jó volt, nem hiába akarom már évek óta látni. Ez kellett ma este: "pasifilm". A kapucnis pulcsis Downey, ahogy az égő cigaretta lóg a szájában. Nyamm. Szerepe szerint édesen szerencsétlen, de még a pólójából a nyakán kilógó cédulától is "cuki". (Csak ma, csak most, csak nekem?) Nem hinném, hogy képzelődtem, amikor úgy láttam, hogy több ránc volt rajta 10 évvel ezelőtt, mint most. Hmmm. Vajon mi történhetett?
Újabban "öreg" pasik jönnek be, ha filmet nézek. Ez jelent valamit? Nem baj, imádtam.
2010. nov. 24.
nézelődés
Minden este, ha végigszaladok a harmincegynéhány tévécsatornámon (tudom ez egyes "körökben" olyan kevés, mintha nem is lenne tévém...), legalább 3 helyen megy valamelyik CSI. Ezt csak én unom?
Bűnügyi sorozatok dögivel. Bevallom én is szeretem némelyiket, de a világ éves gyilkosság (emberölés inkább..) termése a töredéke sem annak, amennyit csak amerikai sorozatokban követnek el, és persze oldanak meg a jóképű/gyönyörű, magas, izmos, hibátlan, tévedhetetlen, tapasztalt, legalább kétféle harcművészetben és 3 nyelvben jártas nyomozó(nő)k.
- - -
A The social network c. filmet az egyik online filmnézős oldalon történelmi drámának minősítették. Történelmi??? Történelmi? Csak mert Facebook? Gratulálok. Zárójelben megjegyzem: megfogom nézni. :)
2010. nov. 24.
Whip it
Éjszakai filmélmény: Hajrá Bliss!
Eredeti humor, jól megírt szövegek. Nincs benne semmi különleges, és mégis. Nem váltja meg a világot, nem hozza az amerikai álmot, bár a "mindent-meg-tudok-beszélni-a-szüleimmel" klisét azért bedobja. Csajos film, de kemény csajoknak. Persze nem a ketrecharcos típusra gondoltam. ;)
A film első fele hemzseg a frappáns dumáktól. Apa a kislányának: "Szeretem az okos nőket. Ezért vettem el anyádat. Meg azért, mert felcsináltam!" Meccs után az edző a lányoknak: "Gratulálok! Szarok vagytok!" Berúgás utáni reggel: "Jobb lesz, ha megfordulsz, döglött kecske szagod van." És a kedvencem, hiszen egy igaz barát mindig fogja a hajad, ha hánysz, mert túl sokat ittál; filmünkben ezt elősegítendő főhősnőnk a következő szöveggel éri el barátnője gyomrának könnyebbségét:
" - Elképzelted már milyen, amikor a szüleid dugnak? Apád pucér testét? Ahogy lifegnek a golyói? Izzadtan...
- Bloáááá...." :)
A legkevésbé a szerelem ábrázoláshoz talált (volt egyáltalán casting, vagy csak berántottak valakit az utcáról?) szerencsétlen kis "gyíkgyurit" díjaztam. Tinirockernek szánták ehhez illő, sajnos túlságosan is a mai trendnek megfelelő kinézettel. Porcpálcika gyerek, minden férfiasság nélkül, persze "olyan" nadrágban. (Segítek: szűk volt...) Szinte már kívántam, hogy valami fájjon neki, amiért majd sírhat, pedig nem is lógott a szeme a hajába. Egyetlen pozítívuma volt, hogy Olivernek hívták.
A film közepétől - ahogy illik - bedőltek a dolgok: harc mindenhol, pár újabb klisé, de semmi idegesítő. Kissé kiszámítható fordulatokkal, de még ez sem zavaró, mert sajátos hangulata van az egésznek, kicsit elvisz az itteni világból és egy nem túl nyálas, talán még épp hihető helyen felejt minket bő másfél órára.
Ellen Page eddig mindhárom alkalommal teljesen meggyőzött: Cukorfalat, Juno (!!!), és most a Whip it, alias Hajrá Bliss!
Igazán megérte. :)
2010. nov. 18.
"ezt írja fel"
Egy gyerek nem azért születik, hogy ő szeressen téged. Megszületik, hogy TE szeresd őt. Feltétel nélkül és visszavonhatatlanul. Mindörökre.
2010. nov. 17.
sechsundfünfzig
"Ki sóhajtoz, ki mulat / A világ csak hangulat"
2010. december
2010. dec. 31.
nálam ilyen a búék
Annak, aki még hisz benne, és látja értelmét, meg van oka elhinni... Na ennek a pár embernek boldog új évet! Magamnak meg .. hát csak ezt ne így tovább, bármi jobb lesz, ha nem ezt folytatom. Jó lenne tenni tudni és tudni tenni bármit, csak h ne menjen így tovább.
2010. dec. 30.
#####
Párbeszéd lenne, de csak elfojtott, ki nem mondott nagymonológ marad bennem. Nem érthetik.
- Mondja el, mit nem szeret magán?
én: - (...)
2010. dec. 29.
#72
Kereskedelmi analfabéta vagyok minden bizonnyal. Egyszerűen nem értem tévékettő és ertéelklub műsorszerkesztőit. Jobbnál jobb filmeket tesznek be éjszaka fél 1 és 3 órás kezdéssel. Tegnap Lesz ez még így se!, ma éjjel Tükröm, tükröm. Vasárnap éjszaka negyed 2-kor lett vége a Csillagpornak. Nem hinném, hogy egyedül vagyok a katarzisommal ettől az igazán jól sikerült kis mesétől. Itt fél piros pont ertéeles emberkének, mert ott legalább emberi és gyermeki időben adták le a Holdhercegnőt. Nálam ugyanaz a kategória, mint fent: meseélmény, örülök, hogy láttam, megmelengette a szívemet, pedig köztudomású, hogy nincs.
Ki ne hagyjam már viaszathárom kis kedvencemet. Megszámoltam: 7 reklámblokkot adtak az Igazából szerelem közben. Imádom, már vagy 10-szer láttam, de ezek kis híján megfosztottak az élménytől, 7 felé vágták a szeretetet. Erre eddig nem figyeltem fel, csak 1-2 hónapja vagyok ilyen állat, hogy megpróbálok filmek közül szemezgetni a tévében. Válogatni kell erős szempontrendszer alapján és várni, várni, várni az éjfél utáni kezdésekre, de rengeteg jó filmet láttam mostanában és mindent tévéből vadásztam.
Aki felháborodik a "két csatorna" (sokan nem is néznek mást...) gyakori reklámblokkjain, az nem sűrűn nézi a v3at. 20 perces vígjátéksorozat reklámmal a közepén és hasonló jóságok, bár ennek ha jól vagyok informálva az az oka, hogy más jogszabály vonatkozik rájuk, mint az előzőekre.
Kissé kiverte a biztosítékot nálam a Beethoven összes, mint karácsonyi filmpakk. Csak én nem tudtam, hogy ebből már 6 van?????
Tudom, tudom. Igen, valóban használtam azt a bizonyos kikapcs gombot. :)
Ha nem fordult volna meg ismét velem a világ, már aludnék, vagy legalább gondolnék rá, hogy kéne. Ehelyett: még 2-3 óra félintenzív (?!) versenyjog, bár inkább közbeszerzés, majd lefekszem, hogy holnap újra csak délben ébredjek, fáradtabban, mint mikor lefeküdtem.
Élni volna jó... (És összefüggő bejegyzést írni egyszer végre!)
2010. dec. 29.
miért?
Az emberek 99.9 %-a boldog akar lenni. De miért gondolják, hogy ennek az az egyetlen egy módja, hogy pasit/nőt találjanak maguknak. Megtalálom a boldogságot blabla.. És ekkor (főként nők) lelki szemei előtt már meg is jelent a romantikus vígjátékok záróképe: ház, férj, két gyerek (egy fiú-egy lány természetesen) és már itt is van a boldogság. Tádááám! Szánalmas. Pasik lelki szemei kissé mások: nő, aki kurva jól néz ki, az összes haverja irigyli érte, mindig nedves, bárhol és bármikor akarja, nagy a melle, de vékony, terhesség alatt nem hízik el, fél kézzel irányítja a háztartást, a gyerekek és a férje életét, anélkül persze, hogy bármit is megszabna neki, semmi kérdés vagy előírás férjuram számára.
Azt sem tudom mi az a boldogság. Nem akarok boldog lenni. Egyetlen egy dologra vágyom már csak: tűnjön el ez a görcsös szorítás a szívem környékéről. Ébredéskor már velem van, csak részegen vagy álmomban más a világ. Ki találta ki az álmokat? "Én nem tudom, mi az, de jó nagyon" Nem akarom a dühöt, vagy a félelmet. A szorítás édestestvérei. Néha egyszerre vannak jelen ...
Egyedül akarok lenni. Csendet és nyugalmat. Ez lenne a boldogság? Ha elérem, már nem kell?
2010. dec. 26.
ez is Tőle, már nem most
Minden búcsúdalt megírtam már rég
Nem hitted el
Meglepi a szívem valami tiszta csendesség
Bennem újra az idő énekel, ó
Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel
Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell, kérlek, engem válassz
Meggyújtom majd újra a dalok mécsesét
Ó, csak dallam és szó
Felragyog egy percre, fenn, a magas ég
Mint egy végtelen templom-hajó
Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel
Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell, kérlek, engem válassz
Elér majd az öröm, ahogy elért már a baj
Nincsen mitől félj
Ha eltűnne a dalos akkor is megmarad a dal
És segít, hogy boldogabban élj
Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel
Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el
Ha nálam lesz egy kérdés, nálad biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell, kérlek, engem válassz
Nem hitted el
Meglepi a szívem valami tiszta csendesség
Bennem újra az idő énekel, ó
Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel
Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell, kérlek, engem válassz
Meggyújtom majd újra a dalok mécsesét
Ó, csak dallam és szó
Felragyog egy percre, fenn, a magas ég
Mint egy végtelen templom-hajó
Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel
Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell, kérlek, engem válassz
Elér majd az öröm, ahogy elért már a baj
Nincsen mitől félj
Ha eltűnne a dalos akkor is megmarad a dal
És segít, hogy boldogabban élj
Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel
Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el
Ha nálam lesz egy kérdés, nálad biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell, kérlek, engem válassz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése