Egy hónappal később
A karácsony gyönyörű volt, előtte is, és még utána is jó sokáig voltam nagyon boldog. :) Szóval képes vagyok rá, és ezért most még rosszabb, hogy megint mennyire fos az egész. Ő meg rám néz, és azt mondja: "Ich bin sooo glücklich mit dir." Neki valahogy minden olyan egyszerű. Lehet, hogy egy egyszerű embert szeretek? Nálam ez eléggé pejoratív jelző amúgy.
A kezemet nem kérte meg, természetesen, és utólag röhögök saját magamon, de biztos a karácsony miatt volt, hogy ez egyáltalán eszembe jutott. Elmeséltem persze neki utólag, azt mondta, neki ehhez még időre van szüksége. DE már tényleg nem is érdekel ez az egész, csak valahogy mindenhonnan ez buggyant elő, mindenki el lett jegyezve.
Helyette kaptam egy nagyon okostelefont, sok-sok 10 ezeré' attól függően épp, hogy áll az euró. Két nap után úgy tapogattam a kis mindenét, mintha világéletemben azt csináltam volna, pedig korábban Tesóm telóját épp csak kinyitni tudtam, és annyi.De azért szent karácsony éjszakáján fekszünk az otthoni ágyamban, és megkérdeztem: "Ha szakítunk vissza kell adnom?", pár másodperc szünet ... "Nein!" :) De nem szakítunk! ;) Ő meg azt honnan tudja.
Jó volt nálunk, találkoztak Zitával, ez kellett, ezt akartam, mert fontos, h ismerjék egymást. Elvittük Tesómat is, ami külön bájos, h Zita úgy megdugná "mintállat"! :D
A szüleimmel szilvesztereztünk... falusi bál :D És ügyes volt, ott is, imádtam, ment a tánc is nagyjából. Mindenki bámult (értsd.:tényleg!) minket, és le se szartam. Megvettem életem első kicsi fekete ruháját, de hol? Persze, hogy egy angol használtruha-üzletben. :D És sosem mondok ilyen, de kurvajól néztem ki. :D
1-jén átmentünk Ausztriába. Ott is jó volt, szerintem túl sokan vannak náluk otthon, de volt olyan is, h egyedül voltam a kutyussal, aki kijött velem pisilni, meg kakálni az utcára, wow. Velem eddig csak macska csinált ilyet, és az sem túl gyakran. Család kedves volt, itt-ott még az osztrákot is értettem... jó volt, pörögtem, boldog voltam.
De 12 óra autózás vissza Deutschlandba még mindig baromi hosszú. Szerencsére most nem hánytam ki a lelkem majd volt iszonyatos hasmenésem 2x (!!!) ugyanabban a pihenőben...
Itt vagyok már 3 hete és 2 napja, és semmit, de semmit nem csinálok... Azt hittem mikor jöttünk, hogy most minden más lesz. Mert ezt, és ezt, és ezt fogom csinálni, de nem... A házimunka nem köt le, takarítani utálok, a főzés ha nagyon elhúzom, és bonyolultabbat készítek, másfél óra. Olvasni nincs kedvem (!!!), filmet nézni se (!), sorozatokat azért még nézek, ahhoz nem kell túl sok energia, de a drámát próbálom kerülni, valahogy nem visz rá a lélek.
Voltam postán.. 3x.. ennyi megy, egyébként kommunikáció semmi. Mikor ideértünk, úgy fogott az agyam, mint a borotva. Mindent értettem, vagy érteni véltem. Most megint tartalékon van a némettudásom. Mondjuk egy szóbeli még menne, szerintem.
Megvannak a vizsgaidőpontok, haza a tervek szerint március első hetében megyek, de megéri-e? Az a kérdés. Két hónap nélküle, hogy csendben megőrüljek a szarjaimtól...? És a vizsgáknak megint nem lesz eredménye? Nem bírom ki még egyszer, de fogalmam sincs, hogyan kell tanulni,és koncentrálni, hogyan kell elérni a célom!
64 nap után menstruálok.. juhujjj, lényeg h egészséges vagyok, és tökéletesen működik a testem.. :/ Nődoki azt mondta, annyit lát csak, hogy peteérési zavarom van, rákszűrésről nem jött semmi papír, akkor az elvileg jó. :)
Ebben az évben még nem tornáztam.. :( Szégyen! :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése