A nyaralás alatt Tesóm vigyázott itthon a macskákra, akiknek
annyira bejött a babysitter, hogy egyáltalán nem toltak le minket, mikor
megérkeztünk, csak örültek nekünk. Volt sok brú meg orrnyomkodás, meg
diadalkör, meg hasvakargatás. Azt hiszem titokban kutyák. Van ez az általános
sztereotípia, hogy a macskák magasról tesznek ránk, ha nem éhesek, vagy nem
kell nekik valami, hát a mieink egyáltalán nem ilyenek. Mondjuk úgy, hogy
folyamatosan keresik a társaságunkat, mindkettő a maga módján, de minden nap
kimutatják a szeretetét.
Próbáltam vele (mármint Tesómmal) mindenféle programokat csinálni, már amikor
nem állt ellen. Az egyik sikeres kis
kiruccanásunk a csokoládémúzeumba volt, ahol hát na, csokik voltak. Főként a
termelésről, előállításról volt szó, és a legjobb rész, hogy mindenki
elkészíthette a saját tábla csokiját, nyamm.
A shop-ban meg legszívesebben belehúztuk volna minden polc tartalmát a
kosarunkba, olyan csodaszép csokik sorakoztak ott. :)
Szerintem ezt olyanok terjesztik, akik nem kedvelik a macskákat. A mieink is ilyenek, kivétel nélkül, az is kiderült már a költözésekkor, hogy nem a házhoz ragaszkodnak, hanem hozzánk, jönnek bújni, játszani, elénk szaladnak az ajtóba, velünk alszanak.
VálaszTörlésEddig három helyen aludtunk velük, és a végén mindig a nyakunkban, lábunknál kötnek ki, az a lényeg, hogy mi ott legyünk. Bár azt is észrevettem, hogy a családtagjainkat is megismerik, akármennyi idő telt is el az utolsó találkozás óta. Őket is szeretik, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy még nem találkoztak olyan emberrel, aki nem akarta babusgatni őket.
VálaszTörlés