Egyedül vagyok megint. M 3 napra Svédországba ment. A tegnapi ügyfelekkel és az eladóval egy medencében nyomták, a szállodai szobájából a tengert látni, utána vacsika, a maiakkal is valami hasonló. Meg is érteném, ha már haza se akarna jönni. Az ami itt várja, csak egyre vacakabb lesz, mondjuk ezt ő még nem látja. Azt se látja, hogy ez a lakás egy ganédomb. Az a szerencsém, hogy ő egy disznóólban nőtt fel (nem vagyok szemét, és nem is túlzok), és nem látja mennyire nem tartok rendet. A kupi csak az egyik része, az állapota is elég gáz. És szűk, szűk, nagyon szűk.

Harmadik napja akarok hajat mosni, tornázni, rendet rakni, takarítani, nyelvet tanulni. Széket lehozni a padlásról, vagy inkább kibányászni az ott felhalmozott kupiból, be se tudok menni. Nyilván nem tettem ezek közül semmit. Van fent egy borsőrlő, legutóbb megpróbáltam kihalászni a sok szar közül, nem sikerült. Megőrülök a gondolattól, h M ezt fogja csinálni a házzal is, teleszarni mindennel, hogy bizonyos helyeken lépni se lehessen. A pincében még van hely, épp át tudunk menni, de a hasbehúzás már ajánlott.

Nem csoda, hogy ennyi ideig halogattam a Terápia 2.évadát, már az első is kikészített, és nem a legjobbkor időzítettem, csak még jobban összekavarom magam most vele. 

Viszont írtam egy pszichónak, nem halogatom tovább.