Olyan jó lehetne most minden, jónak kellene lennie. Miért nem megy?!

Először is nagyon jó idő van. Nincs rajtam ZOKNI! Ez egy óriási dolog tőlem, mert a lábam szinte mindig fázik*, ezért ez már jelent valamit. Valamint rövidnadrágban vagyok, ez a második legnagyobb dolog ami meleget jelent. Itt nem nagyon koptattam még el rövidnadrágot, mert csak ritkán kell. Újat szoktam nyilván venni, de annak egyéb oka van. 

Addig nyösztettem M-et, míg vettünk egy kis összecsukható asztalt az erkélyre. Volt egy, de az olyan fura rozoga volt, és nem lehetett rendesen hozzáülni, plusz ha kint volt a szárító, már nem fértünk az asztalhoz se. Így nem is ültünk ki soha. Amit én ott időt  eltöltöttem az teregetésből, ruha leszedésből, meg macskanapoztatásból állt, szigorúan ha M nem volt otthon. Egyszer régen ő is kijött, és azt hittem ha már ott áll, ügyel is a macskára, aki mellette köröz, persze annak is akkor kellett megkísérelni a felugrást; M jól leszúrt, és azóta ilyet nem lehet, idegesítően kapkodva, túlzóan csapkodja be az ajtót, néha még ki se tettem mind a két lábam, fárasztó volt, na. Ez kb. 3 éve történt, és most jött el az idő egy kampó felszerelésére kívülre, ergo be tudjuk zárni, kölykök nem tudnak kijönni, és ettől neki milyen jó lesz. Két este ki is ültünk, amikor már nem éget oda a nap, ami kb. este 8-ig, fél 9-ig is eltart, kétszer ott is reggeliztem, tegnap még élveztem is, ma már ez se érdekelt. Tényleg mi a franc van velem? Hát semminek se tudok örülni? Semmi se jó?

Alig vártam a csütörtököt. Megyünk Hannoverbe, Guns'n Roses koncert lesz, napközbenre meg kitalálunk még valamit. M kivett két nap szabit, pénteken egy gyönyörű kastély volt tervben, úgy örültem neki, de tényleg. Elvileg egész héten ilyen jó idő lesz. Eljátszottam a gondolattal, hogy talán, ismétlem talán kintre is rövidnadrágot veszek fel, az már nálam a lazaság csúcsa. Erre M húga ír, aki most Kasselben lakik a férjével egy fél éve már nagyjából, hogy van valami modern művészetes izé, elmehetnénk megnézni. Nagyon örülök, h eddig nem jutott eszébe hívni minket egyáltalán, most meg pont ezt teszi nekem tönkre. Hannover nincs olyan közel, hogy csak egy kastélyért odáig autózzon az ember, M egyből, hogy majd megnézzük máskor, pénteken akkor Kassel. Fantasztikus. Nem fogjuk megnézni, ismerem már, csak akkor szoktunk arra járni ha hazautazunk, de akkor meg nem ez a cél nyilván. 

Ettől az otthoni autóeladástól is már gyomorgörcsöm van, az egész egy nagy szar, meg az egész ami hozzákapcsolódik, olyan rohadt csalódás volt akkoriban. Nem írtam róla semmit, most ezek csak rébuszok, tudom. Egy jónak tűnő női vevő (elmondása alapján ideális lett volna neki) visszamondta épp, mert lebeszélte az autószerelő, aki nem ajánlja a kisebb motort. (Pasi, nyilván lenézi az ilyen autókat eleve, mindegy is.) 

Amikor süt a nap és egyből jobb kedvem lesz, azt hiszem csak ennyi, napfény kell, vagy csak simán fény, és már minden jó. Tegnap voltam körmösnél, most minden körmöm narancssárga, mert attól majd nyár lesz, a fejemben is, és tényleg nagyon vidám, ahogy ránéztem, mosolyogtam. Tegnap. Ma minden ugyanolyan. A pszichó se válaszolt már egy hete majdnem. Akkor már nem is fog, ugye? 

Mindig pörgetem fejben magam előtt az eseményeket, ez lesz, és az lesz, de jó lesz nekünk: megyünk Hannoverbe, kastélyba Kasselbe, utána Eckernförde hosszúhétvége, tenger, talán még a vízbe is belemegyek, van ilyen hosszú trikós, kisnadrágos "fürdőruhám", tudom annyi erővel egy lepedőben is mehetnék, és higgyétek el gondoltam is rá, de az még nagyobb feltűnést keltene, így maradok ennél a verziónál.  Tavaly nem esett, csak egyszer, de viszont igazán meleg se volt, én egyébként is fázós vagyok, ha nincs harminc fok én lúdbőrözök. Akkor ebben a cuccban még a partra is lejutottam, de a pólót a felső részről már nem vettem le, fáztam is, meg szégyelltem is magam. Annyira nem tudom elképzelni milyen az, ha valakinek a bikini mint ruhadarab természetes. Az azután következő hétvégén pedig jön a kéthetes horrortúra. Ja nem, a kettő közt még van egy színház. M már tök régen meg akarta nézni a Koldusoperát, havonta csak egyszer adják, és február óta most először jó nekünk az időpont, így oda is megyünk.

Ezek mind tök jók, kivéve azt az egy hetet Ausztriában, az mindig kiszámíthatatlan.. egész nap a nevemet fogom hallgatni, gyere ide, ülj le, nem szabad, jó kutya, grrrrr, fúj. :I Jut eszembe. Családi csoportba M apja posztolt egy mint kiderült fordítva fekvő vigyorgó kutyaszájat azzal az aláírással: "Annunciata" horkolás közben.. nem basztam fel magam ezen se, most mondjátok meg, én csinálok nagy ügyet belőle?!

M több nap is ott fog hagyni egyedül, mert ügyfeleket látogat, nagyon örülök, az apja kiszámíthatatlan, és lerázhatatlan, M tetőtéri szobája meg nyáron maga a pokol. Az anyja nagylelkűen neki juttatta azt a szobát a beköltözéskor, ő még csodálkozott is, hogy nem a legkisebbet kapja, nyáron elég gyorsan rájött miért. A kölykök nem tudom hogy reagálnak a (nekik) két új kutyára, a nagy ráadásul elég gyors, csak egyet pislogtam, és már a szájában volt a teljes alkarom, nem akarok valami hasonlót látni a macskáinkkal. M meg majd megint a fejemhez vághatja, hogy rosszkedvű vagyok. 

Augusztusban Osloba megyünk pár napra, ennek is örülök most persze, és várom is, mire eljön az idő már nem tudok mit kezdeni vele. Ahogy mással se.


* Most hallottam nemrég az itteni barátainktól, akik gyereket akarnak, és a lánynál is megállapították kezdetnek a pajzsmirigy-alulműködést, hogy ez az állandó fázás is egy tünete ennek, vagyis ha nagyon melegnek kell lenni ahhoz, hogy ne fázzak, ez is ezért van. Erről az én dokim még sose kérdezett, meg nem is mondott semmit.