Itt üldögélek teljesen kényelmesen, ahelyett, hogy mint az őrült takarítanék, mert jönnek a húgáék este. Egy éjszakát maradnak csak szerencsére, de akkor se ártana rendet vágni, hogy legyen hova tenni a matracot, amin alszanak. 

Jó, hogy időnként jön valaki, legalább kitakarítok rendesen, nemcsak egyszer ezt, egyszer azt, ezért mindig csak részeredmény van. Lusta dög vagyok, valljuk be.

Szombaton indulunk, addig még van pár elintéznivaló apróság: beszerelni a hálót a kocsiba, hogy a gyerekek mögöttünk kicsit szabadabban közlekedhessenek, de ránk se ugorjanak vezetés közben. Kissé szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, mert az még oké, hogy kijöhetnek a ketrecből az úton, és alhatnak a bőröndökön mondjuk, de nem hiszem, hogy ne akarnának szó szerint velünk lenni. De nem veszem el az ötletgazda örömét. 

A ketrec egyébként 25 kilós kutyáknak van kitalálva, de a kölykök akkorát nőttek január óta - akkor utaztak utoljára, - hogy kétlem, elég hely lenne még kettejüknek alomtálcával, tányérral. Ezért úgy gondoltuk nyitva hagyjuk az ajtót, kijöhetnek, de a hozzánk vezető utat "behálózzuk".

Rémálmom: Én vezetek, és a két macska a hálóra felkapaszkodva ordít a fülembe, hogy oda akarnak jönni hozzánk.

*

Elromlott a tévénk, legalábbis az egyik; még élt a 3 éves garancia, ezért kapcsolatunk optimista fele írt a gyártónak a problémáról. Péntekre jelentette be magát a szerelő. CSAK én leszek ekkor itthon. Ha azt akarja, hogy mi legyünk a hibásak, amiért nem működik a készülék, szerintem meg fogja tudni oldani. Nem fogom érteni mit akar, és ha ránk veri a hibát, az ellen nem tudom megvédeni magunkat..

A baj egyébként annyi, hogy nem tudjuk bekapcsolni. Áram ki-be, és néha a 40. alkalom körül néha mégis bekapcsolt, vagy akkor se. Kíváncsi leszek.

Péntek 11-15 óra között jön, mondhatni a legalkalmasabb időben, mert nem készülődnék az útra, nem pakolnék épp bőröndökbe, á nem. Remélem az utolsó órában jön, addig meg itt malmozhatok, este meg majd kapkodhatok.