2014. szeptember 9., kedd

Szép lassan rendeződnek a dolgok. Szerencsére a ház elég nagy, babáknak van hol aludni (rajtam!), ügyesen kifigyelik, hol a kutya, és az alapján közlekednek.

Tegnap elkísértem kapcsolatunk kedvesebb felét az ügyféllátogatására. Hétfő-kedden még dolgozik, így szabadságon is van, meg nem is. Ezekre az utakra mindig bérelnek neki egy autót, mert a sajátjával nem mehet, inkább csinálnak maguknak plusz költségeket, ki érti ezt.

Olvastam az autóban míg végzett, nem tartott túl sokáig. Az odaút elég izgalmas volt, mert a hegyek között autóztunk, olyan kanyarokban, amit ő tud ugyan kezelni, hiszen itt nőtt fel, neki ez teljesen rendben van ellentétben velem, az alföldi lánnyal, aki apró sikolyokat hallatott, és teljes erővel kapaszkodott az ajtóba. 

Imádom az osztrák tájat, mindig tátott szájjal nézelődök, ha itt vagyunk. Ezután ellátogattunk Steyr-ba, ahol ismét sok gyönyörűséget láttunk, de olyan meleg volt, hogy topra kellett vetkőznöm és így is szétfolytam. Nem hittem, hogy ez még megtörténik ebben az évben. Este néztem is a tükörben, hogy megint megkapott kicsit a nap.

Hazafelé vezettem én is kb. háromnegyed órát. Csakhogy az utóbbi időben én csak automatát vezettem, így nem volt olyan egyszerű visszaállni a váltásra. De ha már egy húszezer eurós kocsi van nálunk,  ezt a lehetőséget nem fogom kihagyni. Autópályán nem is volt semmi baj, de mikor a városba értünk, elkezdtem balf*kodni. Kicsi utak, sok kanyar, lejtők, hegyek, addig szerencsétlenkedtem, míg öt percre a háztól orbitálisan lefulladtam. Kézifék be, ki a kocsiból, cseréljünk. Majd fel robbantam mérgemben. Saját magamra voltam dühös, és így persze megint azt hiszem, hogy mégsem tanultam meg vezetni. Én ilyen hirtelen, hisztis picsa vagyok, de őt nem szoktam bántani, csak puffogok. Közlekedek mindenféle, alagutakban probléma nélkül, útépítés itt, forgalomkorlátozás ott, de egy kis utca hegymenetben már meghaladja a képességeimet. 

Most várom haza, hamarosan jönnie kell. Azt  mondta a mai út még durvább lesz, mint a tegnapi. Csak remélni tudom, hogy a nagy örömben, amit ez a típusú vezetés okoz neki, még vigyáz magára.  

2 megjegyzés:

  1. Szerintem is gyönyörű ausztria úgy, ahogy van. És alföldi lanykent en is óriási sikolyokat hallattam, amikor nekem kellett a szerpentineken vezetni. Mármint a hegyvidékhez hozzá vagyok szokva, sokat turaztunk ausztria-olasz-svajcban, de az, hogy ott en vezessek..huhh

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vezettem, csak féltem. :D Vagyis ma már de!

      Hm, túrázás, az annyira nem bejövős. Inkább városnézegető vagyok! :)

      Törlés