Megérkeztünk, mindenki túlélte.

Vezettem kb. 450 kilométert, nagyjából gond nélkül. 

A kölykök eléggé besokkolódtak, nem használták az almot, de a hálót is békén hagyták, a nyitott ketrecajtó se hatotta meg őket, alig jöttek ki. A fiú aludt pár órát az autó oldalában egy lyukban (fogalmam sincs mi az, de egy macska belefér), de enni se evett. A lányba pár falatot sikerült beleerőltetni.

Ideértünk, megint sokkot  kaptak, kutya. Egy óriás, ha ugat, én is megrezzenek. Nagyon kedves, és hálás minden simogatásért, de a macskuszoknak nem mondhatom, h cirógassátok meg azt a hatalmas fekete valamit, amitől rettegtek.

Az emeleten vannak a szobánkban legtöbbször, néha lemerészkednek, belebotlanak a kutyába, vagy az egyik macskába a háromból, és visszamenekülnek. 

Remélem megnyugszanak hamarosan, mert nagyon rossz érzés félni látni őket.