El sem tudom mondani mennyire kiborultam. A lelkiállapotom finoman szólva sem stabil, hiszen soha nem az, mindig az a kérdés merre billen a hinta, de tegnap még el is sírtam magam a híreken. Az a rettenetes nyolc perc, míg zuhantak... Folyton ezen jár az eszem. A legutóbbi alkalommal már biztossá vált: mégis félek én a repüléstől. A másfél órás út felét az ülésnek nyomott fejjel, becsukott szemmel töltöm. 

A gép típusa nem egyezik, csak a légitársaság, de én VELÜK repültem eddig mindig, és ezután is így teszek választási lehetőség híján, innen ez az egyetlen közvetlen járat. Tudom, hogy a repülés biztonságos, és az autó sokkal veszélyesebb stb. stb. Értem én ezt  mind, de nem segít, ettől kezdve még jobban félek majd. :(

A következő hónapban ráadásul megint igénybe is kell vennünk őket. Jelenleg a 16 órás (legalább annyi, pontosan nem tudom, nem szoktunk közvetlenül a családomhoz utazni) autózás is vonzóbbnak tűnik, mint utána a visszaút repülővel.