Rotterdamból utaztunk a tengerhez, és útba ejtettük Delftet. 

Az első élményünk a városban egy biciklis, - szerintem kicsit ittas - idősebb férfi volt, aki bekopogott a lámpánál a kocsi ablakán. Azt hittük jól leszid minket valamiért, erre kedvesen köszöntött, majd elmondta, hogy vasárnap lévén a parkolás ingyen van, de ne menjünk beljebb, mert egyáltalán nem lehet parkolni a szorosan vett belvárosban, hanem álljunk meg egy utcával lejjebb itt meg itt,  mindezt folyékonyan angolul.

Ilyen, és ehhez hasonló kedvességekbe botlottunk lépten-nyomon ebben az országban. Nagyon a szívembe zártam Hollandiát.

Itt is gyönyörű a belváros, mint szinte mindenhol, ahol csak megfordultunk. 

Már korábban is láttunk sajtboltocskákat, de az itteninek már nem tudtunk ellenállni, a népviseletbe öltözött eladólány is kedvesen kóstolásra invitált bennünket, ami pedig ott várt ránk, elképzelhetetlen.

Sajtok, sajtok mindenhol; csodás illatok; mindegyik fajta valami hihetetlenül finom volt. Nem hiszem, hogy eddigi életemben valaha is ettem volna minőségi sajtot; természetesen hazahoztunk párat kóstolgatni. 

Tegnap este fel is bontottuk az elsőt, óvatosan szeleteltük, nehogy egy morzsányi is kárba vesszen. Bort iszogattunk hozzá, és baromi előkelőnek éreztük magunkat. Vagyis éreztük volna, ha nem übercuki kis tehenes sajtvillát(ha egyáltalán így hívják..) használnánk hozzá. :D