Azt nem is meséltem, hogy november végén bejelentkeztem egy nyelvi kurzusra. M egyáltalán nem pártolta először az ötletemet, mert szerinte jól beszélek, mit akarok ott, de meggyőztem, és egyszer csak ő is mellém állt. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy nem hagytam békén, hanem kétszer beszéltünk róla, én mellette, ő ellene, majd még egyszer felhoztam, akkor már egészen más véleményen volt.  Lehet ennyire jók voltak az érveim. :D

Úgy éreztem tudnom kell, hol tartok a nyelvben, és kell valami ahova mehetek, tudom takarodjak dolgozni, és akkor majd nem lesz ilyen bajom, amiért van értelme felkelnem, és láthatok embereket, és ami a legjobb, beszélhetek is velük. 

Tegnap kezdődött, és ma már le se nagyon bírom vakarni a mosolyt az arcomról. Nem tudom ez kívülről mennyire látszik, mert elég komoly fejem van, de én belül érzem, az a lényeg. :)

Ma már több mindenkivel is beszélgettem, és valami veszett jó érzés, akarom még. Kár, hogy csak négy hétig tart.