Elég megdöbbentő volt számomra, de január 3. volt a nagy tervezés napja. Már le kellett adni M mikor akar szabadságot kivenni. Ez nekem nem rémlett tavalyról, vagy múlt évben annyira egyértelmű volt, hogy nem is terveztünk? Nem tudom. Honnan tudjam, mi lesz októberben. 

Valahogy csak összeeszkábáltunk valami tervet, csak most azon aggódom, mi lesz, ha történik valami. Olyan gyorsan követték egymást az események, hogy egy egyébként is tervezett miniszabira repülőjegyeket rendeltünk Stockholmba március elejére. Csak remélni tudom, hogy nem fagyunk oda. Aggodalmam kompenzációjaként legalább nem volt drága.

Én elég parázós vagyok, illetve családi örökségként is félek tervezni, de ez még egészen rendben van. Ah, Stockholm. :)

Amit túlzásnak érzek, hogy egy másik egyhetes utazás (Mo., mamám kerek szülinapja, Ausztria, esküvő stb.) már most baromi drága. Májusban, szerdán. Ez már bőven meghaladja azt az időintervallumot, amit magamtól előre terveznék, de több, mint valószínű ezt is meg kell rendeljük ma este, mondom, annyira megdöbbentően sokba kerül már most csak egy út, el se tudom képzelni hová fajul még 1-2 hónap alatt. Ezzel a januári kassza (a játszós, nem a házra spórolós) szépen ki is ürül. 

Apropó kassza. Épp emiatt toltuk még tovább az álomnászutat. Én csak úgy utazok, ha elegendő pénz összegyűlik, nem vagyok hajlandó ilyenekre ahogy itt és M családjában is szokás: "Menjünk mínuszba!", "Majd hitelkártyával, azt úgyis csak később veszik le." Lófaszt! Firenze, Firenze mikor láthatlak végre?! Most épp október az új terv. 

Stockholm enyhíti azért a Firenze iránti vágyat, remélem jó lesz, és nem történik addig semmi rossz. :)