Valami nevetségesen elfáradtam a héten, de roppant élveztem. Volt hova mennem, van bérletem, embereket látok, sőt beszélek is velük, hihetetlen. Minden napra előírtam magamnak miket kell megcsinálnom suli előtt és után, mielőtt M hazaér. El se tudom képzelni, milyen annak, aki dolgozik (és nő), gyereke(ke)t nevel, főzni kell, meg minden mást, hogyan osztja be az idejét, hogy minden elkészüljön.

Remélem a következő hét jobban sikerül szervezés szempontjából. Jaj, megyünk életem első balettjére is, kíváncsi leszek. M egyik kollégája is jön a barátnőjével, ők kérdezték akarunk-e, szombaton elvileg spanolunk is velük nálunk, elhozzák a kutyáikat is, meglátjuk mit szólnak a kölykök. Nem túl nagy jószágok, hátha nem veri le őket annyira az ideg tőlük. 

A tegnap imádtam: többek között amikor az olasz és a magyar lány németül beszélgettek egy kávé mellett. Igen, barátkozom. :)

Ma viszont meghalt a kutyuskánk otthon, mamám is egyre rosszabbul van, és mint kiderült anyukám állása is eléggé veszélyeztetett. Úgyhogy most annyira mégse jó.