Egész vasárnap zombikként közlekedtünk, a kipihenéshez mindig több nap kell. M kisebb húga is itt volt a barátjával, bírom őket végül is, a lánynak azért óvatosan kell elmesélni dolgokat, mert tovább adja a szülőknek, de különben az a legnagyobb bajom velük, hogy a lenti fürdő mellett van a szobájuk, és mindig parázok mit hallanak tőlem a vécén, sajna a falak, ajtók papírvékonyak.
M szobájában alig lehet mozdulni, egyébként se túl nagy, de minden alkalommal valami újszar van ide bebaszva hely-és porfogó van betéve. Plusz bőröndök, két ember, két macska. Meg kell gondolni minden mozdulatot, és szét lehet olvadni idefent a nap bármely szakában.
Ami teljesen pozitív: egész jó kajákat kaptunk, hát igen, apósomnak teljes körűen kell ellátnia a háztartást az egyenjogúság jegyében. ""
M elment hétfő reggel két napra négy ügyfélhez az eladójukkal is összefutott útközben, s boldogan újságolta, hogy jól működik a roamingja. Azóta már az enyémet is bekapcsolta, és esküszöm jobb mint otthon. Nem néztem utána pontosan mik a feltételek, remélem nem jön ki a szolgálati telefonjához valami óriási számla.
Napközben elvoltam, keresgettem dolgokat a programterveinkhez, emaileket írogattam, beszélgettünk a húggal. A velem azonos nevű kutya csak egy csöppet idegesített, mert egy kicsit tényleg kattyos, de inkább a körülötte lévő emberek furáznak. A másik kutyus gyűlöli az újat teljes szívből, és nagyon frusztrált is tőle szegényke, kár érte igazán, mert nagyon cuki, és ezen kívül nem vettem észre rajta semmi furát. Este voltunk sétálni egy közeli kis tónál, az a jó Ausztriában, hogy akárhová mégy, mindenhol gyönyörű tájak vannak. Vezetsz tíz percet és egy csoda helyen vagy. Itthon csend volt és nyugalom, anyós délutános. :D
Ha úton vagyunk az alvásom azonnal rendeződik, akkor alszom, amikor kell, és fel is kelek időben. Nagyon ki vagyok pihenve. :D
Kedd este hazatért M, és elvitt vacsorázni az értékesítővel, aki egy végtelenül jófej ember; rengeteget utazott, nagyon művelt, de közben meg baromi laza, ilyen kibaszom az igazat az asztalra típus, állati szimpatikus volt. Megbeszéltük, ha a csapatunk májusban náluk játszik, meglátogatjuk, és együtt nézzük meg a meccset.
A szerda volt az eddigi legvacakabb nap, M délelőtt ügyfelezett, halálosan fáradtan ért haza, nyomott az idő is, aznap érkezett a szüleimhez az új kiskutya, amitől após kioktatásba kezdett, hogy de mondjam-mondjam-mondjam anyuéknak be kell vinni, nem szabad egyedül hagyni stb. stb. Az agyamra ment igen gyorsan, nem tudtam mit mondjak neki, mert elég nehéz elmagyarázni, nálunk nem így szokás, de úgyis felesleges lenne. Anyós is lőtt pár okosat ezzel kapcsolatban, ő a kutya korát kifogásolta, vele meg nem szokás vitatkozni.
Csütörtökön korán keltünk, M elvitt magával Karintiába. Még tíz óra sem volt, és már a helyi kocsma-kávézó-pékségben ültem az alkikkal, akik csöppet furán néztek, mikor betopogtam (az idegen!) és a fura akcentusommal kikértem a tejeskávémat, de szavam nem lehetett a helyre, tiszta volt és kényelmes. Ebédidőre befutott az elégedett M - sokat szívott a négy nap alatt a hat ügyféllel, de az utolsó legalább jól alakult -, és felkerestük a falu vendéglőjét (akármilyen kicsi is mindegyiknek van!), ahol betoltunk egy-egy isteni schnitzelt.
Ez a nap az egyik, ha nem a legmelegebb nyári napnak ígérkezett, és mi őrültek a Hochosterwitz várába igyekeztünk délután 2-kor. Először arra gondoltunk a 35° talán túl sok a hegymászáshoz, de amikor megláttuk, összenéztünk: felmegyünk. Valami csodálatos, ha lehetőségetek van rá, nézzétek meg. A tüdőnket kiköptük, a kondíció teljes hiánya, ugye, de megérte:
A végén szinte kidobtak minket, mert zártak, ez tőlünk nem szokatlan. :D
M szobájában alig lehet mozdulni, egyébként se túl nagy, de minden alkalommal valami új
Ami teljesen pozitív: egész jó kajákat kaptunk, hát igen, apósomnak teljes körűen kell ellátnia a háztartást az egyenjogúság jegyében. ""
M elment hétfő reggel két napra négy ügyfélhez az eladójukkal is összefutott útközben, s boldogan újságolta, hogy jól működik a roamingja. Azóta már az enyémet is bekapcsolta, és esküszöm jobb mint otthon. Nem néztem utána pontosan mik a feltételek, remélem nem jön ki a szolgálati telefonjához valami óriási számla.
Napközben elvoltam, keresgettem dolgokat a programterveinkhez, emaileket írogattam, beszélgettünk a húggal. A velem azonos nevű kutya csak egy csöppet idegesített, mert egy kicsit tényleg kattyos, de inkább a körülötte lévő emberek furáznak. A másik kutyus gyűlöli az újat teljes szívből, és nagyon frusztrált is tőle szegényke, kár érte igazán, mert nagyon cuki, és ezen kívül nem vettem észre rajta semmi furát. Este voltunk sétálni egy közeli kis tónál, az a jó Ausztriában, hogy akárhová mégy, mindenhol gyönyörű tájak vannak. Vezetsz tíz percet és egy csoda helyen vagy. Itthon csend volt és nyugalom, anyós délutános. :D
Ha úton vagyunk az alvásom azonnal rendeződik, akkor alszom, amikor kell, és fel is kelek időben. Nagyon ki vagyok pihenve. :D
Kedd este hazatért M, és elvitt vacsorázni az értékesítővel, aki egy végtelenül jófej ember; rengeteget utazott, nagyon művelt, de közben meg baromi laza, ilyen kibaszom az igazat az asztalra típus, állati szimpatikus volt. Megbeszéltük, ha a csapatunk májusban náluk játszik, meglátogatjuk, és együtt nézzük meg a meccset.
A szerda volt az eddigi legvacakabb nap, M délelőtt ügyfelezett, halálosan fáradtan ért haza, nyomott az idő is, aznap érkezett a szüleimhez az új kiskutya, amitől após kioktatásba kezdett, hogy de mondjam-mondjam-mondjam anyuéknak be kell vinni, nem szabad egyedül hagyni stb. stb. Az agyamra ment igen gyorsan, nem tudtam mit mondjak neki, mert elég nehéz elmagyarázni, nálunk nem így szokás, de úgyis felesleges lenne. Anyós is lőtt pár okosat ezzel kapcsolatban, ő a kutya korát kifogásolta, vele meg nem szokás vitatkozni.
Csütörtökön korán keltünk, M elvitt magával Karintiába. Még tíz óra sem volt, és már a helyi kocsma-kávézó-pékségben ültem az alkikkal, akik csöppet furán néztek, mikor betopogtam (az idegen!) és a fura akcentusommal kikértem a tejeskávémat, de szavam nem lehetett a helyre, tiszta volt és kényelmes. Ebédidőre befutott az elégedett M - sokat szívott a négy nap alatt a hat ügyféllel, de az utolsó legalább jól alakult -, és felkerestük a falu vendéglőjét (akármilyen kicsi is mindegyiknek van!), ahol betoltunk egy-egy isteni schnitzelt.
Ez a nap az egyik, ha nem a legmelegebb nyári napnak ígérkezett, és mi őrültek a Hochosterwitz várába igyekeztünk délután 2-kor. Először arra gondoltunk a 35° talán túl sok a hegymászáshoz, de amikor megláttuk, összenéztünk: felmegyünk. Valami csodálatos, ha lehetőségetek van rá, nézzétek meg. A tüdőnket kiköptük, a kondíció teljes hiánya, ugye, de megérte:
A végén szinte kidobtak minket, mert zártak, ez tőlünk nem szokatlan. :D
Még nem akartunk hazamenni attól függetlenül, hogy szétolvadtunk, mivel nem volt messze, és M feltétlenül meg akarta mutatni, irány a Wörthersee. Ígértek ugyan új szabad strandot, de kiderült, ez csak két stég, így ettünk egy könnyű vacsorát, iszogattunk kicsit, majd lógattuk a lábunkat a vízbe este 9-ig. Ekkor már érezhetően jött a vihar, M húga is hívott, jól vagyunk-e, mert náluk szakadt, villámlott, meg amit el lehet képzelni. Mi végig két vihar között utaztunk hazáig; csodaszép nap volt, M szerint sokat mosolyogtam, aki ismer az tudja ez miért fontos. :)
A mai nap egészen nyugis, M már tényleg szabadságon volt, megnéztünk egy kiállítást, kicsit vásároltunk, és a legjobb csak azután következett, ugyanis itt medence is van nyilván. Kettesben pancsoltunk vagy két és fél órát, én nem vagyok egy vizes ember, úszni sem tudok, félek is benne, strandolni se szoktam, de ekkora felszabadult örömöt már régen éreztem. Vízben csókolózni viszont nagyon szexi, ezt nekem eddig senki se mondta.
Kicsit ki lettünk ütve, múltkori égésem is vedlik, felvonultunk aludni, de még nem voltam elég álmos, inkább megírtam ezt. ;)
Holnap megyünk át Magyarországra, alig várom már, hogy lássam a pici kutyát, minden napra kitaláltam valamit, perce be van osztva az időnk, kár, hogy közben már majd leszakadnak a melleim, nem tudna most jókor jönni, de ha várt 3 hónapot egy hetet még kibírhatna.
A macskák kifejezetten élvezik a lépcsőket, rohangálnak fel-le, de akármilyen meleg is van itt, legtöbbször az emeleten vannak, gondolom úgy érzik magukat biztonságban a kutyák mellett. Szegénykék már épp megszokják az ittlétet, erre holnap újra útra kelünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése