Ha nem írok az mindig azt jelenti épp történik velem valami, amit azután se írok meg. :D Azt hiszem nem megy jól a történetmesélés, később leadom címszavakban, de ez a maximum.

Miközben jól szétkapták a várost a "szélsőakárkik" (szerintem volt abban minden, amit csak el lehet képzelni, legfőképpen akik egyébként is ilyeneket szeretnének csinálni, de most jól el lehetett vegyülni a többi idiótával), mi jól leléptünk még egy kicsivel korábban is a tervezettnél, és fél 5-kor már a tengerben és a homokban topogtunk.

Minigolfoztunk, kicsit strandoltunk is, ami egészen nagy szó tőlem, jól betakargattam magam a cseppet se kíváncsi szemek elől, és a víz is elég hideg volt Keleti-tenger lévén, de nagyon élveztük. Elolvastam egy könyvet napozás közben. Sajnos a lábaim kisebb fajta sokkot kaptak a fénytől, - általában hosszú nadrágban kuksolnak - és leégtek rendesen, persze csak hátulról, és igen vicces amorf formákban. Az "égési sebeim" még ma is láthatók, remélem azért elmúlik, és nem lesz maradandó. Mielőtt kérdeznétek, igen, bekentem magam, de valószínű a napozási gyakorlat teljes hiánya az ok. Sokat sétáltunk, igyekeztünk nem teljesen bezabálva ágyba kerülni, beszélgettünk rengeteget, üldögéltünk a négy napra bérelt strandkosarunkban, még esőben is, az időjárás is mellettünk állt nagyjából, imádtam.

Az a mi helyünk, kétségtelen. Sőt egyszer még nyertem is minigolfban, meggyanúsítottam M-et, hogy csak a szülinapom miatt hagy nyerni, de ő kikérte magának, értsem már meg, nem megy jobban. :)

Egyik este a görögöknél vacsoráztunk, egy nagyon szép helyen, eddig csak kívülről nézegettük mindig, most be is tértünk, életemben először várnom kellett egy asztalra, meg is lepődtünk annyira tele voltak. Ott jött az ötlet, hogy talán a következő alkalommal ötvözhetnénk a kultúra utáni vágyunkat a tengerparttal, és jövőre menjünk Görögországba. Egyelőre Korfu a favorit. :)