Az előző volt a 700. bejegyzésem, ha már így belejöttem, írom tovább.

Szerdán 36 éves lettem. Dolgozzuk ezt fel. Én. 36. Az egy teljesen felnőtt életkor, nekem meg még egy válaszom sincs arra, mi/ki vagyok én. A születésnapom nem szokott zavarni, legalábbis nem azon az egy napon amikor ténylegesen betöltöm. Agyalni ott van a maradék 364/5.  Örülök a jókívánságoknak, nyilván van különbség a feldobta a facebook és a szívből jövők között, de azért csak jól esik.

M soha nem ajándékoz a napján, és még soha nem kaptam meglepetést. Igazából volt már rá példa, hogy el is lettem felejtve ajándék szempontjából. Most is próbálkozott előtte héten, hogy válasszál fejhallgató kell vagy ebook olvasó, én meg rávágtam, hogy nekem meglepetés kell. Én mindig meglepem őt, az ő születésnapjait szoktuk (nekem) menő éttermekben ünnepelni, tortát sütök neki, pedig ez az egy dolog amiben azt hiszem teljesen tehetségtelen vagyok, meglepetés ajándékot kap, sütök egy halom sütit amit bevihet a munkahelyére. Szóval szerintem jogos, ha egyszer én is akartam valami olyat, amin látszott a tervezés. 

Egy Tiffany parfüm lett a vége. Van hozzá sztori és örültem is neki, szavam nem lehet. Milánóban voltunk márciusban, ahol benéztünk az ottani irodájukba, és az egyik kolléganőjével a városban is találkoztunk, mászkáltunk, ő valami miatt be akart lesni a Tiffanyba. Mi meg két kis szakadt szerencsétlen megilletődve betopogtunk a nyomában, annyi bátorságom volt csak, hogy megszagoljak ott egy parfümöt, és belessek 1-2 vitrinbe. A parfümöt M orra alá is bedugtam, és innen jött az ötlet, ez az ajándék története. Szülinapom előtti két nap Stuttgartban volt, ott szerintem belebotlott egy üzletbe és beugrott neki ez a jelenet, vagy valami ilyesmi, de erről már nem nyilatkozik.  

 *

Ide tartozik, mert pár órával később kaptam egy kicsit bizarr ajándékot. Enyhe népmesei vonulata van, mert kaptam is, meg nem is. 

Jött egy email az egyetemtől, nagyjából egy órán át keringtem a laptop és a telefon körül, mire magamra parancsoltam, hogy baszd meg felnőtt vagy, takarodj oda és nyisd ki nézzem már meg ugyan mit írtak, rosszabb már úgysem lesz.

Nem kerülgetem tovább: biztosítanak egy utolsó vizsgalehetőséget augusztus 31.-én. Hangsúlyozottan az utolsót. Azt is hangsúlyozták viszont, hogy valamennyi vizsgát ezen a napon kell letenni. Erre értem a kaptam is meg nem is jelleget.

Örülök, mert örülnöm kell, hogy mégis van esély eltüntetni ezt a belső nyomort amit érzek emiatt már egy hónapja, el is küldtem a jelentkezést szinte azonnal, de egyszerűen nem tudom elképzelni hogyan tesz le az ember 3 jogi államvizsgát egyetlen napon. Már logisztikai szempontból se, az idő meg ugye még nagyobb kérdés. Ezek szóbeli vizsgák: be kell menni, tételt kell húzni, le kell vele ülni és kidolgozni, kivárni a sorodat, majd előadni. Sietni közben? Egyik teremből/szobából be, a másikból ki, egymást a folyosón összetörve, mert nem én vagyok az egyetlen akinek több is van. Hogyan oldjam ezt meg? Ami még fontosabb, hogyan tegyem ezt helyre magamban, hogy tanulni tudjak, hogy elhiggyem van értelme másfél hónapig csak tanulni mindent beleadva még egyszer utoljára? 

Nem tudom most elképzelni mi lesz. Július 29. a határidő a jelentkezésre, augusztus előtt biztosan nem hallok semmit a beosztásról, de addig gőzerővel kell(ene) tanulnom, hogy esélyem legyen mindenből átmenni. 

Milyen jó, hogy képtelen voltam még kidobni a jegyzeteimet, talán éreztem is, még szükségem lesz rájuk. Előástam a kis bőröndből, ahová eldugtam őket a szemem elől. A legnehezebb, a legtöbb munkával járó, legkevésbé kidolgozott van most előttem. Próbálom másként csinálni, nem ugyanazokat a hibákat elkövetni, próbálom megadni magamnak az esélyt, ha már mások is megadták nekem.