Nem vagyunk ilyen nyárhoz szokva itt, de nem mondom, hogy nem élvezem. Süt a nap. Depresszióra mindig kész lelkemnek elég jót tesz. Pláne ha kimozdulok, és biciklivel teszem azt. Nem vagyok egy nagy bicajos, inkább bevásárolni járok vele, vagy bankba, ilyenek. M azzal jár munkába -ha nem ömlik az eső-, ezért elég nehéz rávenni a közös kerekezésre. 15-20 percre van tőlünk az egyik városi stadion, ami a környező parkról van elnevezve, oda járunk (voltunk 2x) minigolfozni, de nem tudtam, hogy ennyire nagy. A tengerhez utazás elmaradt a késői ébredés miatt, így maradt ez a változat. M kiszúrta, hogy van ott egy Dáliakert nevű hely, az volt a fő cél. Ehhez képest végignéztünk mindent ami az utunkba akadt, rájöttem fogalmam sincs hogyan kell az én biciklimmel hegymenetben haladni; mondjuk lehet nem kéne csak a biciklire fogni. Totál lefáradtam, remegtek a sportolatlan lábaim. De napokra feltöltött, imádtam. Azóta vissza akarok menni oda, nyilván még nem sikerült. 

*

Múlt héten találkoztunk a városban a hongkongi lánnyal, imádok vele lenni, kétszer nem voltunk még ugyanabban a kávézóban sütizni, annyi kis eldugott helyet ismer, most is olyan jót beszélgettünk. Nagyon megviselte az apósa halála, és a költözésnek se örül, nem sok esélye van érteni az osztrákokat, kicsit nyüszögtünk rajta, mennyire nehezen értjük a családot ahová beházasodtunk. Ez a nap volt az, amire azt mondtam: ma elégedett vagyok magammal, olyan sok mindent elintéztem. Miért nem tudom ezt minden nap? 

Biciklivel mentem a találkozóra. Mire hazaértem szinte lefordultam a nyeregről, de büszke is voltam magamra kicsit. Több mint 1 órát bicikliztem, visszafelé már csomagokkal megpakolva, azért az nem olyan rossz. 

*

Mikor március elején megkaptam a telefonom letöltöttem a Duolingot. Tudjuk, hogy az angolom finoman szólva nem az igazi, így ezt tűztem ki magamnak, minden napra egy kis gyakorlás, hátha lesz belőle valami. Mondjuk ettől még nem fogok tudni beszélni, de legalább teszek valamit. A 60. megszakítatlan naphoz csináltam épp a gyakorlatokat, amikor többször lefagyott, és átcsúsztam éjfélre, így mire végeztem a napi penzummal, mégis megszakadt a sorozat. Ez az utolsó vizsgám előtti napokban volt, és annyira szimbolikusnak éreztem akkor, hogy csinálom, erőlködöm, de valahogy mégis elbaszom magamnak, és az eredmény a végén mégis csak a nagy semmi.  Utána nem csináltam egy ideig, de mióta visszaértünk újra nekiveselkedtem, ma van a 10.nap.