Már meséltem a magyar lányról akivel itt ismerkedtem meg, ha jól emlékszem. Március végén született kisbabája, azóta akartam meglátogatni, de a hülye vizsgák meg utazások meg minden miatt ez eddig nem sikerült. Úgy gondoltam egy kisbaba majd kirángat a posványból, mert megmutatja, hogy van élet tovább, és mi az igazán fontos. Kifejezetten szeretem a kisbabákat, szeretem őket nézegetni, ha fel lehet venni (csak engedéllyel teszek ilyet, nem rontok rájuk), és általában ők is bírnak engem. Nagyon sok megbeszélnivalónk is volt, várt engem. 

A bébi baromi cuki, jól elvoltunk, tartottam a karomban, meg is tudtam nyugtatni (keringőztünk, de csak finoman :D), de szegény lány nagyon készen van, nem is tudom elmondani milyen színe van, de nem túl egészséges. Mindenféle nehézsége van, ezeket most nem írom le, nincs hozzá jogom, de maradjunk annyiban, hogy ha egy erős, okos nő, aki tudatosan mindent mérlegelve vállalt gyereket, és ennyire nehezen megy neki, ilyen durva erőfeszítések árán, maximálisan támogató férjjel, és mégis nekem úgy tűnt közel van a fizikai összeomláshoz. Durva dolgok történtek vele a terhessége alatt is, nem hiszem, hogy azokat is fel tudta dolgozni. De eközben meg két lábbal a földön áll, nem sajnáltatja magát, csak nagyon kivan szegény. 

Ha ő ilyen nehezen viseli ezt az egészet, nekem esélyem se lenne. Nem indult el bennem semmi a babaszagolgatástól, ettől függetlenül teljesen elbűvölt. Reméltem, hogy legalább egy kisbaba lesz, akit látok közelről felnőni (a összes barátom gyereke távol van tőlem), és kötődhetek. 

De úgy tűnik a barátaim száma itt nem hogy nem nő, hanem egyre csak csökken. Ők is elmennek innen. A férjével a cég nem hosszabbít szerződést, ez már biztos, emiatt nem maradnak, inkább máshol próbálnak szerencsét, Mo. a végső lehetőség, ha nem lesz más megoldás, visszamennek oda. 

Ez a sokadik csapás volt. Már tényleg senkim nem marad itt. A barátaink 2 hét múlva a búcsúbulijukat tartják, augusztus elején utaznak; ők is maximum decemberig maradnak, de annál valószínűleg korábban költöznek el babástól-mindenestől.

Tudom ez mások élete, én csak egy kis pont vagyok mindenhol, mégis fájdalomként élem meg mindenki távozását. Túl sok minden történik most egyszerre.