Ma elkerekeztem félórányira. Majd összecsuklottam, mikor leszálltam a bicikliről. Na ki a puhány? :D
De nagyon élveztem, már nem félek egyáltalán. Egyszerűen ott megyek, ahol van kerékpárút, és kész.
Hétvégén elég sokat vezettem is a városban ide-oda, egyszer az eső is szakadni kezdett, de olyan erősen, hogy alig láttam. Épp a belvároson mentünk keresztül, enyhén szólva erős forgalomban, de megmaradtunk. Azt nem mondom, h milyen jól megy, de már sokkal jobb érzés, és mintha már nem lennék annyira bizonytalan.
Jövő héten szombaton hazautazunk. Autóval, és én is vezetni fogok. Először 1000 km. Később jön a többi. Jujj!
Ügyes vagy! Innentől a vezetés már csak sok gyakorlás és megszerzett rutin kérdése, szóval hajrá, minél rendszeresebben vezetsz, annál gyorsabban el fog múlni az a szorító érzés a gyomrodból.
VálaszTörlésKöszi! Azért nem vagyok annyira, de nem sodrom magunkat veszélybe se, azt hiszem. Vagy csak ritkán. :D
TörlésViszonylag rendszeresen vezet(het)ek.
A szorító érzés már nagyjából elmúlt, mielőtt elkezdem, akkor még parázok, de mikor már benne vagyok, nem idegeskedek, vagy csak normális keretek közt.
Tőle pedig folyamatos támogatást, és megerősítést kapok. Egyszer még jó is lehet...
Wow ügyes vagy, és csak így tovább :))
VálaszTörlésKöszönöm, igyekszem! :)
TörlésMásfél hét múlva jön az izgi! Vezetési lehetőség új országokban! Otthon először! :D