Úgy tűnik a kupi egyszerűen ennek a lakásnak és az együttélésünknek a része.

Vagy bútor érkezik a szülőktől, vagy mi veszünk egyet, vagy valaki épp utazott, és a bőröndből alig tud kipakolni, mert nincs hova.

De! Ha 

• feltesszük a polcot annak a szekrénynek a segítségével, ami már fél éve az előszobában áll, pedig csúnya fehér, és igazából a padlásra lett szánva; 
• majd átpakolunk belőle a szép új (nem, mert használt) fa ruhásszekrénybe, ami egyelőre nagynak látszik, és talán megoldja a ruhák és még egyebek problémáját
• a fehér szekrényt felcipeljük a padlásra végre, a helyére beállítjuk a szintén fa, és frissen (de nem újonnan) vásárolt cipős szekrényt, ami jelenleg az előszoba közepén áll a másik polc mellett felállítva, és épp csak el tudunk menni mellette
• és az ágy végében fémvázra összehányt cipők is eltűnnek (attól is épp csak el lehet férni, mindig nekimegyek valaminek)..

..majd ekkor talán mondhatom, h rend van.

A kölyköket sajnálom kicsit, mert imádnak egyik szekrényről a másikra ugrálni, fent aludni, vagy bármit, de már utálom, h amióta itt vagyok, úgy érzem, mintha épp frissen költöztünk volna be. Persze az otthonról hozott, "mit szólnak, micsoda rendetlenség van"-érzés is közrejátszik, bár ide nem jön senki.

Kivéve most, mert jövő héten csütörtökön érkezik egy barátja Ausztriából, aki nem szereti az állatokat (hahó két macska), és az idegeneket (hahó én!). Négy napig marad, abból az egyik a péntek, amikor velem lesz. Khm. 

Addig még ott hever a vendégmatrac is a nappaliban, mert "minek tegyük el erre a két hétre" - mondta a leendő férjem. :D 

Hát így élünk mi. 

Ha anyukám egyszer közölné, hogy meglátogat, nem tudom, mit tennék. 

Itt nem lehet úgy rendet tenni, h arra ne forgatná a szemeit. Azzal egyszer jól felhúzott, mikor skype-on beszéltünk, és a háttérben látott dolgokat, és elkezdett sutyorogni Tesómnak, h rumli van.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a hálóban több papírdoboz is van a gyerekeknek a konvektor előtt, senkit nem zavar, ők meg élvezik.

Ezek a dolgok sokkal kevésbé idegesítenének, ha látnék rá esélyt, hogy valaha is rend lesz itt, és csak a babák után kell pakolnom. Mindig van valami.

Csak úgy érzem, senkit se lehet idehívni rendkívül hosszas előkészületek (kétnapos intenzív pakolás és takarítás) nélkül, és még akkor se néz ki jól a lakás.