Múlt héten hosszan kerestünk nekem biciklit, de kevés sikerrel, mert a használtak is több száz euróért voltak csak elérhetőek, ennyit meg nem adunk ki érte, de végül, mikor már lemondtunk róla, mégis megláttuk őt.

Kifejezetten olcsó volt, olyan helyen találtuk, ahol mindenféle használt dolgot lehet venni bútoroktól könyveken át egészen a kerékpárig. Ez most egy új üzlet, nem is a városban van már, hanem egy kicsit északabbra kell menni érte.

Megkétszereztük az értékét másnap a kerékpárboltban, és az én kis ezermesterem meg megszerelte, és most van egy járgányom, aki cuki, piros és ezüst, és aki azóta a garázsban áll, hogy kész lett, mert közben minden nap álmodozok róla, hogy kerekezek, de végül mégse indulok el. 

Rájöttem, hogy félek itt bicajozni, mert én még csak egy faluban tettem, itt meg fogalmam sincs a közlekedésről.

Ráadásul minden nap a kerékpárosokkal foglalkozik az újság, hogy mennyire nincs elég kerékpárút, nem tartják be a szabályokat, veszélyes. Ezt én is látom az autóból, mikor megyünk. Megijeszt. Mondjuk, mi nem? 

Értitek, tökre lenne kedvem csavarogni, így már nem mondhatom, hogy pénzt kell kiadni a jegyekre, ehelyett "elfélem" ezt a jó kis lehetőséget.

Küldjetek le a garázsba!!!