Tegnap bicikliztem, féltem. Jobb híján elkerekeztem a bankig, mert tudtam, hogy végig van kerékpárút. Szerencsétlenkedtem a zárral, bevertem a fejem, leesett a szemüvegem, közben mellettem álltak az autók a dugóban. Megint tök hülyének éreztem magam. Ez a normális. 

Nem akartam még hazamenni, irány a Kik. Jobb híján, mert közel van. Igen ám, de elfogyott az út. Úgy éreztem, mindenki engem néz, nem tudom, hol is menjek, vártam, mikor büntetnek meg, mert a gyalogúton megyek. Újabb bénázás a zárral, pánikoltam, szokásos.

Megint összehoztam magamnak valamit, amitől félhetek. Nevetséges vagyok.