Leendő házasságunk még épp csak betölti a három hetet, amikor valószínűleg átéljük az első krízist. Történt ugyanis, hogy országaink a foci EB-n egy csoportba keveredtek, és az első csoportmeccset épp egymás ellen játsszák június 14-én. Szeretjük a focit, nézzük tévében, élőben, és nem is mi lennénk, ha nem jelentkeztünk volna be mindketten jegyekért a saját szövetségünknél.

Februárban értesítenek, kicsit izgatottan várom, mert mégis csak egy nagy dolog, hogy kijutottak, ott lesznek. Ki tudja lesz-e még egyszer ilyen az életemben. Élőben viszont még szomorúbb lenne végignézni, ahogy kikapunk Ausztriától. 

A meccs Bordeaux-ban lesz, M egyből kitalálta, hogy ott tölthetnénk pár napot, és az lenne a nyaralás/nászút 1. része is. Jó lenne ott lenni, de mivel nincs közvetlen járat innen, ezért már eleve átszállós jegyeket kellene venni, még többe kerül, ki tudja mennyire mennek fel az árak már eleve az EB miatt a városban, meg az országban egyáltalán. Az se mellékes, hogy közvetlenül esküvő után nem fog minket felvetni a pénz. A félelem is ott motoszkál az ember fejében, mert mi van, ha terveznek valamit, akkor és ott, nem lehet tudni

DE! Ott lennénk az Eb.n, ahol a magyarok játszanak, aww! Azt a verziót még nem gondoltuk végig, mi van, ha mindketten kapunk jegyeket. Ez egyelőre nem tiszta, átadhatom-e másnak, vagy mit kezdhetek vele, ha úsznánk a jegyekben. :D