Tegnap volt M születésnapja, és annyira széppé tettem, amennyire csak tőlem telt. Sütöttem neki három különböző süteményt és életem első pogácsáját még csütörtökön, - de nagyjából a fél napot ezzel töltöttem, tényleg -, amit bevihetett a munkahelyére. Kicsit be is ijesztett, mert kiderült, hogy csinált egy cégen belüli meghívót, tehát az emberek tudták, hogy én sütök, számítottak rá. Amiről tudod, hogy lesz, már nem ízlik annyira, mint a meglepetéssüti. Ezen aggódtam egy sort, de valahogy sikerült megnyugodnom, és csak egy pogácsát csaptam földhöz, ami nálam már egészen jó.

Mindenki dicsérte, tömték is magukba, ő meg büszke volt saját bevallása szerint. :) Megköszönte nekem, hogy ennyi időt, és energiát áldoztam rá. Hát nem édes? :)

Végül egy szép pulcsit, és inget ajándékoztam neki, együtt is hordhatja őket, és sok benne a piros, amit szeret, most más nem nagyon jutott eszembe. Örült, és tetszett is neki, csinos lesz benne. A pogácsa tásztájából megsütöttem a nevét is, attól teljesen meghatódott. 

Mire hazaért a munkából, mindent odakészítettem az asztalra, gyertyát gyújtottam, készülődtem. Gyorsan felköszöntöttem, felpróbáltattam vele az ajikat, és már mentünk is tovább vacsorázni. A koncertterem mellett van egy étterem, oda foglaltattunk asztalt. Az épület, és a terem is úgy néz ki mint egy elhagyott gyárépület, van egy sajátos hangulata. "Frank Sinatra és barátai" meglehetősen hasonlítottak az eredetiekre; Dean Martin, Sammy Davis jr. és Nancy Sinatra is tiszteletüket tették, mindkettőnknek nagyon tetszett. Mire hazaértünk még épp belefért egy koccintás is a napba.