Közben persze nem lehetek sokáig nyugodt, és látványosan boldog. Újabb problémák és "szoronganivalók" jönnek, azt hiszem a természetem is ilyen, képtelen vagyok sokáig jól érezni magam.
Jelentkeztem vizsgára, M kívánsága, mit is mondhatnék ...

Hétfő este volt nagy pénzügyes beszélgetésünk, és végre neki is nyilvánvaló, mi hiába tervezzük, hogy két éven belül házat veszünk, de ha ilyen ütemben gyűlik a rávaló, sose jutunk ki innen. Amíg nincs ház, nincs gyerek, ez a megállapodás, ebben mondjuk mind a ketten meg is nyugodtunk, mert szerintem egyikünk se akarja igazán, csak olyan "igen, majd szeretnénk" szinten, és ez egy biztonságos kifogás is.

A repjegyek haza az utóbbi időben durván megemelkedtek, ha két hónappal előtte megvesszük, már az se olcsó; a vonatjegy se sokkal kevesebb, azzal se vagyok kisegítve, így a pár vizsgás kiruccanás igen sokba kerülhet, és ez még csak az anyagi része. A testben/fejben végbemenő "szokásos" pusztításra inkább nem is gondolok.

Agyalok rendesen. Kiteregettem a naptáramat, beindult a tervezgetés és a naiv ábrándozás, na majd most, közben a tapasztalatok azt mondatják: fuss messzire.

Pár napja megint vérezgetek (nem újdonság az ilyen, tudom mitől van, vagy legalábbis sejtem); mikor végre vasárnap éjszaka kettesben maradtunk, és vezettem hazafelé, mesélem M-nek, mi a helyzet, ő csak annyi kérdezett, ez most a jó vér, vagy a rossz. A rossz* nyilván, de legalább ismer, az jó érzés.

Igyekszem nem elhagyni magam, egész jól ment egy hétig, kb. eddig is szokott tartani, ez se újdonság.




*Tegnapra kiderült, hogy a rossz átfordult jóba, néha ilyen is van, és ez még a jobbik verzió, csak ne érezném magam ennyire betegnek közben. (34 éves felnőtt nő, és sokszor azt se tudja eldönteni menstruál-e vagy nem...)