2016. szeptember 14., szerda

Nagyon szomorú lettem, hogy nincs bicajom, ráadásul tök meleg van, és ez ilyenkor az  egyetlen jó utazási forma szerintem. Gyalogolsz, lerohad rólad minden, a buszon befulladsz a többiekkel, a kocsiban is csak ott egyedül, vagy esetleg még egy valakivel, a klímának nem vagyok nagy barátja, mert ha 30 fok van, esetleg még több, csak rosszabb lesz a ki-és beszálláskor.

M lelkifurdalástól gyötörten nem bírt aludni, és tök korán bement dolgozni, én meg felkeltem 7-kor és sehol senki, kicsit be is paráztam, hogy elhagyott, csak nem szólt, mert majd észreveszem, de írtam neki és válaszolt (nem hagyott el, juhéj!), hogy hazajön előbb és elvisszük a bicókat szerelni.

Az nem volt egyszerű mire betapostuk a családi autóba, még jó, hogy épp ez a kocsi az, amelyik még használható ... ha valamelyik sportszart lehetne csak használni, akkor vonszolhattuk volna utcákon keresztül mind a kettőt, mert persze egyik első kerék se gurul. Az övé mára készen is lett elvileg, csak első kereket kellett cserélni, de az enyémnél az egész villa mehet a kukába... azt meg majd meglátják mikorra lesz. Meg a fék, mert minden eltört, vagy beszorult, vagy meghajolt.

M persze nem árulta el, hogy ő volt az az ügyes, aki beleugratott a biciklikbe, ez már túl ciki lett volna, én csak bölcsen hallgattam, és majdnem bőgtem, hogy az én kis drágámmal mi történt. Nem is tudom, mit éreznék, ha ellopták volna. :(

Egyszer majd csak gurulhatok megint.

Estére megbeszéltük a másik baráti párunkkal (osztrák fiú, hongkongi lány), hogy összefutunk az Elba strandján, és annyira de nagyon jó volt, iszogattunk kicsit, dumáltunk, meleg volt, el ne felejtsem rövidnadrágban voltam. Még a biciklis baleset előtt lefixáltuk, utána már nem volt túl nagy kedvem odabuszozni, mert tekerni akartam, erre építettük fel az egészet, de azért jó volt. Ahogy a holdfény tükröződik az Elba vizén, na az nem rossz. Nem is jártam még ezen a helyen azelőtt, hihetetlen mennyi szuper rész van ebben a városban, én meg nem is ismerem őket.

Úgy keltem fel ma, hogy aú. A két már régóta gyenge gerinccsigolyám nagyon fáj, olyan mintha egyfolytában görcs közeli állapotban lenne, és fáj minden, bármilyen mozdulat. De jó lesz így repülni pénteken. Legalább anyukám vizsgája sikerült, valamit valamiért.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése