Önmagamhoz képest ma is egész korán keltem, és azóta nézzük csak mit is csináltam, ja semmit. Minden szürke és esik, M már úton van a szülőkkel és a kutyákkal, megállnak minden sarkon, főleg McDonald's-okban, enni meg ott kell kávézni, meg még hasonló fontos dolgok, ahol anya csak elnyiffantja magát. Olyat csak a lúzerek (vagyis mi) csinálnak, hogy bekészítenek különféle kajákat, meg kávét az útra. Nem tudom mikor érnek ide, mert most egy nagyon felháborító dugóban állnak. Szinte hallom apát, ezek a németek állnak nyugodtan a dugóban, én meg majd felrobbanok. Ja, az sokat segít, tényleg. :D
Beszéltünk a lánnyal is, akiknél alszanak, ő nem látja ezt olyan tragikusan, mint én, de a pofám attól még ég. Mert a szülők megint csak megbonyolították az egészet, feltétlenül kellett nekik megint egy új autó, ami jóval kisebb mint a furgon, de ők akkor is azzal jönnek, mert villogni akarnak, hogy nekik megint van valami vadonatúj (ki nem szarja le), és most ebbe zsúfoltak be mindent és mindenkit, kivéve a 10 paletta Radlert, ez lett volna az egyik legfontosabb, kellett volna nekünk is, másnak is, ez így ott marad, és kapaszkodjatok meg, majd elhozzák novemberben. Megint jönnek. (Megint!!!) A kérdés, miszerint jó-e ez nektek, ráértek-e, gondolom nem hangzott el, M bólogatott nagyokat mint egy kisgyerek, mikor elmagyaráznak neki valamit, hát faszom.
Az új kocsi azért kellett, mert anyának nem volt kényelmes a furgon. Most jutott eszébe, 10 év után. Két felnőtt ember, így bánik a pénzzel, ész nélkül. Ok, egy bánik így vele, a másik meg lelkesen bólogat, persze vegyük meg, legyenek ránk irigyek mások. (Ez a mondat már elhangzott így.) Az új kutya meg azért kellett, hogy a másik ne legyen egyedül. M szerint az anyja konkrétan ámokfutásba kezdett. Több kutyával is mentek egy próbakört sétáltak, mire eldöntötték, melyiket hozzák el, komolyan a nagy állatvédők... Ja, és a régi kutya a háta közepére se kívánja az újat M benyomásai alapján, hm.
M még be se ért a házba, de már meg kellett tudnia mennyibe került Fülöpke és a húga nyaralása (sok-sok ezerbe), ők most épp Curacaon (magyarul is így hívják?) töltik napjaikat, én mondjuk megbolondulnék tőle, ha épp a napokban halt volna meg a nagyanyám, ahogy Fülöpkének, és ott lennék, és nem tudnék (nem tudom tudna -e, vagy akar-e egyáltalán) hazamenni onnan. De közben húg nagyon depressziós (szülői infómorzsák), mert ő csak egy háziasszony, hát ilyen ez, ha elmégy a férjeddel, vagy utána egy másik országba, ezzel lehet számolni, valóban. De ha legutóbb is három héten át a szüleinél volt, kérdem én, milyen házasság ez így, vagy én vagyok túl konzervatív; de ennyi erővel az egyetemet is befejezhette (az abbahagyásra az volt az indok, hogy már nincs kedve csinálni, meg majd jelentkezik Hágában divatsuliba; nem vették fel) volna, ha már úgyis mindig ott van, és depis is szegénykém. Ahogy őt ismerem az inkább unalom, mert igazi művészlélek, különböző művészeti irányokban szokott tevékenykedni, csak ott magáról kellene gondoskodnia, elmenni beszerezni mindent a kis dolgaihoz, és az nem megy. (Mama ez a villa koszos, anya feláll, megtörli neki, és visszaadja, ez az egyik kedvenc példám. :D)
Gonosz vagyok, tudom, tudom, csak az én idegeim a sulitól kb. rojtos fossá váltak, ő meg csinált valamit minden nagyobb megterhelés nélkül, lett volna egy papírja, apja csak ennyi akart tőle, hogy legyen egy papírja, azt senki se várja tőle, hogy dolgozzon is valamiért/valamikor, ha én is ilyen közel érezném magam valamihez, akkor csak befejezném már.
Úgy érzem nagyjából ég és föld távolságra vagyok az én befejezésemtől, a jelentkezési határidőből még 2 nap van hátra...
Fel kéne kelni, és csinálni valamit.
Jut eszembe tegnap készítettem kölestortát, és nagy meglepetésemre nagyon-nagyon finom lett.
Gondoltam estére csinálok Ilonka-pitét, beírtam a gúgliba, és tádám, egyből ki is adta. :D Azzal megyek a barátainkhoz, bocsisütiként oda is adhatom.
A holnapi napból egyelőre annyi tiszta, hogy a fiúk autóznak, nekem meg anyával kell csevegni a barátainknál, odahívott (rendelt?) még egy vendéget, ahol már ő maga is vendégségben van, de ezen már meg se lepődök.
Most pedig tényleg felkelek, és aktivizálom magam, mondjuk kenyérsütéssel kezdek, mert ha ilyen nyugiban üldögélek, biztosan korábban ideérnek a vártnál, és kapkodhatok, ahogy mindig szoktam.
(Még egy tizenötödik zárójel a végére, ezt most csak úgy. )
Ne haragudj,nem ismerem a hugot, lehet, hogy pont ilyen, de ennyire eliteloen irni rola ugy, hogy hasonlo problemakkal te is (en is) kuzdunk, egy picit tenyleg gonosz, meg akkor is, ha lehet, hogy a muveszeti suli tenyleg nem jogi egyetem szintu. Mindenkinek a sajat terhe a legnagyobb, ha depresszios, akkor nem fog rajta segiteni, hogy kivulallokent ugy tunik, hogy mindene megvan,kozel all a befejezeshez es csak nyafog.
VálaszTörlésAkkor máshogy közelítem meg: ez nem csak az én véleményem, hanem M is így mondja, aki többet látott ebből a suliból, mint én; ebbe az ő véleményét is beleszőttem.
TörlésA művészeti sulival semmi gond sincs, csak mindenbe belekezd, nagy lelkesedéssel, sok pénzzel (máséval!), majd újabb és újabb dolgokat talál ki magának, és általában drága hobbikat keres. Nagyon hasonlít az anyjára. A vizsgái mindig sikerültek, ha tanult, de legtöbbször számítógépes játékokkal játszott a férje mellett, egymás mellett két gépen, egy vizsga 2-4 óra tanulással meg is lett neki M szerint.
Nem szóltam le, lehet úgy hangzik, csak elmeséltem a dolgokat. Őt otthon mindig kiszolgálják, csak őt, a többiek önállóbbak, viszik autóval ahova kell, elhozzák a reptéről, visszaviszik, készítik neki az ételt, eltörlik a villáját stb. A suli abbahagyását azért nem értem (az apja se, M se, mert nem volt rá oka, ugyanúgy nem értjük, h akkor miért megy mindig haza, ha semmi dolga ott se, és azon kívül, hogy vásárolgat és ez-ez, nem csinál mást.
Keményen szoktam fogalmazni, tényleg ilyen a stílusom, de talán így érthetőbb. Minden lehetősége meglett volna, tényleg nem okozott neki gondot, te is én is vért izzadtunk, kikészültünk. Egy másik típusú suli volt, a divatsuli a legújabb érdeklődése, de M szerint mindent fél gőzzel csinál és rengeteg ilyen dologra tud példát, amihez bevásároltak neki, drága felszerelést pl. víváshoz, és minden ott rohad el. A sulinak viszonylag a vége felé járt, és el is foglalhatta volna magát, és ugyanúgy utazgatna akkor is mint most.. A szülők nevezték ezt depinek, de M is nevetett rajta, bár ő abból indul ki amit nálam lát, azt hiszem, meg a tesóját is ismeri. Csak minden ilyesmi úgy van előadva, hogy szegényke, most a férje miatt szenved.. neki kanyarítanak mindig a legnagyobb feneket a dolgainak.
De most a 3 hét egy Venezuela melletti meseszigeten szerintem helyrehozza egy időre, megint nem csak az én szavaim.
Ok, bocsanat,igy erthetobb. Akkor lehet, egy jo pszichologus kene neki ahelyett, hogy penzt kap, es akkor elindulhatna azon az uton, hogy ne kapjon mindenbe bele, befejezes nelkul.
TörlésSemmi gond. :) Erre van a kommentelési lehetőség ;)
TörlésAzt hiszem már jól elkéstek vele,olyan 26 évet (27 éves), talált egy olyan férjet, aki épp úgy bánik vele mint a szülei, kicsike lányka, óvni kell, megcsinálni helyette stb stb. És valahogy mindenkinek ez a természetes, én meg nagyra nyílt szemekkel lesek, h mi a fasz?! :D Nem vagyok benne biztos, hogy ezt ő, vagy bárki rossznak látja, erről még senki se beszélt, hogy ez nem normális dolog, csak mi ketten M meg én... Nem látom, h ezen bárki változtatni fog.
Anya is azt mondta, mikor férjhez ment, hogy nagyon jó, akkor a lányról most már gondoskodnak. Ausztriában szokás az asszonytartás válás esetén, tehát ők úgy látják, ha el is válnak, már pénzügyileg nem lesz gond. Szerintem lenne, ha abból indulunk ki, hogy azonnal elkölti gondolkodás nélkül, ha pénzhez jut. Nagyon sok, számomra furcsa dolog van ebben a családban. :D
Nyilván a saját családomban felvett értékekhez mérem, talán nincs igazam...