Most épp jó, mert...

... rendezkedünk a lakásban. Úgy kezdődött, hogy vettünk egy könyves polcot a héten, és még az ihlet is megszállt, hogyan lehetne kicsit átrendezni a lakást, amivel most ott tartunk egészen pontosan, hogy a nappali egy hatalmas káosz, mert egyik ötlet hozta a másikat mint pl. ne a hálóba a polcot, hanem a nappaliba, annak a helyére, amit áttettünk stb stb..

Könyvek, újságok, macskák szanaszét, a hatalmas rumli tetején azért szépen megebédeltünk, és közben Bundesliga körkapcsolást nézünk/hallgatunk.

És annyira jó, hogy mindig azt mondja, h a lakásunk, meg a miénk, meg nekünk stb, pedig ide valljuk be egy centet(szó szerint, mert ugye a cent az euro kisgyereke.. :D) sem fizettem (még!).

Ráadásul az eső is szakad, így mielőtt unalmasnak érezném, hogy nem tesszük ki valószínűleg ma már a lábunkat, csak az ablakon kell kitekinteni, és a vágyam el is hal nyomban, miszerint ki kellene menni, meg addig csinálni valamit együtt, amíg lehet. Csinálunk valamit együtt: közössé tesszük a lakást... vagy csak rendet? :D

Most csak annyit, hogy..

... óriási, hatalmas, kib..tt nagy szerencsém van a szüleimmel.

Az útról röviden...

... csak annyit írnék, hogy mindenki sokkal jobban viselte most, mint eddig valaha. 

Nekem is sikerült úgy elaludni, hogy másnap ne hányingerrel, szédüléssel ébredjek, hanem viszonylag vidáman, leszámítva, hogy előző este összerúgtuk a port, és úgy aludtunk el, ahogy állítólag nem szabad, haraggal. Ez még másnap reggel is tartott, és egy ideig csak járkáltunk szó nélkül, majd egyszer megöleltük egymást, és minden rendben volt.

Egy eredetileg kutyáknak készült ketrecet hozott, akkorát, hogy a 3 kiscica kényelmesen elfért benne az alomtálca és két etetőtál mellett is. Kaptak cuki macskaplédet is, amit az első 10 percben harmonikára gyűrtek össze, és nem sok haszna volt.

A babák az első 5,5 órás Mo.-Au. részt egy kezdeti 20 perces ortájozást leszámítva nagyon jól viselték. Leszámítva az osztrák cicát, ő addig sikított, ameddig csak  ereje bírta, rágta a rácsos ajtót, a műanyag falakat, amiket ért szegényke, ez a 20 perc is az ő műve volt javarészt, majd egyszer csak abbahagyta, és aludtak mindannyian, míg ki nem vettük őket a ház előtt az átmeneti szállásról. A mieink viszonylag gyorsan feladták, nyávogtak, de rájöttek, hogy felesleges, inkább lefeküdtek.

Iszonyatos melegben utaztunk, de a klíma már működött szerencsére, amit az én némettudásomra alapozva vittünk el egy szakszervízbe, amitől iszonyatosan be voltam parázva, mert nem értek az autókhoz, de nagyon nem, és ehhez szókincsem sincs, de megoldódott ez is szerencsére, mint minden, amit elterveztünk, tanulnom kellene Tőle egy kis optimizmust, vagy nyugalmat legalább, és nem rettegnék végig mindent.

Náluk az első meglepetés jó volt: anyukája a szokásos ölelés helyett most megpuszilt, ami azért érdekes, mert ők ölelkeznek vagy kezet fognak. Csak az anyja ölelget, mindenki mással kezet fogok csak, eléggé hivatalos, de mosolyognak hozzá, amitől kedvesebb az egész. A másik már eléggé szomorú meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy bizony a kiskutyát délután elviszik elaltatni. Erről nem volt szó eddig, csak arról, hogy nincs jól. Egy öt tagú családot kell elképzelni, ahogy mindenki zokog és felváltva ölelgetik azt a szegény kis állatot. :( Nagyon szomorú lettem ettől, főleg miután az én másik felem is a nyakamba borulva sírt, és a forró könnyei a vállamon és a karomon folytak lefelé. Csak szorongattam, nem tudtam segíteni rajta. :(

Most csak két napot maradtunk itt, amit nem is igazán bántam, mert valahogy nem érzem jól magam ott. A cicának nagyon örültek, akinek jobb helye nem is lehetne már, mert most a kutyus halálával támadt űrt mind ő fogja egyedül betölteni. A kölyköknek egyszerűen mindent szabad volt, el is törtek ezt-azt, de nem probléma. Én ettől azért nem voltam maradéktalanul boldog, mert a mieink nagyrészt velem vannak, és nem szeretném, ha törnének-zúznának csak azért, mert már megszokták, bármit csinálhatnak, nem lesz baj.

Szombat reggel (nekem hajnal) felkeltünk 5-kor, mégis csak 7-kor sikerült elindulni, pedig rajtam most semmi sem múlt, jót aludtam, éjfél előtt lefeküdtem, semmi bajom nem volt (kivételesen). Az utca végéig volt egy kis nyavalygás a kölykök részéről, de utána el is hallgattak, és 12 órán keresztül (!!!) csak aludtak, feküdtek, ettek, vagy hatalmas bombákat nyomtak az alomba. Ez annak is a következménye volt, h anyuka durván túleteti a macskákat. Legalább 10 kupac volt, mire megérkeztünk...

Már a célegyenesben voltunk, és akkor dugó.. Auuuú, de  nem tartott szerencsére olyan sokáig, mint azt a rádióban mondták, így nagyobb baj nélkül 19.25-kor szakítottuk át a célszalagot.

A gyerekekkel nagyon elégedettek voltunk/vagyunk: ügyesek, okosak, jól viselkednek, legalábbis amennyire két eleven, lassan 3 hónapos kiscica jól tud viselkedni.

Teljesen elfogultak vagyunk, ez a helyzet, na. :)

Mindenki fut..

.. nekem is kellene, mert híztam, és folyok szépen lassan szétfelé, de a mérlegre még csak rá sem merek állni, hisz ismerve magam, addig paráznék szépen, és idegelném magam, majd esnék búskomorságba, mert kettővel-hárommal több vagyok, hogy ezeket még kettő vagy három követné, és akkor az már mindjárt hat, és akkor lehet szépen zokogni, hogy mekkora nagy d.. vagyok, és újabbakat passzítani a már meglévőkhöz. és vissza is térni oda, ahonnan lassan már másfél éve, hogy kikerültem. 

Futni kék, futni kék, ennyi a lényeg, vagy megmoccanni legalább, mert ennek a fenti eszmefuttatás valóságba történő átvitele lesz a vége, na.  

Amikor játszom ...

... facebookon, és a játék napi rendszerességgel ajánlja fel, hogy küldjek életet annak, aki pár hete meghalt. :( 

Minden alkalommal összeugrik a szívem. Ő egy nagyon kedves ember volt, bár már 3 éve nem láttam, de sokat segített nekem, mikor elkezdtem ott dolgozni. Hallottam, hogy beteg, de sok mosolygós képet tett fel magáról, persze kendővel a fején, és azt hittem.. reméltem, hogy talán.. de nem .. :(

Ezen a héten..

... az események és az elintézendő dolgok kissé feltorlódtak. Apu is "szervezkedett", többek között egy szombati vacsorát, meg egy konyhafestést is, ami a saját hibájának elfedése miatt szükséges. Ő úgy tesz, mintha minden teljesen egyszerű lenne, és nem adna a csak félig egészséges Anyumnak egy halom munkát azzal, hogy illetve ahogy ő most mindent elrendezett. 

Legalább 3 napig lesz minden szanaszét a konyhában és a konyhából, mert úgy sikerült összehoznia a kb. 1 napos munkát, hogy a festő majd esténként jön, mert csak úgy tud, és ez eltart minimum péntekig, amikor is Anyu kezelésen lesz, meg kórházba is mennie kell, és 2 órát tud maximum folyamatosan fent lenni, de aznap már készülődni kellene a szombati vacsorára, aminek semmi, de semmi értelme nincs azon kívül, hogy mindenkinek plusz vesződséget, sőt kínlódást okoz, mert ő most vacsorát akar adni ezért, és ezért.

Bonyolult. És én találok ki hülyeségeket.  Pl.: most a kiscicák

Holnap mennem kell be a városba, először a kórházba a vérvétel eredményéért, vagyis csak a vércukorterhelésért, a TSH-t ha minden igaz, látja az orvosom, legalábbis nagyon remélem, mert legutóbb, mikor nála voltam még egyszer rá is kérdeztem, hogy biztosan elegendő-e az egyiket kikérnem, erre ő, hogy igen, mert ő 2-3 nappal később már látja a rendszerben. Ha félreértettük egymást, abból gond lesz, mert nem tudok szeptember végéig visszamenni hozzá, hogy akkor kell-e nagyobb mg a pajzsmirigy bogyómból. Meglátjuk.

Anya csütörtökön nagytakarítást akar tőlem. Utálok takarítani, de persze kell, ez nem is kérdés.

Be kell jelentkeznem a fodrászomhoz, mert április(!!!) óta nem volt befestve a hajam, enyhén szólva is gusztustalan, meg hiába növesztem, de december óta vágva sem volt, el is van már törve, egy frissítés mindenképpen rám fér. Holnap délelőtt felhívom, még indulás előtt, péntek délutánra szeretném, ha elvállalna.

A vacsorára annyiban térnék ki, hogy sütni-főzni kell, és elbassza a nagy tatarozási terveimet, amit erre a napra iktattam be eredetileg: teljes körű epilálás, borotválkozás, körmök festése, szemöldök szedés, meg még ami akkor eszembe jut. Hajat mosni úgyis csak vasárnap délelőtt akartam, mert kb. 11 és fél 12 között fog ideérni ha minden jól alakul, de ez attól függ, mikor indul el. De 6-kor már biztos úton lesz, ahogy ismerem. Úgyhogy most mindent előtte kell megcsinálnom. :(

Hatalmas probléma tudom, de hát itt nem tervezhetek magamnak semmit, mert valaki mindig felborítja. Apu még krumpliszedést is lebegtetett a hétre, de nagyon remélem, hogy ez szépen elmarad, mert most festettem ki tényleg nagyon szépen az ablaktakarítástól lerongyolódott ujjacskáimat, mert mifelénk a kesztyű sem dívik, és holnap orvoshoz kell mennem, nincs kedvem rejtegetni a kezem előle, a föld és a krumpli befogják, mert ismétlem, mi kesztyű nélkül nyomjuk itt falun. "Hát hogy nézne az ki!"

Az is bizonytalan, mikor lesz egyáltalán visszapakolva a konyhába, mit csinálunk közben a cicákkal, akik szintén ott laknak, a festés alatt kint a kamrában egy elkerített helyen, tegnap volt a főpróba, és olyan játszi könnyedséggel röpültek át a "kerítésen", hogy csak na. Ez nem igazán opció. A lakásból ki vannak tiltva. :( De az is egy nap, mire annyira kitakarítunk ott, hogy mindent vissza lehessen pakolni.  És a kedvencem, ugye a "mit szólnak?" A másik felem k. nem fog szólni semmit, mert ilyenekkel nem foglalkozik, hogy Anyukám szerint kosz van itthon. Szerinte egyébként is mindig kosz van. 

A cicákat pedig meg kell fürdetni még egyszer, mert van már bolha elleni samponunk, és még mindig nagy szükségük van rá.

Most ennyi jut eszembe, meg még a szokásos apróságok.

Menjünk már, és legyünk ketten a babákkal! 

Másnak is belenő...

... epilátor után a szőr a bőre alá? Nekem nagyon, kb. a fele ott marad, és mikor a kinőtt részeket inkább leborotválom, akkor a bent maradtak égnek, kivörösödnek, és fájnak. Ez a lábam egyébként. Hónaljban egész jól elvagyunk, ott nem nő be.

Hát ez a szőr kérdés már sosem oldódik meg???

#156

A kislány cicám Tesómnak dorombol, nekem csak nyávog. Lehet a macskák választanak minket és nem fordítva, ahogy mi gondoljuk? 

#155

Még 5 nap..

Az elmúlt hét eseményeiből..

Hétfő

Éjszaka aludni sem bírtam, forgolódtam, többször felébredtem, fél 7-kor kellett kelnem. Természetesen ébredés után 5 perccel már rohantam is a vécére, szerencsére utána lenyugodott a gyomrom, és a szokásos hányinger is alább hagyott. A buszom 8-kor indult, próbáltam olvasni, persze nem sok sikerrel. Fél 9-kor találkoztunk (volna) a oktatóval az állomás közelében, aki megígérte, hogy kivisz a hatósághoz. Így is lett, de kicsit később értünk oda, bár még időben. Kedves volt, szó szerint be is kísért, megmutatta hova álljak, hol fognak szólítani.

A vizsgán rájöttem, hogy nagyon öreg vagyok. Tegye fel a kezét, aki 31 évesen nem így érezné magát 14 éves kisfiúkkal egy teremben. :) Érintőképernyőn megy minden. Annyira remegett a kezem, hogy eleinte alig bírtam ütögetni a monitort, illetve a végén aláírni a vizsgalapot.

A lényeg pedig: sikerült. Csak 65 pontom lett, ami ugye az alsó határ, de ahogy mindenki mondta, ez nem lesz benne a jogosítványban. :) Örülök. Elértem valami kézzelfoghatót. Szerdára mondjuk már el is felejtettem, de tegnap eszembe jutott megint: ja, hogy én levizsgáztam kreszből.. szuper. :)

Miután végeztem, az oktatóm vissza is jött értem, vagyis erre irányította a tanítványát, és visszavittek az állomásra. Megbeszéltük, hogy most már nem kezdek bele a vezetésbe, majd csak ha hazajöttem szeptember végén, október elején, mert addigra úgyis elfelejtem, amit tanultam, és a vezetési kartonom se lenne készen csütörtök-péntekig, így maximum 1 hét lenne rá. A másik felem addigra szépen megtanít vezetni, hogy egyáltalán legyen fogalmam az egészről, mert per pillanat elméleti vizsga ide, elméleti vizsga oda, még csak be sem tudnám indítani. :D

Tantó' bácsi még búcsúzóul csajszinak nevezett, és megnézte a mellemet, amin eléggé meglepődtem, eddig nem vettem észre, hogy ilyeneket csinálna, de nem baj, mert láttam/hallottam munka közben és jó lesz ez. Amíg csak ránéz, de nem taszítóan durván, attól még semmi bajom nem lesz.

Kedd

Őszintén szólva fogalmam sincs mit csináltam még azon kívül, hogy meglátogattam a terhes barátnőmet. Igen terhes, mert nekem ez a megfelelő szó. A többitől más-más okból, de kiráz a hideg. Ő egy nagyon kedves lány, és már rengeteget segített nekem különböző dolgokban, de úgy látom egyszerűen nem jó neki. Hiába vettek házat a barátjával (az élettárs szót sem fogom használni, ok lásd. fent, és mivel nem kérte meg a kezét, és nincs gyűrűjük, marad ez a szó), hiába várja a gyerekét, a srác nem kéri meg  kezét, pedig ő nem esküvőt akar, csak azt a gyűrűt, ami azt jelenti, hogy összetartoznak. Valahol megértem. Nem támogatja megfelelően, a családjával sem tud dűlőre jutni, mert beleszólnak az életébe, annál is inkább, mert a házuk teljes elkészültéig most náluk laknak. Sajnálom őt, nemcsak emiatt, hanem mert tényleg szép, de egy ideje kicsit teltebb mint volt (baba előtt is), és valamiért mindenki úgy érzi, hogy ezt bármikor az orra alá dörgölheti, a barátjával az élen. Magasabb nálam, de szerintem még a babával együtt sincs annyi kg, mint én a legjobb formámban. Na, erről ennyit. Nagyon várom már, hogy megszülessen a kisfia, kíváncsi vagyok rá, hogyan éli meg azt, amitől én rettegek, és szörnyűnek látom, de persze ilyesmivel őt nem idegesítettem. Ha minden igaz, novemberben érkezik, és én épp itthon leszek. 

Szerda

Eredetileg hétfőre terveztem, de a vizsga miatt áttettem a 3-4 havonta esedékes vérvételemet és vércukorterhelésemet. Nagyon utálok korán kelni már alapból, mert mindig hányingerem van, ha kevesebbet alszom, hányingerem van, az egyik gyógyszerem mellékhatásaként hányingerem van, bár ez napszaktól teljesen független. 

Fel kell kelnem, nem ehetek, be kell buszoznom a városba, ott elbuszozni a kórházba, nagy nehezen behívnak, vért vesznek, megnézik a vércukorszintemet, megitatnak velem egy undorító cukros löttyöt, amit ugye éhgyomorra kell meginni, mert ez a vizsgálat lényege, és nagyon nem akar bent maradni, a gyomrom gondolkodik kicsit, hogy most azonnal visszaküldje, vagy vár még egy kicsit, na jó, vár még egy kicsit, akkor talán nem fent, hanem lent kéne eltávolítani, elkezd csikarni a hasam, szédülök, minden szagra illatra émelygek. Na, aki nem ismerné, ennyire hangulatos. 

Kimentem a kórház közelében lévő parkszerűségbe, ami 'két panel sorház között zöld paddal' volt inkább, elővettem a könyvemet, hogy akkor most én olvasok, és kész, sem hányni, sem egyéb jó dolgot nem fogok tenni. Csodák csodájára így is történt. Eltelt 2 óra, visszamentem, megint vért vettek, miután kijöttem, mint a kiéhezett vad a zsákmányra, úgy rontottam rá a szendvicsemre. 

Visszamentem a belvárosba, találkoztam Tesómmal, aki utánam jött a városba, és kaptam tőle szülinapi ajándékot, mégpedig ezt:

Nem vettem le a farmernadrágomat, szóval az is alatta van, a többire nincs mentségem. :D

Elmentünk még a nőgyógyászomhoz, akitől vettem progeszteron pótlásra egy kilencezer forintos krémet, mert egyebek között ezzel is problémám van; azután pedig a Fressnapf volt a cél, de csak két nyakörvet sikerült szerezni  Tesóm cicáinak. 

Este fél 7 körül szépen elaludtam, mint mindig ha vért vesznek tőlem, és bár nagyon nem volt hozzá erőm, mégis beszéltünk skype-on a másik felemmel, mert szomorú volt, és szüksége volt rám. (Ugyanitt mindenki szépen bekaphatja, aki nem értékeli őt.) 

Péntek

És eljött a nap, amikor elhoztuk a kiscicákat. Betöltötték a 8 hetet. egy szót sem szóltak, csak pislogtak a kosárban. Pár órával később indult a móka. Nekiálltak partyzni, de kárt nem okoztak, és az almot is rendeltetésszerűen használják. De az azért vicces, mikor 5 kis macs trappol ide-oda egy papír galacsinért. Tesómé kettő,  miénk kettő, és egy a szülőké. Hamarosan őket meg is utaztatjuk. :) 
Azóta is ügyesek, tartják magukat a szokásaikhoz, bár egyre bátrabbak. 

Szombat

Még előző nap leszedtem a függönyöket, kimostuk, majd nekiálltam ablakot pucolni, bár helyesebb kifejezés lenne az ablakmosás. Az utolsónál már nagyon szenvedtem, de csak elkészültem, nagyobb kritika még nem érkezett. Mindig tiszta ideg vagyok, mikor a billegő létrán egyensúlyozva, lábujjhegyen próbálom visszacsipeszelni a függönyöket, de ezt is túléltem.

Vasárnap

Elérkeztünk a legjobb részhez. Megfürdettem egymás után 5 kiscicát. Még menekülni sem akartak, biztos nagyon meg voltak lepődve, hogy ez velük most tényleg megtörténik, sőt az egyikük úgy tűnt, még élvezte is. Bolhák elleni intézkedésnek szántam, de csak félig volt sikeres.

A hét megkoronázásaként hajat is mostam három nap készülődés után. Nos, tehát ilyen izgalmas életet élek én... :)

Tesóm azt mondta...

.. ahányszor jégkrémet veszünk a Family Frosttól, mindig úgy érzi, megcsaljuk a fagyis bácsit.

Velem ugyanez a helyzet. Most épp facebookon írogatunk egy német sráccal, akit még a másik felem előtt ismertem meg, bár a körülmények eléggé hasonlóak voltak, és nagyon sokáig, napi szinten beszélgettünk órákig, de csak írásban. Mintha félrelépnék azzal, hogy valaki mással beszélek azon a nyelven, ahogy csak vele szoktam. 

Tudom, hülyeség 

Ez egy nagyon fontos kérdés

Mikor születik már meg végre William és Kate babája?

Ha az írás megindul...

Tegnap óta nagyon pörgök, és nem múlt el attól sem, hogy este teljesen bekészültem a lapátolástól. Mikor reggel felkeltem sajgott mindenem..

De a vásárlás, a ruhák, meg a többi új szerzeményem nagyon feldobott. Nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen egyszerűen találjak magamra ruhát. (Épp ma néztem a Tesóm két évvel ezelőtti szülinapos képeit, 90 kilósan folyok rá épp az asztalra, mondhatom csodálatos. Na ezért furcsa, hogy jó rám, amit beviszek a próbafülkébe.) 

A lényeg, hogy nagyon ügyelnem kell magamra, mert ha elszalad velem a ló, nem tudok koncentrálni, és lásd. előző bejegyzés. Vizsga van. Mindent túlpörgök, és akkor nem érdekel semmi, csak a listáim, hogy mit kell még elintéznem/megvennem, magammal vinnem, ha majd értem jön, hány nap van még stb stb.

Az is benne van ebben a felfokozott állapotban, hogy vasárnapig bírtam, és akkor egyszerűen rám szakadt, hogy mennyire hiányzik, mert eddig le kellett jegelnem (igen, 35 fokban is!) ezt magamban, mert végem lett volna, ha már hagyom, hogy ennyire hiányozzon másfél hónappal ezelőtt is. Egyszerűen felemésztett volna. És most egy pillanat alatt lettem nagyon izgatott, és türelmetlen, ez sem segít a koncentrálásban.

Achtung! Achtung!

Még 17 nap..

Vásárlós

Szülinapos pénzköltés volt a héten. Kétszer is. :)

Imádom a használt ruhás boltokat. De a klasszikus turkálás nem megy, csak a vállfás.  Ilyeneket sikerült összehozni például: kétezer-háromszázért két hosszú farmer, meg egy térdig érő farmer rövidnadrág, ezernégyszázért két póló, meg egy fekete ing. 

Szóval most van egy fekete ingem ... ( http://www.youtube.com/watch?v=kRt2sRyup6A ) :D

Tegnap kalandoztam a nőgyógyász után is (lol), és ez ugyan egy kicsit több volt, mint  a hétfőiek, de nagyon tetszenek, és a legmeglepőbb, hogy vettem egy SZOKNYÁT!!! Soha nem hordok, Tesómnak tátva maradt a szája: Te??? Szoknyát??? :O őő, ja. És le volt árazva a Dove is a DM-ben, külön jó, és vettem még egy pánt nélkül is használható melltartót, ezúttal feketét. Még a végén 'nyakbaakasztós' felsőt is fogok tudni hordani.

Hétfői szerzemény egy magastalpú papucs is a Deichmannból, amit féláron vettem, és ha már papucs, kerestem egy otthonra még megfelelő, de az utcára már ki nem mennék benne típust is. Sikerült, de át kellett vágnom magam egy hatalmas kupac gumi szörnypapucson, nincs rá jobb szó, az igénytelenség olyan magas fokát sikerült elérni ezekkel a termékekkel. :D

A következő két és fél hétben elég sok helyre kell mennem, ezek nem túl izgalmasak, mert vizsga, vérvétel, orvos, kórház, orvos, és csak zárójelben jegyzem meg, csendben és halkan, hogy remélem vezetni is, de akkor is öltözhetek kedvemre. 

Talán nem kellene a széles vállaimat mutogatni, meg a vastag csontjaimat, de emberek (nők!!) képesek úgy közlekedni odakint, nem 6-7 kg súlyfelesleggel, olyan ruhákban, amit én a legvékonyabb testemre sem mernék felvenni, hogy talán még belefér ennyi, ha topban mászkálok. 

Össze is foglalnám: örülök az új ruháimnak, és most úgy érzem ki is merészkedek bennük az utcára. 

Életjel

Sok minden történt, amit elképzeltem, milyen szép hosszan fogom kifejteni itt, de ez mint látjuk nem történt meg. Címszavakban akkor:

- Hétfőn 9-kor lesz a vizsgám. 

Aggódom több okból is: 1.) Nekem semmi nem szokott sikerülni, legyen az bármilyen vizsga. (Én mindent vizsgának tekintek..) 2.) Múlt hét elején, mielőtt még megtudtam volna, hogy 22-én mehetek vizsgára az áhított 8-a helyett, eléggé befordultam. Csak a szokásos, bekövetkezik bármitől, elég, ha úgy érzem semmi értelme nincs annak, amit elhatározok, vagy megteszek, semmi nem úgy alakul, ahogy tervezem stb. Napokig nem vigyázok magamra, és nem teszem amit kell. Folyománya: 5 napig egyáltalán nem csináltam tesztet. Ebből következik a 3.) pont. Nem mennek a tesztek. Korábban mindig sikerült, voltak 70 felett is rendesen, most meg örülök, ha eléri a 65-öt. Minél jobban akarom, annál rosszabb eredmények lesznek. :(

- Valahogy most összejöttek itthon a legutáltabb melók. Tegnap terményt szedtünk. Ez aratás utáni zsákokba szedését jelenti búzának, árpának, kukoricának stb. Nagyon porol, iszonyat koszos, és tetőtől talpig le kell fürödni utána, mert viszketsz ezerrel, és tele van az orrod mindenféle porral. És nem, nem tudom senkinek se elég gyorsan csinálni. Hibakeresés... Találat!!!

Ma meg krumplit kell szedni. Nem is tudom melyiket utálom jobban, szerintem megosztott első helyet adok. A legnagyobb félelem: kaparom kézzel kifelé a krumplit, már jó vizes a föld, a körmöm teljesen tele van vele, és akkor előugrik egy BÉKA. Rettegek a békáktól. Nevetséges, tudom, de más meg a pókoktól fél, én meg tőlük nem. :D

- Egy hete nem láttam a babákat. Minden este volt valami munka amit csinálnom kell és nem jutottam el hozzájuk. Ami azért érdekes, mert a szomszédban vannak. Pénteken lesznek 7 hetesek. Szeretném kihúzni jövő péntekig, 8 hetes korukig, és csak akkor elhozni őket. ide tartozó félelmem, mi van ha nem fognak szeretni engem úgy, mint a mostani cicám? Vagy egyáltalán nem kedvesek? És ha az itthoni cicámat akarom majd, és én nem szeretem őket?

De szép is lenne..

... ha egyszer végre megtanulnátok helyesen írni, ti, ott a facebookon, akiket visszajelöltem, mert már láttuk egymást valaha, amikor kitettem a lábamat a házból. Nem, semmi közünk egymáshoz, csak azért, mert ugyanaz a falu szerepel a lakcímkártyánkon.

A mai fődíj nyertese pedig: 

"Kit érdekel hogy unatkozol, wc-n vagy,mennyi szivecskét tudsz kurakni,hol vagy és kivel. Legyen már magán életed." 

Neked meg helyesírásod... ***

Még annyit tennék hozzá, hogy a lánnyal szakíthattak valószínűleg, mert minden más posztja ezt adja vissza: mindenki hibás, rossz, hülye, két, esetleg háromszínű, pletykás, nem lehet megbízni benne stb stb. Bezzeg ő... 

Van 160 ismerősöm, szerintem ez nem sok, most felezzem meg?

Szülinap

Ma negyed 7-kor ezzel a tortával ébresztettek a szüleim:

Pedig ilyet korábban sosem csináltak,  a torta inkább csak a kerek szülinapokhoz kötődik nálunk, az ébresztés meg teljesen új. A poén, hogy épp tegnap kerestem az alatta lévő tányért, és nem találtam, de még csak eszembe se jutott hogy miért, és hova tűnhetett el. De aranyosak na, és k. jól esett. 

Mellesleg 31 vagyok ma, és mint minden évben, ma sem sikerült 12.50-kor az órára néznem. :)

U.i.: Baromi finom, gyümölcsös.. :D

(A kép nem a legjobb, de nem is vagyok fényképész... :D )

Gusztustalan folyt.köv.

Tegnap este/éjszaka megismétlődött a vasárnapi móka. Leszámítva az intenzív sárgát hányást, mert azt lecseréltem intenzív vécé előtt ülésre, és hosszas eredménytelen(?) öklendezésre. 

Annyit módosítottam még, hogy a kis kirohanásaimat(ágyból a fürdőbe..) alvással szakítottam meg, többször is, majd felriadtam arra, hogy fázok vagy remegek vagy folyik rólam a víz, és még mindig bloááááá.

Most már hivatalosan is aggódom, hogy mi bajom lehet. Avagy nem hivatalosan: 'miafaszvanmááááár?'

#145

Anyukám beteg változatlanul.. lassan eljutok odáig, hogy nem megyek én sehová..

Még soha életemben...

... nem jártam a Balatonnál. :( 

30 éves koromig nem tettem ki a lábam az országból.

Alig van pár hely, ahol jártam Magyarországon, nem tudom megmutatni neki a fővárost sem.

Hát ilyenek vannak, na. :(