Hétfő
Éjszaka aludni sem bírtam, forgolódtam, többször felébredtem, fél 7-kor kellett kelnem. Természetesen ébredés után 5 perccel már rohantam is a vécére, szerencsére utána lenyugodott a gyomrom, és a szokásos hányinger is alább hagyott. A buszom 8-kor indult, próbáltam olvasni, persze nem sok sikerrel. Fél 9-kor találkoztunk (volna) a oktatóval az állomás közelében, aki megígérte, hogy kivisz a hatósághoz. Így is lett, de kicsit később értünk oda, bár még időben. Kedves volt, szó szerint be is kísért, megmutatta hova álljak, hol fognak szólítani.
A vizsgán rájöttem, hogy nagyon öreg vagyok. Tegye fel a kezét, aki 31 évesen nem így érezné magát 14 éves kisfiúkkal egy teremben. :) Érintőképernyőn megy minden. Annyira remegett a kezem, hogy eleinte alig bírtam ütögetni a monitort, illetve a végén aláírni a vizsgalapot.
A lényeg pedig: sikerült. Csak 65 pontom lett, ami ugye az alsó határ, de ahogy mindenki mondta, ez nem lesz benne a jogosítványban. :) Örülök. Elértem valami kézzelfoghatót. Szerdára mondjuk már el is felejtettem, de tegnap eszembe jutott megint: ja, hogy én levizsgáztam kreszből.. szuper. :)
Miután végeztem, az oktatóm vissza is jött értem, vagyis erre irányította a tanítványát, és visszavittek az állomásra. Megbeszéltük, hogy most már nem kezdek bele a vezetésbe, majd csak ha hazajöttem szeptember végén, október elején, mert addigra úgyis elfelejtem, amit tanultam, és a vezetési kartonom se lenne készen csütörtök-péntekig, így maximum 1 hét lenne rá. A másik felem addigra szépen megtanít vezetni, hogy egyáltalán legyen fogalmam az egészről, mert per pillanat elméleti vizsga ide, elméleti vizsga oda, még csak be sem tudnám indítani. :D
Tantó' bácsi még búcsúzóul csajszinak nevezett, és megnézte a mellemet, amin eléggé meglepődtem, eddig nem vettem észre, hogy ilyeneket csinálna, de nem baj, mert láttam/hallottam munka közben és jó lesz ez. Amíg csak ránéz, de nem taszítóan durván, attól még semmi bajom nem lesz.
Kedd
Őszintén szólva fogalmam sincs mit csináltam még azon kívül, hogy meglátogattam a terhes barátnőmet. Igen terhes, mert nekem ez a megfelelő szó. A többitől más-más okból, de kiráz a hideg. Ő egy nagyon kedves lány, és már rengeteget segített nekem különböző dolgokban, de úgy látom egyszerűen nem jó neki. Hiába vettek házat a barátjával (az élettárs szót sem fogom használni, ok lásd. fent, és mivel nem kérte meg a kezét, és nincs gyűrűjük, marad ez a szó), hiába várja a gyerekét, a srác nem kéri meg kezét, pedig ő nem esküvőt akar, csak azt a gyűrűt, ami azt jelenti, hogy összetartoznak. Valahol megértem. Nem támogatja megfelelően, a családjával sem tud dűlőre jutni, mert beleszólnak az életébe, annál is inkább, mert a házuk teljes elkészültéig most náluk laknak. Sajnálom őt, nemcsak emiatt, hanem mert tényleg szép, de egy ideje kicsit teltebb mint volt (baba előtt is), és valamiért mindenki úgy érzi, hogy ezt bármikor az orra alá dörgölheti, a barátjával az élen. Magasabb nálam, de szerintem még a babával együtt sincs annyi kg, mint én a legjobb formámban. Na, erről ennyit. Nagyon várom már, hogy megszülessen a kisfia, kíváncsi vagyok rá, hogyan éli meg azt, amitől én rettegek, és szörnyűnek látom, de persze ilyesmivel őt nem idegesítettem. Ha minden igaz, novemberben érkezik, és én épp itthon leszek.
Szerda
Eredetileg hétfőre terveztem, de a vizsga miatt áttettem a 3-4 havonta esedékes vérvételemet és vércukorterhelésemet. Nagyon utálok korán kelni már alapból, mert mindig hányingerem van, ha kevesebbet alszom, hányingerem van, az egyik gyógyszerem mellékhatásaként hányingerem van, bár ez napszaktól teljesen független.
Fel kell kelnem, nem ehetek, be kell buszoznom a városba, ott elbuszozni a kórházba, nagy nehezen behívnak, vért vesznek, megnézik a vércukorszintemet, megitatnak velem egy undorító cukros löttyöt, amit ugye éhgyomorra kell meginni, mert ez a vizsgálat lényege, és nagyon nem akar bent maradni, a gyomrom gondolkodik kicsit, hogy most azonnal visszaküldje, vagy vár még egy kicsit, na jó, vár még egy kicsit, akkor talán nem fent, hanem lent kéne eltávolítani, elkezd csikarni a hasam, szédülök, minden szagra illatra émelygek. Na, aki nem ismerné, ennyire hangulatos.
Kimentem a kórház közelében lévő parkszerűségbe, ami 'két panel sorház között zöld paddal' volt inkább, elővettem a könyvemet, hogy akkor most én olvasok, és kész, sem hányni, sem egyéb jó dolgot nem fogok tenni. Csodák csodájára így is történt. Eltelt 2 óra, visszamentem, megint vért vettek, miután kijöttem, mint a kiéhezett vad a zsákmányra, úgy rontottam rá a szendvicsemre.
Visszamentem a belvárosba, találkoztam Tesómmal, aki utánam jött a városba, és kaptam tőle szülinapi ajándékot, mégpedig ezt:
Nem vettem le a farmernadrágomat, szóval az is alatta van, a többire nincs mentségem. :D
Elmentünk még a nőgyógyászomhoz, akitől vettem progeszteron pótlásra egy kilencezer forintos krémet, mert egyebek között ezzel is problémám van; azután pedig a Fressnapf volt a cél, de csak két nyakörvet sikerült szerezni Tesóm cicáinak.
Este fél 7 körül szépen elaludtam, mint mindig ha vért vesznek tőlem, és bár nagyon nem volt hozzá erőm, mégis beszéltünk skype-on a másik felemmel, mert szomorú volt, és szüksége volt rám. (Ugyanitt mindenki szépen bekaphatja, aki nem értékeli őt.)
Péntek
És eljött a nap, amikor elhoztuk a kiscicákat. Betöltötték a 8 hetet. egy szót sem szóltak, csak pislogtak a kosárban. Pár órával később indult a móka. Nekiálltak partyzni, de kárt nem okoztak, és az almot is rendeltetésszerűen használják. De az azért vicces, mikor 5 kis macs trappol ide-oda egy papír galacsinért. Tesómé kettő, miénk kettő, és egy a szülőké. Hamarosan őket meg is utaztatjuk. :)
Azóta is ügyesek, tartják magukat a szokásaikhoz, bár egyre bátrabbak.
Szombat
Még előző nap leszedtem a függönyöket, kimostuk, majd nekiálltam ablakot pucolni, bár helyesebb kifejezés lenne az ablakmosás. Az utolsónál már nagyon szenvedtem, de csak elkészültem, nagyobb kritika még nem érkezett. Mindig tiszta ideg vagyok, mikor a billegő létrán egyensúlyozva, lábujjhegyen próbálom visszacsipeszelni a függönyöket, de ezt is túléltem.
Vasárnap
Elérkeztünk a legjobb részhez. Megfürdettem egymás után 5 kiscicát. Még menekülni sem akartak, biztos nagyon meg voltak lepődve, hogy ez velük most tényleg megtörténik, sőt az egyikük úgy tűnt, még élvezte is. Bolhák elleni intézkedésnek szántam, de csak félig volt sikeres.
A hét megkoronázásaként hajat is mostam három nap készülődés után. Nos, tehát ilyen izgalmas életet élek én... :)
Éjszaka aludni sem bírtam, forgolódtam, többször felébredtem, fél 7-kor kellett kelnem. Természetesen ébredés után 5 perccel már rohantam is a vécére, szerencsére utána lenyugodott a gyomrom, és a szokásos hányinger is alább hagyott. A buszom 8-kor indult, próbáltam olvasni, persze nem sok sikerrel. Fél 9-kor találkoztunk (volna) a oktatóval az állomás közelében, aki megígérte, hogy kivisz a hatósághoz. Így is lett, de kicsit később értünk oda, bár még időben. Kedves volt, szó szerint be is kísért, megmutatta hova álljak, hol fognak szólítani.
A vizsgán rájöttem, hogy nagyon öreg vagyok. Tegye fel a kezét, aki 31 évesen nem így érezné magát 14 éves kisfiúkkal egy teremben. :) Érintőképernyőn megy minden. Annyira remegett a kezem, hogy eleinte alig bírtam ütögetni a monitort, illetve a végén aláírni a vizsgalapot.
A lényeg pedig: sikerült. Csak 65 pontom lett, ami ugye az alsó határ, de ahogy mindenki mondta, ez nem lesz benne a jogosítványban. :) Örülök. Elértem valami kézzelfoghatót. Szerdára mondjuk már el is felejtettem, de tegnap eszembe jutott megint: ja, hogy én levizsgáztam kreszből.. szuper. :)
Miután végeztem, az oktatóm vissza is jött értem, vagyis erre irányította a tanítványát, és visszavittek az állomásra. Megbeszéltük, hogy most már nem kezdek bele a vezetésbe, majd csak ha hazajöttem szeptember végén, október elején, mert addigra úgyis elfelejtem, amit tanultam, és a vezetési kartonom se lenne készen csütörtök-péntekig, így maximum 1 hét lenne rá. A másik felem addigra szépen megtanít vezetni, hogy egyáltalán legyen fogalmam az egészről, mert per pillanat elméleti vizsga ide, elméleti vizsga oda, még csak be sem tudnám indítani. :D
Tantó' bácsi még búcsúzóul csajszinak nevezett, és megnézte a mellemet, amin eléggé meglepődtem, eddig nem vettem észre, hogy ilyeneket csinálna, de nem baj, mert láttam/hallottam munka közben és jó lesz ez. Amíg csak ránéz, de nem taszítóan durván, attól még semmi bajom nem lesz.
Kedd
Őszintén szólva fogalmam sincs mit csináltam még azon kívül, hogy meglátogattam a terhes barátnőmet. Igen terhes, mert nekem ez a megfelelő szó. A többitől más-más okból, de kiráz a hideg. Ő egy nagyon kedves lány, és már rengeteget segített nekem különböző dolgokban, de úgy látom egyszerűen nem jó neki. Hiába vettek házat a barátjával (az élettárs szót sem fogom használni, ok lásd. fent, és mivel nem kérte meg a kezét, és nincs gyűrűjük, marad ez a szó), hiába várja a gyerekét, a srác nem kéri meg kezét, pedig ő nem esküvőt akar, csak azt a gyűrűt, ami azt jelenti, hogy összetartoznak. Valahol megértem. Nem támogatja megfelelően, a családjával sem tud dűlőre jutni, mert beleszólnak az életébe, annál is inkább, mert a házuk teljes elkészültéig most náluk laknak. Sajnálom őt, nemcsak emiatt, hanem mert tényleg szép, de egy ideje kicsit teltebb mint volt (baba előtt is), és valamiért mindenki úgy érzi, hogy ezt bármikor az orra alá dörgölheti, a barátjával az élen. Magasabb nálam, de szerintem még a babával együtt sincs annyi kg, mint én a legjobb formámban. Na, erről ennyit. Nagyon várom már, hogy megszülessen a kisfia, kíváncsi vagyok rá, hogyan éli meg azt, amitől én rettegek, és szörnyűnek látom, de persze ilyesmivel őt nem idegesítettem. Ha minden igaz, novemberben érkezik, és én épp itthon leszek.
Szerda
Eredetileg hétfőre terveztem, de a vizsga miatt áttettem a 3-4 havonta esedékes vérvételemet és vércukorterhelésemet. Nagyon utálok korán kelni már alapból, mert mindig hányingerem van, ha kevesebbet alszom, hányingerem van, az egyik gyógyszerem mellékhatásaként hányingerem van, bár ez napszaktól teljesen független.
Fel kell kelnem, nem ehetek, be kell buszoznom a városba, ott elbuszozni a kórházba, nagy nehezen behívnak, vért vesznek, megnézik a vércukorszintemet, megitatnak velem egy undorító cukros löttyöt, amit ugye éhgyomorra kell meginni, mert ez a vizsgálat lényege, és nagyon nem akar bent maradni, a gyomrom gondolkodik kicsit, hogy most azonnal visszaküldje, vagy vár még egy kicsit, na jó, vár még egy kicsit, akkor talán nem fent, hanem lent kéne eltávolítani, elkezd csikarni a hasam, szédülök, minden szagra illatra émelygek. Na, aki nem ismerné, ennyire hangulatos.
Kimentem a kórház közelében lévő parkszerűségbe, ami 'két panel sorház között zöld paddal' volt inkább, elővettem a könyvemet, hogy akkor most én olvasok, és kész, sem hányni, sem egyéb jó dolgot nem fogok tenni. Csodák csodájára így is történt. Eltelt 2 óra, visszamentem, megint vért vettek, miután kijöttem, mint a kiéhezett vad a zsákmányra, úgy rontottam rá a szendvicsemre.
Visszamentem a belvárosba, találkoztam Tesómmal, aki utánam jött a városba, és kaptam tőle szülinapi ajándékot, mégpedig ezt:
Nem vettem le a farmernadrágomat, szóval az is alatta van, a többire nincs mentségem. :D
Elmentünk még a nőgyógyászomhoz, akitől vettem progeszteron pótlásra egy kilencezer forintos krémet, mert egyebek között ezzel is problémám van; azután pedig a Fressnapf volt a cél, de csak két nyakörvet sikerült szerezni Tesóm cicáinak.
Este fél 7 körül szépen elaludtam, mint mindig ha vért vesznek tőlem, és bár nagyon nem volt hozzá erőm, mégis beszéltünk skype-on a másik felemmel, mert szomorú volt, és szüksége volt rám. (Ugyanitt mindenki szépen bekaphatja, aki nem értékeli őt.)
Péntek
És eljött a nap, amikor elhoztuk a kiscicákat. Betöltötték a 8 hetet. egy szót sem szóltak, csak pislogtak a kosárban. Pár órával később indult a móka. Nekiálltak partyzni, de kárt nem okoztak, és az almot is rendeltetésszerűen használják. De az azért vicces, mikor 5 kis macs trappol ide-oda egy papír galacsinért. Tesómé kettő, miénk kettő, és egy a szülőké. Hamarosan őket meg is utaztatjuk. :)
Azóta is ügyesek, tartják magukat a szokásaikhoz, bár egyre bátrabbak.
Szombat
Még előző nap leszedtem a függönyöket, kimostuk, majd nekiálltam ablakot pucolni, bár helyesebb kifejezés lenne az ablakmosás. Az utolsónál már nagyon szenvedtem, de csak elkészültem, nagyobb kritika még nem érkezett. Mindig tiszta ideg vagyok, mikor a billegő létrán egyensúlyozva, lábujjhegyen próbálom visszacsipeszelni a függönyöket, de ezt is túléltem.
Vasárnap
Elérkeztünk a legjobb részhez. Megfürdettem egymás után 5 kiscicát. Még menekülni sem akartak, biztos nagyon meg voltak lepődve, hogy ez velük most tényleg megtörténik, sőt az egyikük úgy tűnt, még élvezte is. Bolhák elleni intézkedésnek szántam, de csak félig volt sikeres.
A hét megkoronázásaként hajat is mostam három nap készülődés után. Nos, tehát ilyen izgalmas életet élek én... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése