Életjel

Sok minden történt, amit elképzeltem, milyen szép hosszan fogom kifejteni itt, de ez mint látjuk nem történt meg. Címszavakban akkor:

- Hétfőn 9-kor lesz a vizsgám. 

Aggódom több okból is: 1.) Nekem semmi nem szokott sikerülni, legyen az bármilyen vizsga. (Én mindent vizsgának tekintek..) 2.) Múlt hét elején, mielőtt még megtudtam volna, hogy 22-én mehetek vizsgára az áhított 8-a helyett, eléggé befordultam. Csak a szokásos, bekövetkezik bármitől, elég, ha úgy érzem semmi értelme nincs annak, amit elhatározok, vagy megteszek, semmi nem úgy alakul, ahogy tervezem stb. Napokig nem vigyázok magamra, és nem teszem amit kell. Folyománya: 5 napig egyáltalán nem csináltam tesztet. Ebből következik a 3.) pont. Nem mennek a tesztek. Korábban mindig sikerült, voltak 70 felett is rendesen, most meg örülök, ha eléri a 65-öt. Minél jobban akarom, annál rosszabb eredmények lesznek. :(

- Valahogy most összejöttek itthon a legutáltabb melók. Tegnap terményt szedtünk. Ez aratás utáni zsákokba szedését jelenti búzának, árpának, kukoricának stb. Nagyon porol, iszonyat koszos, és tetőtől talpig le kell fürödni utána, mert viszketsz ezerrel, és tele van az orrod mindenféle porral. És nem, nem tudom senkinek se elég gyorsan csinálni. Hibakeresés... Találat!!!

Ma meg krumplit kell szedni. Nem is tudom melyiket utálom jobban, szerintem megosztott első helyet adok. A legnagyobb félelem: kaparom kézzel kifelé a krumplit, már jó vizes a föld, a körmöm teljesen tele van vele, és akkor előugrik egy BÉKA. Rettegek a békáktól. Nevetséges, tudom, de más meg a pókoktól fél, én meg tőlük nem. :D

- Egy hete nem láttam a babákat. Minden este volt valami munka amit csinálnom kell és nem jutottam el hozzájuk. Ami azért érdekes, mert a szomszédban vannak. Pénteken lesznek 7 hetesek. Szeretném kihúzni jövő péntekig, 8 hetes korukig, és csak akkor elhozni őket. ide tartozó félelmem, mi van ha nem fognak szeretni engem úgy, mint a mostani cicám? Vagy egyáltalán nem kedvesek? És ha az itthoni cicámat akarom majd, és én nem szeretem őket?