Ha az avokádó még nem volt elég érett, de ezt nem értem fel ésszel, hanem mégis felaprítottam, és megpróbáltam a mixerrel krémmé formálni, majd az eredmény láttán döbbenten tudatosult bennem, ja ez így mégsem lesz rendben. Belelapátoltam egy edénykébe, lezártam, betettem a hűtőbe. 

Ennek volt értelme, vagy már veszett fejsze nyele, és nem válik ehetővé a tartogatás után sem? Hm?

*

Tapas volt a cél, ami így mára halasztódott. Elbicikliztem a távolabbi boltba, ahol nagyobb a kínálat is, és ha már ott voltam, megkerestem a balzsamecetet és a szójaszószt, amire szükségem lesz pár újonnan felfedezett recepthez. Ezek olyan összetevők, amiket én még életemben használtam. Faluban nőttem fel, főzni is ilyen dolgokat szoktam, amit ott tanul meg az emberlánya, ezért kissé csodálkoztam, hogy mindenből volt vagy nyolcféle, és egész érdekes dolgokat is találtam mellé. 

Lassan kitágul a világ, legalább a konyhámban, ha fejben nem sikerül.

Jaj, és találtam ezt a csíraszerű valamit, aminek most már tudom a német nevét, bár magyarul még mindig nem. :D

Az kevésbé jó, hogy bármi jó a napjaimban az evéssel kapcsolatos ...

Szándékosan egy másik eddig kipróbálatlan úton indultam haza, majd meglepődve vettem észre, hova is lyukadok ki így. Hihetetlen mennyire nem tudok tájékozódni, már-már nevetséges. Autózással is az a gond - a vezetés mellett -, hogy képtelen vagyok megjegyezni az útvonalakat; de még a szülővárosomban se tudom sokszor elmagyarázni merre menjünk, illetve nem tudom melyik út hová vezet. Más is van így ezzel, vagy csak én vagyok ennyire életképtelen?

Annyi mindenről írnék, sokszor eszembe jut napközben, ötleteim vannak, amiből hosszabb írások születnének, majd végül ennyi.