Minden farmerben fáj ülni.. hm. 

Rászántam magam, mert nincs más választásom ugye, hogy megnézem mi jön rám, ami vékonyabb, és megfelelő ebben az időben, amit elvihetek holnap. Eddig még nem jutottam tovább a leggingsen. De azok meg már vastagok. 

Van még szűk másfél hónapon, hogy belefogyjak az októberben (!) vásárolt dirndl-be, mert esküvő, és abban kell lenni a vendégeknek. De azóta még rohamosabban híztam, ez egy nagy képességem amúgy. Úgy szaladgálnak fel-le rólam a kilók, hogy csak na, nem egy-kettő-három, hanem nyolc-tíz. De nagyon nehezen szedem össze magam, hogy harcba szálljak, ez a baj, a koncentráció teljes hiánya minden téren.

Ez most nem sokat segít, nincs mit felvennem jelenleg.

Update: találtam egy nadrágot ami nagyon vékony, vacak kis farmer, de legalább nem fáj.

*

A tegnapi vezetés meg borzasztó volt, nem tudok én már váltani, sőt nem is tudtam rendesen soha. Úgy éreztem magam, mint a tavalyi vezetésórákon. Össze is vesztünk kicsit. Nem viccből mondogatom, hogy nem tudok vezetni rendesen. Álló helyzetben mutogatja nekem, látod ilyen egyszerű, szépen beleugrik hármasba, a városban meg úgysem kell négyes. Igen, azt én is tudom, csak mikor tiszta ideg vagyok menet közben, és még váltanom is kell, persze, hogy össze-vissza megy, bőg a motor, mindenem reszket, idiótának érzem magam, leblokkolok, veszélyeztetem magunkat meg a szüleim (csak nekik) új autóját, amit holnap mi szállítunk le remélhetőleg. 

Rettegek már akkor, ha a váltóhoz kell érnem, jajj, most milyen hangot fog kiadni a motor, megint mellé ment, vagy nem, szívem majd kiugrik. De jó is lett volna húszévesen letudni ezt ez egészet, most nem lenne ekkora szar. Öreg vagyok én már ehhez is, a vezetési órák meg örökké kísérteni fognak, úgy látszik.

Csak a holnapot éljük túl.