Közöttünk a legfőbb vitatéma az autók. Ebből nem enged, nincs érvem ellene, teljesen kiborít, és a jövőre nézve határozottan el is bizonytalanít. Minek házasodjunk össze, ha erre akarja kidobálni a pénzt a közös életünk során. Így akarjak gyereket, hogy újabb és újabb autókat szerelnek össze az apjával, és kétévente bejelent még egyet, aminek bérel még egy garázst, és az adó, és a biztosítás. És ha felhozom, akkor ezt fejezzem be.
Nagyon nem vagyok benne biztos, hogy így jó ötlet ez az esküvő.
*
A másik meg, amire álmomban nem gondoltam, hogy problémát jelenthet: a név. Egy elkeseredett pillanatomban, amikor nem akartam én lenni, se névben se testben, azt mondtam, jobb is ha összeházasodunk, legalább nevet változtatok, és talán ezzel a karmámat is kisegítem a gödörből. Persze ezt most már baromságnak érzem. Fel is hoztam a témát, hogy egyszer ugyan mondtam valami ilyet, de mégis rájöttem, szeretem a nevemet, és nem akarom elveszíteni, megtartom, de az övét is hozzátűzöm. Erre ő, hogy ez a leghülyébb megoldás, hogy mondhatok ilyet, és mi bajom van a nevével, az ott is és náluk is úgy van, hogy a lány felveszi a fiúvezetéknevét, közös nevük lesz és kész.
Azt hittem felrobbanok ezen a maradi nem is tudom min. Ez egy régimódi gondolkodás, tudhatná, hogy előtte meg se fordult a fejemben, hogy bárkinek bármilyen formában is akarjam a nevét, örüljön, hogy legalább kötőjelesen, dupla névként hordani akarom. De én egyszer azt mondtam, és egyébként is mindenki úgy szokta, attól leszünk egy család. Na persze. Azután meg a szokásos hagyjuk ezt, beszéljünk másról. (M problémát old meg.)
Erről az jutott eszembe, mikor anyukám úgy akarta az esküvő után felvenni, ahogy most népszerű a kötőjeles mellett: x.né y.z. De apukám nem engedte, ezért lett ami mindenki a faluban és még azután is sokan, sok helyen: x.w.né Ez mennyire szörnyű már, nemhogy elveszíted a neved, de még keresztneved sincs.
Erre emlékeztet engem ez az egész. Semmi másom nincs a nevemen kívül, ami a sajátom lenne, és nem akarja meghagyni nekem. Az már nem én lennék, akármilyen jól is hangzik. Ha kell a kötőjel, akkor úgy, ha nem, akkor maradok a sajátomnál, legalább nem kell újracsináltatnom a papírjaimat, és a postaládán is marad minden a régiben. Ebből nem engedek, nem és nem.
Van még egy évünk, jól alakul, nem?
Én kötőjelesen vettem fel mert imádom a családját, akik úgy gondoskodtak rólam évekig mintha a lányuk lennék. Nem bántam meg, de ha újra el kéne döntenem, semmit nem változtatnék. Sok pénz és sok idő a lecserélése, ráadásul mindig elfelejtem bemutatkozásnál mondani, ezért bonyodalmakat szül.
VálaszTörlésÉn is ezt tervezem, de neki nem elég, ezen vagyok most felháborodva többek között, na meg a "hagyjuk inkább ezt" típusú beszélgetés befejezéseken.
TörlésTetszik a neve, szívesen fel is venném, mert az övé, de most ott tartok, ha vita van belőle maradok az eredetinél.
Engem ugyanúgy hívnak. Mondjuk többynire praktikus megfontolásból, mert jó pár dolog volt/van a nevemen, és a fenének volt kedve átjelentgetni mindegyiket, ráadásul plusz pénzért. Aztán Férj azt mondta épp a minap, hogy utólag örül,hogy megtartottam, sőt büszke is rá, mert úgy érzi, hogy ezzel "nem adtam fel önmagamat", bármit is jelentsen ez. A gyerekeink meg az ő vezetéknevét fogják viselni.
VálaszTörlésHmm ez a kocsis hobbi tulképp a megtakarításaitok terhére megy? Vagy elsők a csekkek, kiadások, és aztán a kocsik? Egyébként meg ne aggódj, az normális egy kapcsolatban, hogy csiszolódtok, vitáztok, nem mindenben értetek egyet, és tapasztalataim szerint nem jobb ha "bologató Jánossal" van együtt az ember, a kérdés, hogy meddig vagy hajlandó elmenni a kompromisszumokban.Egyáltalán van -e kompromisszum.
Még gondolkodnom kell ezen a névdolgon, időm is van rá. (Mondjuk most még épp az esküvőn is kell, úgy érzem..)
TörlésEzek a kocsik régiek, még előttem vette (nem tudom hogy volt képes a nyári szünetben megkeresett pénzét ilyen szarokra költeni) őket, azt szerelgetik, és amikor kész van egy, ez már az én időmben volt, elhozza, bejelenti, rendszámot kap, mindent, biztosítás, adó, meg amivel jár. És már egyébként is van kettő normális autója is, de csak a családinak van értelme, mert azzal lehet hosszabban utazni, macskákat, bőröndöket vinni, a másik milyen meglepő egy sportautó, mert ez a mániája. És most nekiálltak a következőnek, én ezeket csak rozsdás maradékautóknak nevezem, még van 4. Négy!!! Eszem megáll.
Olyan értelemben a megtakarítások terhére megy, hogy ha ez nem lenne, lenne megtakarítás, vagy időnként gyűlne kicsit. Azt is hozzá kell tennem az igazság kedvéért, hogy jelenleg csak ő keres. De a pénzhez való hozzáállás egyébként is elég furcsa ebben a családban, és még ő a legjobb, de ezzel az őrületbe kerget. És akkor majd gyerek meg lakás. Így? Soha. De nem érti meg, hogy nem keres ennyit, mert a rendszeres kiadások egyre nőnek, hiába vigyázok tényleg nagyon, hogy én mire adok ki pénzt.
Megint rendesen belelovaltam magam, gyengém a téma...
Én csak azt nem értem, hogy látja a számokat, akkor tisztában van vele miből költhet, nem? Lehet a gyerek témát, és az ehhez kapcsolódó anyagi felelősséget még nem érzi át, csak ha majd élesedik a szitu.
TörlésItt úgy mennek a dolgok, hogy eleve van -3-5 ezer limit van a bankkártyájukon, a szülei ezzel alaposan élnek is, az anyja szinte zsonglőrködik a bankkártyákkal, plusz hitelkártya is ugye, és amikor összecsapnak a hullámok, magas a kamat, és egyikkel már nem tudja kifizetni a másikat, akkor felhívja a fiát sírva, és elkéri egy teljes havi fizetését. (Ezt várja vissza azóta is, de nem került rá sor, és tartok tőle, hogy nem is fog.)
TörlésM viszonylag jól keres, de egy ideje a rendszeres kiadások egyre nőnek, amit én rettegve figyelek, ő meg azzal a rutinnal, amit otthonról hozott, mondván úgyis mehet mínuszba is, és a kedvencem, úgyis jön a következő fizetés. Mindig azzal érvelek, hogy mi van ha egyszer nem jön...
A gyerekdolog nekem is nagyon bizonytalan, és az autós izék nem segítenek megerősíteni ezt bennem.