Úgy szeretnék tudni olaszul és (vagy?) franciául.
32,8 éves koromra sikerült egy fél német és egy semmilyen
angol. Az angolt különösen ki nem állhatom, talán mert nem ment, vagy mert
akkora sokk volt a gimiben második nyelvként, mikor ezzel csak úgy belevágtak a mély vízbe, pedig én soha nem tanultam meg úszni.
Egy harmadik és egy negyedik
nyelv, épp az hiányzik még, hát nincs már így is elég sikertelenség-élményem az
életben?!
A spanyol, francia, olasz, egy nagyon nagyon kicsikét összefügg. Nem annyira, mint pl a szláv nyelvek, de azért jobban hasonlítanak, mint pl a német meg az angol :) Egyik barátnőmnek spanyol volt a 2 nyelve, nekem a francia, és mikor nézegettük egymás füzetét, az egyszerűbb mondatokat szinte majdnem megértettük, alig volt pár betű a különbség. Persze ez is sarkítás, de az elején, mikor még egyik nyelvet sem tudja, úgy feltűnik neki. Ő letette a spanyol nyelvvizsgát, és tervbe vette pont a fentiek miatt, hogy majd belekezd az olaszba, franciába. Aztán összeismerkedett valakivel, aki Izlandon lakik, így a francia és olasz háttérbe szorult, és jöhetett az izlandi, egy újabb olyan nyelv ami kb semmire se hasonlít :D
VálaszTörlésSzomorú egyébként, mikor az iskolában elrettentik az embert egy-egy tárgytól, pláne egy-egy nyelvtől, ezért néha olyan dühös tudok lenni. De ha vannak más nyelvek, amik bejönnek neked, és szeretnéd is tanulni őket, mindegy milyen szinten, hát hajrá! :)
Én a mai napig csak magamat hibáztatom, ha fel tudom venni a fordulatszámot, és jól reagálok a sok változásra a gimi kezdetekor, és nem mellesleg van minimális önbizalmam, akkor minden másként alakul, és nem ott tartanék ma, ahol, vagyis szinte sehol.
TörlésNa, azért ennyire ne ostromold magad :( Még eléggé frissek az élményeim a gimiből, második nyelveket nagyon sokan így élték meg (meg sok minden mást is), nem véletlenül, ez a mély vízbe dobás ez teljesen általános... hiába voltunk mi is elit gimi, a 100 fős évfolyamból jó ha nagyon maximum 10-en tudtak kezdeni valamit a második nyelvvel, azok is inkább különtanár segítségével ...
TörlésAz én élményeim már-már avasak, bemondták a tévében, hogy meghalt Diana hercegnő, majd nem sokkal később elindultam az első gimis évnyitóra, szóval gondolhatod. Az a bajom, hogy ezek a dolgok belém égtek; klasszikus példája vagyok annak, aki nem tudja elengedi a múltbéli dolgokat, főleg a rosszakat; tudom, én csinálom rosszul, de nem igazán én irányítom..
TörlésHa nem kényszerbôl,hanem azért tanulsz egy nyelvet,mert szereted,egész más lesý az élmény,és úgy is,ha akár nyelviskolában,akár tanárral csinálod,mert nem lesz ott a szorongás,ami esetleg az osztálytársaid előtt megvolt. Ne állj úgy hozzá,hogy biztos nem fog menni. Tudom,hogy más kávéház,de a forgalmid is rögtön sikerült. Ezekből a kis sikerekből próbálj töltekezni,és újraépíteni az önbizalmad. Miánál láttam,és próbálom magamévá tenni én is: " ne nézz vissza,nem arra mész!"
VálaszTörlésNa igen, szorongás az volt rendesen: "csak nehogy kérdezzen valamit a tanár és válaszolnom kelljen". Hihetetlen mennyire elevenen élnek bennem ezek az érzések a mai napig, de bármilyen élethelyzetben tudom így érezni magam.
TörlésNa igen, a forgalmi. A mai napig úgy érzem nem tudok vezetni, rengeteg pénzbe került, az oktató ki tudta használni, hogy olyan vagyok amilyen, még mindig rossz érzésem van tőle, belém égett ez is.
Azt se tudom, h kell építkezni, nincs miből; rettenetesen gáz gondolkodásmódom van, tudom jól, és ebben az évben 33 leszek...
de azért köszi a lelkesítő szavakat, csak valahogy lepattan rólam minden, és a fejemben játszom tovább a szokásos dalt...
Én is pont ugyanezt csinálom,ugyanazokat a köröket futom évek óta,és nem bírok változtatni elsősorban magamon,de hinni akarok benne,hogy lesz ez jobb.
Törlés