2015. július 13., hétfő

Amikor végre meg is jött, és örültem is kicsit, hogy nem jövő héten Amszterdam összes vécéjét kell majd agyonvéreznem, - valószínű ez lehetett a bajom is a napokban, pms, vagy mi a neve, bár ebben én nem igazán hiszek -, erre összeveszünk egy kibaszott futár (de az nem az a név, nem, az az enyém, de az a csengő alatt egy másik név, igen, az nem az enyém, hanem a másik emberé, aki szintén a lakásban él, és nem nem ugyanaz a nevünk, de akkor se értette.) miatt a kibaszott esküvő utáni nevemen. Semmi másom nincs a rohadt nevemen kívül, és azt is cseréljem le?!

- Akkor tartsd meg a sajátodat!
- Akkor megtartom a sajátomat! 

(De igazából arra gondoltam, mi a faszér' házasodjunk össze, ha az egésszel csak a baj van, és tényleg nagyon bonyolult és nehézkes minden, és ő még ilyen ultrakonzervatív módon akar rám kényszeríteni valamit, ami az én országomban/világomban nem is szokás. Multikulti pfff faszom.)

Nagyon dühös vagyok, fel tudnék robbanni, pedig már hajat is mostam, de nem lett jobb, mindjárt elmegyek zuhanyozni is. 

Azt vettem észre az utóbbi időben, ha nagyon vad érzelmek tombolnak bennem, meg is írom. De jó nektek. Tudom, nem.

7 megjegyzés:

  1. Kiírni jó. Megkönnyebbül az ember.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kéne még pár blog ahová megtehetem, mert egy még nem volt elég, illetve nem sokat segített, még mindig robbanásra kész vagyok, ő meg persze alszik, ha majd felkel, néz mintha mi se történt volna.

      Ki kéne írni fb.ra, mint sok jó ember minden problémát! :D Az lenne az igazi. :D

      Törlés
  2. És ha felajánlod neki, hogy vegye fel ő a te nevedet, akkor sem jön rá, hogy ezt mindenkinek magának kell eldöntenie? Én a férjem családnevét "né"-ként felvettem a lánykori nevem elé és még 2 év után is volt olyan, hogy szóltam egy tanfolyamon, hogy kihagytak a jelenléti ívből (mert 30 év megszokás után automatikusan az S betűnél kerestem, közben már az E-nél kellett volna, á nem volt ciki, hogy nem tudom, hogy hívnak :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most viccelsz, ugye? :D Itt és Ausztriában is a nő felveszi a férj vezetéknevét, és annyi. Ha attól a plafonon van, h a kötőjeles megoldást választanám, mert én fel akarom venni a nevét, de a sajátomat nem akarom eldobni, ha már 33 éve (akkor már 34 lesz/lenne) viselem, és semmi másom nincs, ami tényleg az enyém.

      A "né" verzió itt értelmezhetetlen, és nekem nem is tetszik, nem bántásból, de az lett szerintem az új x.y.né, de mindenki válassza ki, ami neki tetszik. :)

      Nekem itt 3 lehetőségem van, hogy értelmezhető legyen bemutatkozásnál. 1. Az ő vezetékneve, 2. az enyém marad 3. mindkettő

      Még mindig dühös vagyok. Nagyon.

      Törlés
    2. Persze, viccből írtam, hátha a sokktól rájönne, hogy kicsit túlspilázta a dolgot :) Tudom, hogy a "né" nem működik külföldön, nekem ez tetszett, viszont a második választásom a kötőjeles lett volna, valamilyen formában én is meg akartam tartani a sajátomat is. Remélem majd meg tudjátok nyugodtan beszélni, mert ennél jóval komolyabb akadályok is jöhetnek a közös életben

      Törlés
  3. Pedig a PMS nem csak úri huncutság, a hormonváltozás miatt viseljük rosszabban a menstruáció előtti napokat. Én olyankor hajlamos vagyok kb. még a reklámokon is bőgni:-)
    Egy másik blogon olvastam egy olyan történetet, ahol a srác megfenyegette a lányt, hogy nem veszi el, ha nem veszi fel a nevét, de teljesen, még a kötőjeles verziót sem fogadta el. Szerintem az nagyon durva, totális birtoklási vágy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értem én, hogy van, csak magamon nem veszem észre a tüneteket, mert egyébként is mindig olyan vagyok: szomorú, letargikus, nyomott, dühös, keserű stb stb stb

      Igen, én is láttam ezt Lensziromnál, de M egyáltalán nem ilyen, ő kedves és segítőkész, és csupa jó dolgot tudok, csak mondani rá, ezért ilyen megrázó, hogy épp ebben a dologban ennyire váratlanul engesztelhetetlen, és maradi. Ez olyan mintha otthon azt várná, h x.y.-né legyek, mert mindig az volt a szokás, bumm. De én nem vagyok se osztrák, se német. Huh, egy kis regényt tudnék erre írni most, még hajt a düh.

      Törlés