Holnap érkezik Tesóm, először repül életében. Kimenni elé majdnem addig tart majd, míg maga a repülőútja. Ki akartam takarítani tegnap meg a ma a lakást, de valami egészen váratlanul gyenge vagyok most. Már többször is kellett gyógyszert bevennem, mert újra és újra rákezd a görcs, csupa libabőr vagyok, ráz a hideg, egy kis hőemelkedést se zárnék ki, volt már rá példa. Nem így szokott ez lenni. 

Este fél éjfélkor még gyógyszert dobáltam befelé, majd elmentem nyugtató zuhanyra, és úgy érzem egy őrjöngő vadállat bujkál bennem. Olvasni akartam még, arra is emlékszem, hogy a fiú (macska!) jött a szokásos ágyban simizésre, majd az utolsó gondolatom arccal a párnában, hogy le kéne kapcsolni a villanyt. 

A következő snitt: kiemelem az arcomat a párnából, fél 7. A tükörben láttam később, hogy egy piros folt van a homlokomon. Ezek szerint végig úgy aludtam. :D Azt hiszem ki vagyok ütve. Később persze semmi nem akadályozott a további kómás alvásban. 

Leszakad a hasam, normális ez? Ráadásul esik, sötét van, nem beszélve a hatalmas kuplerájról, amit rendbe kellene tennem. A roppant kitüntető Hausfrau címet se viselhetem tisztességgel. Ez lenne a nevemen kívül a másik, ami az enyém. 

Hogy miért nem tudok soha egy rohadt pozitív bejegyzést írni?