Nem emlékszem, hogy bármelyik születésnapomon is ennyire nyomott lettem volna. Egy csöpp örömet se érzek, nem esnek jól a jókívánságok, pedig még M apja is felhívott, képzeljétek, és nagyon kedvesen gratulált a nevükben. Én örülni szoktam, igazán. 

A bűvös szám a 33 egyébként, ez önmagában nem is zavar, inkább az elért eredmények majdnem teljes hiánya az, ami szomorúsággal tölt el, de ez nincs másként egyéb napokon sem. Tavaly azt hittem, idén majd más lesz, de nem, minden ugyanolyan, egy helyben toporgok továbbra is, jaj nem, egy évvel ezelőtt mikor a beborozás következményei után ki tudtam kelni az ágyból egész nap röpködtem. 

Jó dolgomban azt se tudom mi bajom legyen, biztos csak ennyi a gond. Túl jó nekem.