Borzalmas hétvégém volt: nem tanultam, két éjszakát horrorálmokkal töltöttem, ez általában háborút jelent, most vezettem is két ostrom között. Veszekedtünk, vagyis f*sz voltam Vele, úgy éreztem magasról tesz rám, pedig törődnie kellene velem, hiszen én most rettegek, és szegény én, megérdemlem az extra lelki simit. Pedig ez nem így van, ma már látom, de tegnap ezt senki nem tudta volna megmagyarázni nekem. 

Mindezt azért, mert ma 11.40-kor forgalmi vizsgám volt, és hihetetlenül féltem. Már többször leírtam, nem vesztegetek túl sok szót rá, lényeg, h szó szerint remeg ilyenkor kezem-lábam, a vérnyomásom az egekben, a rossz térdem, a fájós könyököm, és a két tizenéve gyenge gerinccsigolyám lüktetnek ezerrel, egy idő után zsibbadni kezdenek, ami ahhoz vezet, hogy teljesen leblokkolok fizikailag, nehezemre esik a mozgás, a koncentráció, így már szellemileg sem vagyok túl sok dologra képes. Nagyjából így félek én..

Ez volt az alapállapotom. Alig tudtam odaadni az igazolványomat a reszkető kezeimmel. Tételhúzás: "A tétele szerint külterületre és autópályára is felmegyünk." Mi??? Ehhez azt kell tudni, hogy 1-2 tételben(ha jól tudom..) szerepel egyáltalán az autópálya, ami talán még fontosabb, hogy egy percet sem töltöttem ott a közel 70 órás vezetés alatt. Egyszer sem vezettem autópályán!!! 

Először elmentünk egy kis Y-ra, úgy remegett a bal lábam (pedig a jobb a problémás), hogy nem tudtam tartani a kuplungot, kb a sarkammal sikerült mégis összehozni valamit. Az autópálya tele volt kamionnal, külön felhívta a figyelmemet, hogy legalább a 110-et célozzam meg!! Eddig a 85 volt a maximum. Teljesen kész voltam itt már. Nagy nehezen leevickéltem, az egyetlen örömöm már csak az volt, hogy eltelt a vizsgaóra fele. Ezután valahogy mindig a belső sávban kötöttem ki, nem is értem, miért. Majd parkolás, túlbonyolítottam, szenvedtem. Már minden mindegy volt. Végig olyan helyeken jártunk, ahol előtte egyszer sem voltam.. Azt hittem ennél rosszabb már nem is lehet, de még kétféle parkolás hátravolt. Idő már nem maradt, így ezt a hatósági parkolóban ejtettük meg, kb. úgy csináltam, mint  a 20. óra környékén, egyszerűen szar volt az egész, nem voltam ura a mozdulataimnak, már csak azt akartam, legyen végre végre, csak szabaduljak el innen, már nem is érdekelt. 

Majd beevickéltem még egy parkolóhelyre a búcsúzkodáshoz.. Néztük egymást a vizsgabiztossal a visszapillantóban, sorolta a hibáimat, én bólogattam, mert igaza volt, és miután elkövettem, én is tudtam, hogy hiba volt, majd egyszer csak közbeveti: egyébként megfelelt.

Egyáltalán fel se fogtam, teljesen bénult voltam az egésztől, de nagyon úgy tűnik, hogy megszereztem a jogosítványt. Igaz, hogy ezután megpróbáltam kiszállni a kormány mögül, de konkrétan visszaestem, oktató is odalépett, hogy rosszul vagyok-e, ja, egy csöppet. 

Csak lassan tudtam elkezdeni egyáltalán örülni, mert fizikailag nagyon megviselt, még mindig elég rosszul vagyok, a hátam is teljesen beállt, én is öreg vagyok már.. 

Nagyon köszönöm Nektek, hogy drukkoltatok!!! :)