Három napig egyedül vagyok. :( 

Na jó, persze a kölykök itt vannak. Kompenzálásként csináltam magamnak lencsefőzeléket, ami nagyon jó lett (nem szokásom ezt érezni a saját főztömmel kapcsolatban..), cserébe leégettem a nyelvem nagy részét.

A szokásos vasárnap esti, családi skype-beszélgetést áttettük mára, és anyuval nyomtuk vagy két és fél órán keresztül, bár ehhez Tesóm is kell, a szüleim nem tudják kezelni a számítógépet. Megtudtam, hogy anya olyannyira meg van győzve a decemberi látogatásukról, hogy kijelentette, mindenképp jön, apu nem is kell hozzá. :)

Egyelőre nem tudja, mikor megyek pontosan haza, azt sem, hogy kétszer, az okát végképp nem ismeri. Erről még nem akarok beszélni. Úgy tervezem: a második hazaút után elhozom magammal, valószínű repülünk. :D Visszafelé viszont vonatoznia kellene, de akkor első osztályra veszek jegyet neki, ott kevesebben vannak, és kényelmesebben tud ülni a rossz hátával, derekával. Bár a 14 óra így sem lesz kevesebb.

Az a gond ezzel, hogy nem beszél másik nyelvet, és nem merem csak úgy otthagyni a repülőtéren két órával indulás előtt, egyedül. Értem én, hogy biztonsági okokból nem lehet bemenni, ha nem repül az ember, de ez nekünk nagyon nem jó így.

Meglátjuk.