Vasárnap volt a utolsó túra az oldtimerrel. Elküldtük téli álmot aludni, és a következő 6 hónapban nem kell róla sokat hallanom. (Itt be lehet jelenteni az autót egy félévre is.)

A biztonság kedvéért két kulcsot is vittünk, de most senki nem csinált hülyeséget, viszont betegen jöttem haza. Ezt úgy kell elképzelni, hogy beültem hazafelé a kocsiba azzal, hogy fáj a torkom, a következő percben már égtek a szemeim, fájt minden csontom. Hazaértünk, még egy pulcsi, fűtés be (most már nem volt indokom, miért ne kapcsoljuk még be), takaró, kanapé, tea, méz. Az ágyba már vacogva mentem, persze be is lázasodtam.

12 órát aludtam, a lázat sikerült is kiizzadni, de a torokfájás a mai napig nem múlik. Antibiotikumom nincs (nem is szívesen veszek be), a mézem épp elfogyott, a köptetőt nem találom a szótárban. Vannak bajok. Sajnos, ha megbetegszek, és nem jutok köptetőhöz, elég gyorsan fulladni is kezdek, és a tegnap éjszaka azzal telt, hogy állandóan fel kellett ülnöm, mert alig kaptam levegőt. 

De ettől függetlenül sikerült azt álmodnom, hogy terhes vagyok, majd Manuel Neuer (most szakított, az álmaim alkalmazkodnak a valósághoz, látjuk, ugye?) új csaja is, bár azt nem tudom a kettő ugyanabban az álomban volt-e. El is menekültünk egy szállodába az edzésről, amiért mindenki nagyon haragudott, de ő magasról tett rá, velem akart lenni. Cuki volt, és nagy.

Ennek nem tudom, van-e ahhoz köze, hogy ma este látni fogom, ugyanis így betegen meccsre megyek (tegnap is voltam, Dortmund!!!), nagyon okosan, de annyira örültünk, hogy láthatjuk az ország két legjobb csapatát, ez  betegség meg most jött. Értelemszerűen nem fogom kihagyni, csak nem igazán javulok, és a tegnap esti fagyoskodás se segített sokat. A mai sem fog, gondolom. És nem, nem tudok úgy felöltözni, hogy ne fázzak egy stadionban. Eddig legalábbis még nem sikerült.