Tegnap volt egy nagyon vicces kis kalandunk. 

Lassan itt az október vége, és lejár az a fél év, amíg használhatjuk az oldtimert. Ezért valaki, aki nem én vagyok, minden alkalmat megragad, illetve  kisebb kirándulásokat is kitalál, csak hogy ezt az autót vezethesse. Az utunk csak Pinnebergig vitt, ebből is látszik, hogy nem a cél a fontos, csak az eszköz. :D

Már hazafelé indultunk, mikor megtörtént a baj. Régi autó, ha lecsukod a a csomagtartót, az zárva is marad, akkor is, ha az ajtók nyitva vannak.

Ha a kulcsot egy automatikus mozdulattal a hátizsákodba teszed, majd rácsukod a csomagtartót, az bizony semmi jót nem jelent. Ellenben nagyon vicces. Nekem. De nem mertem nevetni, mert annyira sajnáltam szegényt, teljesen kétségbe esett, majd dühös is lett.

Szerencsénkre van pótkulcs, de otthon. Újabb mázli, hogy erre jár az az S-Bahn, ami a mi városrészünkön halad keresztül. Igen ám, csak hogy a bérlete is be volt zárva, a pénztárcájával, a jogosítványával, és az összes iratával együtt. 

Becsuktuk az ajtókat, elindultunk. A táskámban volt lakáskulcs és pénz, na meg a most tényleg rendkívül fontos jogosítványom. Mikor odaértünk, épp indult a vonat, a következőig majd félórát kellett volna várni, így nem vettünk jegyet az automatából, csak beugrottunk, és drukkoltunk, nehogy jöjjenek az ellenőrök. Megúsztuk. Hazasétáltunk, bár inkább könnyebb galoppnak nevezném. Annyira ideges volt, alig bírtam tartani a tempót.

Először a kulcsot sem találtuk, de csak meglett végül.

Azt el is felejtettem, hogy a másik kocsi kulcsa is nála volt, mert indulás előtt kivette belőle a gps-t. Csak az az autó jöhetett szóba, amit én (is) szoktam vezetni. Még szerencse, hogy életem szerelme ilyen kis autób..i, és van egy kalappal. Az is lényegesen gyorsította a megoldást, hogy rávett a jogosítvány megszerzésére. 

Itt el is érkeztünk ahhoz a részhez, amikor a szerdai pánikom következtében kijelentett dolgokat "kényszer hatására" visszaszívtam, és vezettem. Oda és vissza is. Városban, autópályán, másik városban, majd újra. Visszaérve már nem mertem két kocsi közé beállni, minden hely tele volt, de mentségemre szóljon, hogy ő is az én segítségemmel oldotta ezt meg.

Este jót nevettem, most már hangosan. Az ő mosolya még nem volt őszinte, kell neki még pár nap. :)