2014. október 2., csütörtök

Megkérdeztem akar-e gyereket. 

Azt válaszolta örülne neki természetesen, ha "véletlenül" úgy alakulna, de nem érzi azt, hogy most kifejezetten vágyna erre, mert szereti a jelenlegi életünket, és az a kötöttség, amit a két kölykünk jelent, épp elég. Jó érzés, hogy eltűnhetünk egy-egy napra, és ezt meg is tesszük hétvégenként.

Megkönnyebbültem. Van még 1-2 boldog évem vele, mielőtt tényleg rájön, hogy gyereket akar, és ezzel együtt arra is, én ezt nem tudom megadni. 

2 megjegyzés:

  1. Elég furcsa módját választod a problémamegoldásnak... Azért gondolj bele abba, mi lenne, ha ezt veled tenné meg az, akit szeretsz. Én őszinte lennék vele a helyedben. Másrészt: orvosi ok? Biztos? Ma már annyi minden megoldható.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. gen, elég furcsán gondolkodom, már sokszor megkaptam, nekem sem jó.

      Mindent tud, teljesen őszinte vagyok vele, csak ő nem igazán gondol bele jövőbeli dolgokba.

      Nem vagyok én gonosz, csak nagyon leegyszerűsítve, és sarkítva fogalmazok.

      Most nem akarok, majd később. De ami nem működik orvosi értelemben, az később sem fog. Én úgy érzem, hogy biztos. De persze vannak csodák meg minden, csak tudom, mit szenved egy barátnőm is.. már túl vannak minden próbálkozáson, és még csak 30 éves..

      Olyan nagyon bonyolult ez, és jó sok bejegyzést írhatnék az ezzel kapcsolatos gondolataimról, de nem fogalmazok túl jól, el is fojtok sok mindent, és képtelen vagyok kiadni magamból.

      A lényeg, hogy mindenről tud, csak ő optimista, és nem hiszi el, hogy így van, de nem lehet mindent optimizmussal megoldani.

      Törlés