Olvasom ezt a könyvet (lásd. jobb felső sarok), és úgy éreztem, tennem kell valami (nekem) bátor dolgot, és beülök az autóba, elvezetek végre egyedül valahová, anélkül, hogy mellettem ülne, vagy őt követném, és utána majd büszke leszek egy egészet parányit, és rövid időre elmúlik ez az utálat és lenézés saját magam iránt.
Megerősítő élményt akartam, hogy ne fetrengjek egyfolytában a saját pocsolyámban, amit az állandó szorongásból, ismétlődő sikertelenségből, és az önbizalom teljes hiányából öntöttem össze. Próbálkozom, hogy segítsek magamon, de legtöbbször annyira rettegek, hogy meg se merem próbálni.
Fél 11-kor lementem megnézni, állnak-e előttem és mögöttem. Igen, nem merek egyedül kiállni. És igen, a jogosítványom holnap lesz 7 hónapos. Két autóhely is szabad volt, de észrevettem, hogy a telefonomat otthon hagytam, így visszamentem a lakásba. Több mint két óra kellett ahhoz, hogy megint vissza merjek menni.
Elindultam, sikerrel kikanyarodtam ott, ahol egyik oldalon se lehet kilátni. Tudtam melyik sávon haladjak az építkezés miatt. Egy kiugró autóra még jól is reagáltam. De! Megérkeztem a parkolóházba. Az első szinten nem volt hely, mentem két kört is, az alsó szintről előugró autóval összeütköztem volna, ha rajtam múlik. Már minden tagom remegett. Olyan ideges voltam, hogy el se tudom mondani. Éreztem, ahogy az idegszálak már teljesen beálltak a hátamban és a derekamban. Lüktetett a fejem. Egy szinttel lejjebb mentem, ahol végre volt hely, de olyan idióta voltam, hogy az első szabad helyre be akartam állni, persze rosszul sikerült, ide-oda szerencsétlenkedtem. Egy oszlop, és egy másik autó közé kellett volna. A legszörnyűbb vezetési órán éreztem magam újra, leszámítva, hogy senki se volt ott, hogy segítsen rajtam. Láttam a visszapillantóban, hogy két ember is nézi mit művelek. Minden mozdulatnál csak közelebb kerültem a mellettem lévőhöz.
Egyszerűen pánikrohamot kaptam. Kiugrottam a kocsiból, egy teljes kerékkel voltam túl a vonalon, de ki tudtam szállni. Teljesen ferdén parkoltam. Térerő nem volt a mélygarázsban. Majdnem szó szerint futottam felfelé. Menekültem, ahogy mindig is teszem, csak elérjek oda, ahol biztonságban vagyok. Rettegtem, hogy utolér a másik kocsi vezetője, vagy mittudomén'.
Felhívtam az egyetlent, akit lehetett. Alig tudtam elmondani mi van, elfelejtettem németül is. Ezt már megfigyeltem, ha ilyen állapotba kerülök, magyarul is nehezen szólalok meg, nemhogy még egy másik nyelven. Ott akartam hagyni a kocsit, hogy ő majd elhozza. Nem emlékszem miket mondott, csak arra, hogy oldjam meg amit csináltam, mert ő biztos nem fogja megtenni helyettem.
Bementem a bankba, elintéztem amit akartam, alig találtam bele a kártyával az automatába, a lábaim is annyira remegtek, épp csak tudtam járni.
Aztán mégis visszamentem, és nagy szerencsémre, valaki más megoldotta az én problémámat: két autó is kiállt mellőlem, sőt az előttem lévő sorból is. Gyorsan bepattantam és begurultam az első sor két autója közé.
Olyan nevetségesnek éreztem ezt az egészet, hogy próbálom egy kicsit kipofozni a szánalmas önbecsülésemet, és ehelyett, csak még rosszabb lesz. A fejgörcsöm a nap hátralévő részére megmaradt, és most úgy érzem, többet nem merek kocsiba ülni, egyedül biztosan nem. Maradok a jó kis biztonságos autópályánál (nem!).
Oh, de hát ez teljesen normális, amit éreztél.
VálaszTörlésÚgy értem, az "elején" én minden egyes alkalommal elszívtam egy cigit, mielőtt elindultam volna, olyan ideges voltam. Megérkezéskor is mindig elszívtam egy cigit, hogy lenyugodjak. Gyakorolni kell, és menni fog. A parkolóház meg egy rutinosnak is rémálmává tud válni. Ne tudd meg, hogy néha én hogy parkolok, de ilyenkor csak nevetek magamon. Van amikor már korrigálni se korrigálok, mert mások se nagyon figyelnek erre oda.
Nyugi, normális, amit érzel, de minél többször legyőzöd ezt a rettegést, annál jobban fog menni, és most nem csak prédikálok, hanem tapasztalatot osztok meg, mert nálam is így volt.
Az a "gond", hogy én nem cigizek. Ott lehet a baj. :D
TörlésDe annyira nem normálisnak érzem ezt a rettegést. Magával a vezetéssel és a forgalommal nem volt bajom, attól nem is félek, sőt élvezem a dugó és az építkezések ellenére is. Csak ez a parkolós szerencsétlenkedés ne lenne.
Idővel, reméljük megoldódik ez is...
Köszönöm a tapasztalat-megosztást, és nyugtatást. :)))
Tisss-nek igaza van, nagyon sokat kell ahhoz rendszeresen (mondjuk minden nap) vezetni, hogy az ember egy szép napon azt vegye észre, hogy elmúlt a rettegés és már rutinból megy az egész. Onnantól pedig nagyon élvezni fogod. Szóval csak így tovább, ezt is ügyesen megoldottad, felesleges volt ennyit rettegni rajta
VálaszTörlésDe én nem a vezetéstől félek, szeretek vezetni, csak egyedül pánikolok be, és akkor sem a forgalommal volt a gond, hanem a parkolóházzal, de ott nagyon.. :(
TörlésAz autópályán már egyáltalán nem félek pl.
Azt nem mondom, hogy minden nap, de szoktam vezetni, csak nem egyedül.
A felesleges rettegések embere vagyok, sajnos... :/
te, az a helyzet, h minden tiszteletem a tiéd, annu.
VálaszTörlés12éve van jogsmi és a forg. vizsgán vezettem utoljára. kurva égő és tök szánalmasnak érzem magam tőle. a barijaim állandóan ezzel szívatnak, pedig szerintem jól tudnék vezetni, csak nincs rá alkalmam (lenne, de 12 év után egyből a mély vízbe dobva akarják ezt)- és én nagyon félek. egyik nagy álmom, h TUDJAK gyakorlatban vezetni, megemelkedne az önbizalmam az tuti. és itt vagy te, és ilyennel próbálkozol, h egyedül meg h parkolóház. hát, úristen. :)
Oh, nagyon köszönöm. :))
TörlésÉn úgy gondolom, ha 12 éve csináltam volna, akkor nem lettem volna már így beállva idegileg, hanem sokkal kevesebb félelemmel megoldottam volna a vezetési órákat is, meg a vizsgát is.
De nekem se lett volna rá lehetőségem, hogy tényleg vezessek. Talán megengedték volna otthon, néha, viszont nem hiszem, hogy a rutinszerzésre elég lett volna.
Én is arra vágyok, hogy tudjak. Az az én értelmezésemben azt jelenti, hogy ismeretlen úton is. Még egyelőre én is itt tartok, hogy úristen. :D
Azt nem lehetne megoldani, hogy valaki valami eldugottabb helyen gyakorol veled egy kicsit, aztán szép lassan bementek a városba. Vagy Dorozsmán, esetleg?
Az is egy lehetőség, hogy órát veszel megint. Oktatótól. Ismerek ilyet is.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNormális ez a rettegés, hidd el. Persze nyilván rátesz egy lapáttal az, hogy amúgy sem vagy önbizalommal bőségesen ellátva, és ha kialakul egy ilyen helyzet, még jobban belepörgöd magad, de ettől még az alap helyzet normális. Egyedül kell vezetni és pont.
VálaszTörlésMindenkinek megvan a mumusa, elindulás, parkolás, autópálya, körforgalom (az enyém utóbbi volt, de még mekkora... hogy miért, mert alig tudtam otthon gyakorolni), de ez tényleg idővel elmúlik, mint ahogy a para is. Ha nem megy az első helyre a beparkolás, keress másikat, keress távolabbit! Nem versenyzőnek készülsz, ha nem jön össze elsőre, majd összejön másodikra.
Egyébként én még mindig ott tartok, hogy egy 20 perces útra simán ráhagyok 45 percet, pont az ilyenek miatt, hogy ha nem találok normális helyet, akkor legyen időm máshova elmenni és társai.
Tudod, Übung macht den Meister ;)
Übung, Übung! Tudom én! :D
TörlésKöszi a biztatást! :)
De már 7 hónapja van jogsim, és volt is lehetőségem vezetni, gyakorolni, és még mindig csak itt tartok. Vagy ez jó, és csak a szokásos önbizalomhiány és kisebbrendűségi érzés beszél belőlem? Magam sem tudom..
A próbálkozás nem lenne olyan rossz, ha nem állnának sorban mögöttem az autók, és nem néznék végig az emberek, amiket művelek..
Bár lassan kezd befészkelődni megint a fejembe a gondolat, hogy akciózzak még egyszer.. mert vezetni meg igazából szeretek, meg jó érzés.. Csak ez a parkoláspara ne lenne.. :))
Szerintem az lenne a baj, ha nem lenne benned félsz. A rutin is veszélyes lehet.
TörlésParkolni meg nehéz, ahány kocsi, annyiféle méret, annyiféle parkolási mód (láttam már én is meredeket, de súgok, parkoltam már én is úgy, hogy nem könnyítettem meg a mellettem álló helyzetét. na bummm, ezért nem veszik el a jogosítványt :))
Ráadásul nekem lökhárítóm sincs elől (anyós ugye legyalulta), gondolhatod, mit gondolnak rólam emberek, mikor mögöttük megyek, vagy látják, hogy bénázok. És akkor mi van? Senki nem úgy kezdte, hogy tökéletesen ment neki minden. Menni fog neked is, nem puszira kaptad meg a jogosítványod ;)